Orvosi Hetilap, 1960. március (101. évfolyam, 10-13. szám)
1960-03-06 / 10. szám - W. Leichner Zsuzsa: Wald Béla (1904-1960)
AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZEG LAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. ORVOSI HETILAP 101. ÉVFOLYAM 10. SZÁM, 1960. MÁRCIUS 6. Mielőtt átadnánk a szót a röntgen-szakcsoport elnökének, aki részletesen ismerteti és méltatja Wald Béla dr. pályáját és életművét, a szerkesztőség nevében magunk is fájdalommal búcsúzunk el korán elhunyt kiváló munkatársunktól. Wald Béla dr. csaknem tíz esztendeig volt tagja az Orvosi Hetilap szerkesztő bizottságának. Széles látóköre, dinamikus egyénisége ezeken a megbeszéléseken is megmutatkozott, tanácsai, észrevételei túlnőttek a szerkesztés napi problémáin és mindenkor szervesen összefüggtek a magyar egészségügy, tudományos kutatás és orvosképzés alapvető kérdéseivel. Szerkesztőség WALD BÉLA dr. 1906 —1960 Azt tartják, hogy a tudós pályája csúcspontjára élete hatodik évtizedében jut el Ekkorra szűrődnek le egész életében gyűjtött tapasztalatai, megfigyelései. Ekkor nyernek gondolatai végleges formát. Ha megadatik, hogy ezen a koron túl életben marad és mindazt, amit látott, tapasztalt és a maga egyéniségének megfelelően átdolgozott és megtermékenyített, ha tapasztalatok lényegét koncentráltan lerögzítve a jövőnek átadhatja, mondhatjuk azt, hogy ez az ember befejezte életművét. Wald Bélának, aki a magyar egészségügy egyik igen fontos pontján végzett úttörő munkát és a magyar egészségügy egyik igen éles elméje, egyik legszínesebb egyénisége és egyik igen bátor, minden új eszméért lelkesedő harcosa volt, ez sajnos nem adatott meg. 55 éves korában akkor tett élete végére pontot a halál, amikor úgy látszott, hogy hosszú, nehéz küzdelem után végre módja van nyugodt légkörben, elismerten és megbecsülten, nagy tudományos tapasztalatát maradandó formába önteni és azt tovább adni azoknak, akiknek ugyanúgy szívén fekszik a dolgozó nép egészsége, mint az övén. 1904-ben született Budapesten. A haladó gondolkodású polgári családban, ahol az apa korai halálával 5 fiú neveltetésének gondja szállott a törékeny anyára, ő volt a negyedik fiú. Egyedül neki sikerült a tanulni vágyó fivérek közül kiharcolni, hogy egyetemre járhasson. De Horthy Magyarországon itthoni egyetemen, mint olyan sok más tehetségnek, neki sem jutott hely és így a würzburgi, majd wieni egyetemen végezte tanulmányait, ahol 1928-ban orvossá avatták. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte. Az ottani kis magyar diákcsoportban kitűnt segítőkészségével, széles látókörével, nagy általános műveltségével. Szeretett tanítani. Az akkor szerzett barátok egész életében kitartottak mellette és ott álltak most is, gyásztól lesújtva, ravatala mellett. Gyorseszű volt és szorgalmas. Diákkorában demonstrátorként a wieni kórtani intézetben, majd a Wenkebach klinikán dolgozott. Diplomával a kezében (amit még itthon nosztrifikáltatni is kellett) 1928-ban hazajött és a Zsidókórház röntgenosztályán helyezkedett el díjtalan segéd-, majd alorvosként Weiss Ármin, később pedig a magyar radiológia egyik úttörője, Bársony Tivadar mellett. Közben délutánonként