Orvosi Hetilap, 1960. december (101. évfolyam, 49-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám - Korpássy Béla: A hypothalamus-eredetű endokrinopathiák némely formájáról

ORVOSI HETILAP 1960. 49. 1928-ban figyelte meg egy csontos hal nucleus supraopticusának dúcsejtjeiben szemcsék, ill. kol­loidszerű cseppek képződését. Scharrer és mtsai később kétéltűek, reptiliák, emlős állatok és az ember hypothalamus magvaiban is megfigyelt ha­sonló jelenségeket. A neurosecretio tanának azonban, ugyanúgy mint sok más fundamentális jelentőségű tudomá­nyos felfedezésnek, hosszú éveken át csak kritika, visszautasítás, ill. közöny jutott osztályrészül. Ki­váló neurohistológusok mereven elutasították még annak lehetőségét is, hogy a legdifferenciáltabb sejtek, a dúcsejtek, specifikus idegi functiójuk mellett képesek volnának belső elválasztásos mű­ködésre. 1949-ben közölte Bargmann, a kieli ana­tómus professzor, Scharrer egyik tanítványa, hogy a Gömöri-féle chromtimiós haematoxylin phloxin festés kiválóan alkalmas a neurohypophysis és a hypothalamus kolloid anyagának elektív feltünte­tésére. Ez a felismerés egyszerre a tudományos világ érdeklődésének előterébe hozta a neurosecre­tio tanát. Az elmúlt tíz év folyamán azután a Bargman­­iskola (8, 27, 38) és mások kutatásai, melyek kö­zött talán a mi szerény vizsgálataink is említhetők (4, 5, 6, 29—32), bebizonyították, hogy az ún. hátsó­­lebenyhormonokat, az antidiuretikus­­hatású vaso­­pressint és oxytocint, nem a neurohypophysis pitul­ytát termelik, hanem az elülső hypothalamus­­magvak, a nucleus supraopticus és paraventricu­laris dússejtjei. A pericaryonokban termelt, mor­­phologiailag is jól kimutatható neurosecretum centrifugális irányú cytoplasmaáramlás révén transportálódik, a tractus supraoptico-hypophyseus mentén a neurohypophysisbe jut, s ott tárolódik. A kísérletes kutatásokat mindenben alá­támasztják a humanpathológiai megfigyelések. Rothballer és Dugger (1955) az eminentia media­­naban helyet foglaló kicsiny daganatot írt le, amely rendkívül súlyos diabetes insipidust okozott. A be­teg meghalt, s idegrendszerében neurosecretumot egyáltalában nem lehetett kimutatni, sem a tumor felett, sem alatta. Az eminentia medianában he­lyet foglaló tumor nyilvánvalóan megszakította a nucleus supraopticus és paraventricularisból a hypophysisnyélen át a neurohypophysisbe haladó, s ott végződő neuronokat, ami a hormontermelő dúcsejtek secundaer degeneratióját, s így az ADH secretio kiesését okozta. Sloper és Adams (1956) oly egyének hypothalamusát és hypophysisét vizs­gálta, akiken emlőrák befolyásolása céljából hypo­­physisnyélátvágást végeztek. Kiderült, hogy a nyélátvágás feletti centrális csonkban a neuro­secretum erősen felhalmozódott, az átvágás alatti szakaszból pedig, nevezetesen a neurohypophysis­­ből, teljesen hiányzott. Ezek a betegek nem kaptak diabetes insipidust. Szabad legyen megemlítenem egyik idevonat­kozó, saját megfigyelésünket. 35 éves férfiról van szó, aki typusos idült myelocytás leukosisban szen­vedett. Halála előtt néhány héttel substitutes therapiára egyáltalában nem reagáló diabetes in­sipidus fejlődött ki. Boncoláskor a diabetes insi­pidus morphologiai substratumát a neurohypophy­sis, a hypophysisnyél és az elülső hypothalamus­­magvak intensiv leukaemiás infiltratiójában talál­tuk meg (1. és 2. ábra). Ezen esetünk másik érde­kessége, hogy az ADH-termelés teljes hiánya elle­nére az adrenocorticotroph functio normális ma­radt. Véleményünk szerint ez a megfigyelés fontos érv amellett, hogy az ADH-nak, ill. a vasopressin­­nek nincsen közvetlen szerepe az adenohypophysis adrenocorticotroph functiója stimulálásában (Ko­vács, Mónus, 1956). Ami az ADH mobilisatiót befolyásoló ténye­zőket illeti, legrégebben ismeretes a vér osmotikus nyomásának változása. Már Verney (1947—48) a vér osmotikus nyomására érzékeny osmorecepto­­rokat tételezett fel, ezek közelebbi localisatiója azonban még ma sem ismert. Dingman és mtsai (1957) emlőrák befolyásolása céljából hypophysek­­tomizált betegek ADH secretiójának mechanizmu­sát tanulmányozva megállapították, hogy ilyen be­tegeken a hypertoniás sóoldat befecskendezése után várható osmoreceptor reakció kimarad, niko­tinnal, vagy egyéb centrális stimulusokkal azonban ADH mobilisatio. kiváltható. Eszerint az osmo­receptor aktivitás intakt hypophysishez kötött. Az ADH mobilisatiót befolyásoló másik ténye­ző a vascularis rendszer térfogatának változása. 1. ábra. A hypophysisnyél leukaemiás beszűrődése. (579/54. Bj.) 175 X nagyítás. 2. ábra. A nucleus supraopticus leukaemiás beszűrő­­dése és degenerálódott dúcsejtek. (579/54. Bj.) 175. nagyítás.

Next