Orvosi Hetilap, 1960. augusztus (101. évfolyam, 32-35. szám)
1960-08-07 / 32. szám - Rózsahegyi István: A klinikus feladatai a rehabilitációban
AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR„ LENÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM, 1960. AUGUSZTUS 7. ORVOSI HETILAP Országos Munkaegészségügyi Intézet, Klinikai Osztály A klinikus feladatai a rehabilitációban írta: RÓZSAHEGYI ISTVÁN úr. Mit értünk rehabilitáción? Meghatározása az egyes szerzők és az egyes országok szerint nagyon változó. A legkülönbözőbb orvosi, szervezési és egyéb problémákat vonják be a rehabilitáció körébe. Az a veszély fenyeget, hogy a rehabilitáció fogalmának határai teljesen elmosódnak és összefolynak szomszédos területekkel, amelyek az orvostudományban annak úgyszólván minden szakmáját jelentik. Ezért fontos a fogalom megfelelő körülhatárolása. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal szerint a rehabilitáción a testi hibák vagy betegségek következtében korlátozottak helyreállítását kell érteni a képességük adta legmagasabb mértékig mind testi, mind szellemi, szociális, foglalkozásbeli és gazdasági vonatkozásban. A sérültek és betegek rehabilitációjának optimális megoldása széleskörű, átfogó szervezetet és a kérdés minden (therápiás, szakvéleményezési, átképzési, munkaügyi és egyéb) vonatkozását rendező törvényes intézkedéseket kíván. A társadalmi és gazdasági fejlődés dönti el, hogy egy-egy ország milyen rehabilitációs rendszerrel és apparátussal rendelkezik. A tapasztalatok szerint a rehabilitációra fordított összeg végül még pénzben számítva is megtérül, de pénzben nem becsülhető fel annak a jelentősége, amit a helyesen végrehajtott rehabilitáció a sérült vagy beteg ember számára jelent, amennyiben visszaadja önbizalmát, hasznossági tudatát, anyagi és szociális függetlenségét. Ha tehát a rehabilitáció végezetül vissza is fizeti a befektetett költségeket, a rehabilitációs rendszer kiépítéséhez, ilyen intézmény felállításához bizonyos szervezeti és anyagi feltételek szükségesek. Magyarországon a múltbeli egyéni kezdeményezések sporadikus kísérletei után csak a felszabadulást követően történtek rendeleti intézkedések a rehabilitáció megoldására. Gazdasági fejlődésünk alapján azonban még előtte állunk annak a feladatnak, hogy további, átfogó törvényes rendelkezésekkel és a megfelelő szervezet tervszerű kiépítésével biztosítsuk a rehabilitáció szakszerű, a modern orvostudomány eredményeinek és a technika fejlődésének megfelelő színvonalát. Nem állhatunk elő tehát — mielőtt ennek feltételei anyagi és szervezeti vonatkozásban biztosítva lennének — túlhajtott kívánságokkal a rehabilitáció végrehajtására. Vannak azonban az egészségügyi rehabilitációnak még olyan lehetőségei, „rejtett tartalékai”, amelyekkel eddig a szükséges és lehetséges mértékben nem éltünk és amelyeknek felhasználása — gyakorlati alkalmazása — egyetlen fillérnyi beruházást sem követel, szervezeti változtatást nem kíván. A foglalkozásbeli rehabilitáció tulajdonképpen speciális esete az alkalmasság irányító elvének: „A megfelelő embert a megfelelő helyre.” Annak az embernek a számára, aki sérülés, csonkolás, bénulás vagy egyéb megbetegedés következtében munkaképességében megváltozott, meg kell keresni azt a munkaféleséget, amelyet fennálló defektusa vagy korlátozottsága ellenére is el tud látni. Ha az ilyen munkahely kijelölése valóban megfelelően történik, a rehabilitálandó az egészséges emberrel egyenértékű munkát képes végezni. Ennek előfeltétele azonban 1. a megbetegedésnek vagy defektállapotnak részletes megállapítása, elsősorban funkcionális szempontból. Ebből a megállapításból kell levonnunk a következtetéseket és pontosan meghatározni, milyen munkaféleségek, munkakörülmények engedhetők meg, illetőleg tiltandók meg a rehabilitálandó számára. 2. Meg kell keresni azt a munkahelyet, amely az 1. pont alatt megjelölt előírásoknak, illetőleg korlátozásoknak megfelel. Az 1. pont alatt megjelölt feladat a klinikusé. 97* 1117