Orvosi Hetilap, 1960. március (101. évfolyam, 10-13. szám)

1960-03-06 / 10. szám - W. Leichner Zsuzsa: Wald Béla (1904-1960)

AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET H­I­V­­A­T­AL­O­S S­Z­E­G L­A­P­J­A Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 185­7-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR.,­­ WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. ORVOSI HETILAP 101. ÉVFOLYAM 10. SZÁM, 1960. MÁRCIUS 6. Mielőtt átadnánk a szót a röntgen-szakcsoport elnökének, aki részle­tesen ismerteti és méltatja Wald Béla dr. pályáját és életművét, a szer­kesztőség nevében magunk is fájdalommal búcsúzunk el korán elhunyt kiváló munkatársunktól. Wald Béla dr. csaknem tíz esztendeig volt tagja az Orvosi Hetilap szerkesztő bizottságának. Széles látóköre, dinamikus egyénisége ezeken a megbeszéléseken is megmutatkozott, tanácsai, észre­vételei túlnőttek a szerkesztés napi problémáin és mindenkor szervesen összefüggtek a magyar egészségügy, tudományos kutatás és orvosképzés alapvető kérdéseivel. Szerkesztőség WALD BÉLA dr. 1906 —1960 Azt tartják, hogy a tudós pályája csúcspont­jára élete hatodik évtizedében jut el Ekkorra szűrődnek le egész életében gyűjtött tapasztalatai, megfigyelései. Ekkor nyernek gon­dolatai végleges formát. Ha megadatik, hogy ezen a koron túl életben marad és mindazt, amit látott, tapasztalt és a ma­ga egyéniségének megfelelően átdolgozott és megtermékenyí­tett, ha tapasztalatok lénye­gét koncentráltan lerögzítve a jövőnek átadhatja, mondhat­juk azt, hogy ez az ember be­fejezte életművét. Wald Bélának, aki a ma­gyar egészségügy egyik igen fontos pontján végzett úttörő munkát és a magyar egészség­ügy egyik igen éles elméje, egyik legszínesebb egyénisége és egyik igen bátor, minden új eszméért lelkesedő harcosa volt, ez sajnos nem adatott meg. 55 éves korában akkor tett élete végére pontot a halál, amikor úgy látszott, hogy hosszú, nehéz küz­delem után végre módja van nyugodt légkörben, elismerten és megbecsülten, nagy tudományos ta­pasztalatát maradandó formába önteni és azt to­vább adni azoknak, akiknek ugyanúgy szívén fek­szik a dolgozó nép egészsége, mint az övén. 1904-ben született Budapesten. A haladó gon­dolkodású polgári családban, ahol az apa korai halálával 5 fiú neveltetésének gondja szállott a tö­rékeny anyára, ő volt a negyedik fiú. Egyedül neki sikerült a tanulni vágyó fivérek közül kiharcolni, hogy egyetemre járhasson. De Horthy Magyarországon ittho­ni egyetemen, mint olyan sok más tehetségnek, neki sem ju­tott hely és így a würzburgi, majd wieni egyetemen végezte tanulmányait, ahol 1928-ban orvossá avatták. Tanulmányait kitűnő ered­ménnyel végezte. Az ottani kis magyar diákcsoportban kitűnt segítőkészségével, széles látó­körével, nagy általános mű­veltségével. Szeretett tanítani. Az akkor szerzett barátok egész életében kitartottak mel­lette és ott álltak most is, gyásztól lesújtva, ravatala mellett. Gyorseszű volt és szorgal­mas. Diákkorában demonstrá­torként a wieni kórtani intézetben, majd a Wen­­kebach klinikán dolgozott. Diplomával a kezében (amit még itthon nosztrifikáltatni is kellett) 1928-ban hazajött és a Zsidókórház röntgenosztályán helyezkedett el díjtalan segéd-, majd alorvosként Weiss Ármin, később pedig a magyar radiológia egyik úttörője, Bársony Tivadar mellett. Közben délutánonként

Next