Orvosi Hetilap, 1960. december (101. évfolyam, 49-52. szám)
1960-12-04 / 49. szám - Korpássy Béla: A hypothalamus-eredetű endokrinopathiák némely formájáról
ORVOSI HETILAP 1960. 49. 1928-ban figyelte meg egy csontos hal nucleus supraopticusának dúcsejtjeiben szemcsék, ill. kolloidszerű cseppek képződését. Scharrer és mtsai később kétéltűek, reptiliák, emlős állatok és az ember hypothalamus magvaiban is megfigyelt hasonló jelenségeket. A neurosecretio tanának azonban, ugyanúgy mint sok más fundamentális jelentőségű tudományos felfedezésnek, hosszú éveken át csak kritika, visszautasítás, ill. közöny jutott osztályrészül. Kiváló neurohistológusok mereven elutasították még annak lehetőségét is, hogy a legdifferenciáltabb sejtek, a dúcsejtek, specifikus idegi functiójuk mellett képesek volnának belső elválasztásos működésre. 1949-ben közölte Bargmann, a kieli anatómus professzor, Scharrer egyik tanítványa, hogy a Gömöri-féle chromtimiós haematoxylin phloxin festés kiválóan alkalmas a neurohypophysis és a hypothalamus kolloid anyagának elektív feltüntetésére. Ez a felismerés egyszerre a tudományos világ érdeklődésének előterébe hozta a neurosecretio tanát. Az elmúlt tíz év folyamán azután a Bargmaniskola (8, 27, 38) és mások kutatásai, melyek között talán a mi szerény vizsgálataink is említhetők (4, 5, 6, 29—32), bebizonyították, hogy az ún. hátsólebenyhormonokat, az antidiuretikushatású vasopressint és oxytocint, nem a neurohypophysis pitulytát termelik, hanem az elülső hypothalamusmagvak, a nucleus supraopticus és paraventricularis dússejtjei. A pericaryonokban termelt, morphologiailag is jól kimutatható neurosecretum centrifugális irányú cytoplasmaáramlás révén transportálódik, a tractus supraoptico-hypophyseus mentén a neurohypophysisbe jut, s ott tárolódik. A kísérletes kutatásokat mindenben alátámasztják a humanpathológiai megfigyelések. Rothballer és Dugger (1955) az eminentia medianaban helyet foglaló kicsiny daganatot írt le, amely rendkívül súlyos diabetes insipidust okozott. A beteg meghalt, s idegrendszerében neurosecretumot egyáltalában nem lehetett kimutatni, sem a tumor felett, sem alatta. Az eminentia medianában helyet foglaló tumor nyilvánvalóan megszakította a nucleus supraopticus és paraventricularisból a hypophysisnyélen át a neurohypophysisbe haladó, s ott végződő neuronokat, ami a hormontermelő dúcsejtek secundaer degeneratióját, s így az ADH secretio kiesését okozta. Sloper és Adams (1956) oly egyének hypothalamusát és hypophysisét vizsgálta, akiken emlőrák befolyásolása céljából hypophysisnyélátvágást végeztek. Kiderült, hogy a nyélátvágás feletti centrális csonkban a neurosecretum erősen felhalmozódott, az átvágás alatti szakaszból pedig, nevezetesen a neurohypophysisből, teljesen hiányzott. Ezek a betegek nem kaptak diabetes insipidust. Szabad legyen megemlítenem egyik idevonatkozó, saját megfigyelésünket. 35 éves férfiról van szó, aki typusos idült myelocytás leukosisban szenvedett. Halála előtt néhány héttel substitutes therapiára egyáltalában nem reagáló diabetes insipidus fejlődött ki. Boncoláskor a diabetes insipidus morphologiai substratumát a neurohypophysis, a hypophysisnyél és az elülső hypothalamusmagvak intensiv leukaemiás infiltratiójában találtuk meg (1. és 2. ábra). Ezen esetünk másik érdekessége, hogy az ADH-termelés teljes hiánya ellenére az adrenocorticotroph functio normális maradt. Véleményünk szerint ez a megfigyelés fontos érv amellett, hogy az ADH-nak, ill. a vasopressinnek nincsen közvetlen szerepe az adenohypophysis adrenocorticotroph functiója stimulálásában (Kovács, Mónus, 1956). Ami az ADH mobilisatiót befolyásoló tényezőket illeti, legrégebben ismeretes a vér osmotikus nyomásának változása. Már Verney (1947—48) a vér osmotikus nyomására érzékeny osmoreceptorokat tételezett fel, ezek közelebbi localisatiója azonban még ma sem ismert. Dingman és mtsai (1957) emlőrák befolyásolása céljából hypophysektomizált betegek ADH secretiójának mechanizmusát tanulmányozva megállapították, hogy ilyen betegeken a hypertoniás sóoldat befecskendezése után várható osmoreceptor reakció kimarad, nikotinnal, vagy egyéb centrális stimulusokkal azonban ADH mobilisatio. kiváltható. Eszerint az osmoreceptor aktivitás intakt hypophysishez kötött. Az ADH mobilisatiót befolyásoló másik tényező a vascularis rendszer térfogatának változása. 1. ábra. A hypophysisnyél leukaemiás beszűrődése. (579/54. Bj.) 175 X nagyítás. 2. ábra. A nucleus supraopticus leukaemiás beszűrődése és degenerálódott dúcsejtek. (579/54. Bj.) 175. nagyítás.