Orvosi Hetilap, 1960. november (101. évfolyam, 45-48. szám)
1960-11-06 / 45. szám - Pesta László: November 7.
AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, III. SZÁM, 1960. NOVEMBER 6. ORVOSI HETILAP NOVEMBER 7 Néhány nappal ezelőtt a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanácsának nyilvános ülésén, az Erkel Színházban, a szülők számára fenntartott helyek egyikén az újonnan avatott ifjú doktorok ünnepélyes eskütételét hallgattam örvendezve és megindultan. Szocialista orvosi eskütételt. Majd, midőn megindultak a fekete ünneplőbe öltözött fehérkesztyűs fiatalok a rektor felé, a doktorrá fogadásra, arra gondoltam, hogy legtöbbjük 1935- ben, 36-ban született, mikor a fasizmus szennyes áradata már teljes sodrával megindult hazánk felé, de ugyanakkor egy nemzetközi vásáron a látogatók tízezrei keresték fel naponta az igaz újvilág hírnökének fogadócsarnokát, a szovjet pavilont a Városligetben. Azóta egy negyed század telt el „megrakodva búval és örömmel”, de a fiatal orvosok életének nagyobb fele már a szabadság korszakában pergett, szabad világban, mely a nagy októberi szocialista forradalomnak köszönheti létét. Az ifjú kollégák homályosan, vagy inkább lidércnyomásszerűen még emlékeznek a Horthy-fasizmus sötét és kegyetlen végnapjaira, hallottak és tapasztaltak is valamit a csődbement rendszer borzalmaiból, de már az újhoz szoktak, a szocializmus építése közben nőttek fel, sokkal magasabb színvonalon, sokkal vidámabb és emberibb körülmények között élnek, mint mi az ő korukban, és nem tudják, hogy milyen nagy változást, mekkora eredményeket hozott a felszabadulás óta eltelt tizenöt esztendő. E rövid korszak első éve romeltakarítással, három éve újjáépítéssel volt lekötve, az egészségügy vonatkozásában is csak 1949-ben indulhatott meg nagyobb méretekben a szocialista irányban értelmezett fejlődés, mégis döntő jelentőségű, öszszehasonlíthatatlan fontosságú népünk egészségügyi ellátása terén. Ha csak arra gondolunk, hogy 1938-ban, az „utolsó békeévben” társadalombiztosításban 2,8 millió ember, 1959-ben pedig 7,5 millió ember részesült hazánkban, Budapesten pedig már a lakosság 96%-ban: ez az egyetlen szám is bemutatja, miként terjeszti ki a népi demokrácia az egyik legfontosabb szolgáltatást, az ingyenes egészségügyi-szociális gondoskodás körét fokról fokra, de mégis rövid idő alatt az egész dolgozó népre. A kórházi ágyak száma 1938-ban 48 898, 1959-ben már 70 503 volt. Hatalmas, modern szakorvosi rendelőintézetek épültek Budapesten és vidéken. A rendelőintézeti szakorvosi óraszám 10 év alatt a háromszorosára emelkedett. Pártunk és kormányunk igen sokat áldozott az egykori „népbetegségek” elleni küzdelemre, biztosítva a legmodernebb gyógyellátások és gyógyszerek alkalmazását, a megbetegedettek 100%-ára s részben ennek, részben a nagymértékben megjavult szociális viszonyok következtében 1958-ban pl. mintegy 10 ezerrel kevesebben haltak meg tuberkulózisban, mint 1938-ban, s a nemibetegségek legveszélyesebb fajtái úgyszólván teljesen eltűntek lakosságunk körében. A múlt évben már a szülések 80,2%-a intézetben történt és a csecsemőgondozás fejlettségét bizonyítja, hogy míg 1950-ben az élveszülöttek 72,6%-át, 1958-ban 83,3%-át mutatták be tanácsadásokon. A bölcsődei férőhelyek száma úgyszólván a 0-ról emelkedett 28 170-re, s mindezek következtében a csecsemőhalálozás nagymértékben csökkent, s e téren is a legjobb eredménnyel rendelkező európai országok színvonalán vagyunk. Diftériában 1945-ben 1135, 1958-ban 11, hastífuszban 1945-ben 1143, 1958-ban pedig 18 ember halt meg, a malária pedig gyakorlatilag felszámoltnak tekinthető. Államunk nagy anyagi áldozattal tette lehetővé, hogy az elsők között vezethessük be a Heines Medin megbetegedések megelőzésére a Salk-vaccina alkalmazását tömegméretekben, majd az ennél is hatásosabb Sabin-vaccinatio bevezetését, az összes gyermekekre és fiatalkorúakra, a legelsők között a világon. Ma lakosságunk túlnyomó része, az összes biztosítottak ingyen, vagy csaknem ingyen jutnak gyógyszerekhez, s a gyógyszertárak eladási forgalma csak az utolsó nyolc évben 2,5-szeresére emelkedett. A magyar gyógyszergyártás nemzetközileg is magas színvonalra emelkedett. 136* 1585