Orvosi Hetilap, 1961. március (102. évfolyam, 10-13. szám)

1961-03-05 / 10. szám - Petrovszkij, B. V.: A modern szívsebészet aktuális kérdései

434 ORVOSI HETILAP nek: a vénás angiographia (a szelektív is), norto­­graphia, szívkatheterezés, röntgenkinematográ­­fia, elektrokymographia, phonokardiographia, ballisto- és vectorkardiographia stb. Természete­sen nem minden betegen használjuk a vizsgálati módszerek egész komplexumát. Mégis mindezekre szükség van, mert különben — bonyolult szívba­jok esetén — nem állítható fel helyes diagnózis, pedig ezekből mindig sok akad a klinikán. Nem térünk ki a vizsgálatok, műtéti előkészí­tés, érzéstelenítés, műtét utáni kezelés részletkér­déseire (ezt egyéb közleményekben megtettük), rátérünk néhány szív- és érbetegség kezelési kér­déseinek tárgyalására. A szívburok betegségei és sérülései A sebész kezébe leggyakrabban különféle pe­­ricarditisek kerülnek — exsudativ, gennyes, ad­­haesív —, lényegesen ritkábban a pericardium cystái, daganatai. Nem eldöntött még az adhaesív pericarditis sebészi kezelésének néhány kérdése, főleg pedig a behatolások és a pericardiektomiák módszerei. Az amerikai szerzők szeretik a nagy kétoldali be­hatolásokat és a „totalis pericardiektomiá”-kat. Ezt a törekvést a gyakorlat nem igazolta, és ma legtöbben az egyoldali behatolást választják és­ a tömött megvastagodott kérget lefejtik mindkét kamráról. A klinikai eredmények kedvezőek (45 saját észlelés). Kétoldali behatoláshoz csak jelen­tős jobboldali pericardium-károsodás esetében folyamodunk. Ezt meggyőzően bizonyítják azok a vizsgála­tok, melyeket disszertációjában klinikánkon Za­­reckij V. V. ismertet. Szerintünk néha a pericarditis exsudativa ehr. is előidézheti a Pick-féle pseudocirrhosis syndro­­máját, amely a páncélszí­vre jellemző. Ezekben az esetekben indokolt a szívburok bal felének eltávo­lítása (3 észlelésünk). Szerzett szívbajok Tekintettel a rheumás betegségek és ezzel kapcsolatos szívbajok elterjedtségére, leggyakrab­ban szerzett szívbajok miatt kell műtétet végezni. Ez a probléma országos jelentőségű, ha tekintetbe vesszük a betegek nagy számát és azt, hogy a be­tegség virágzó életkorban támadja meg őket. Vi­lágos, hogy nem minden beteg szorul közülük mű­tétre, hiszen a betegség különböző stádiumaiban a konzervatív eljárások is hatásosak. Mégis éppen a legelterjedtebb mitralis vitiumnak, a bal atrio­ventricularis szájadék szűkületének van kevés gyógyulási perspektívája konzervatív módszerek­kel. Meghatározott feltételek mellett kizárólag a sebészi beavatkozás nyújt reális reményt a javu­lásra Mitralis vitium Több mint 1000 rheumás eredetű mitralis vi­­tiumra vonatkozó észlelésünk lehetővé tette, hogy ennek a vitiumnak osztályozását javasoljuk. Ezt az osztályozást a gyakorlat igazolta. 1. csoportba soroljuk a kifejezett vagy „tiszta" mitralis stenosist, amikor nincs billentyűelégte­lenségre utaló jel. 2. csoport: mitralis stenosis, enyhe insuffi­cientiával. 3. csoport: mitralis stenosis és billentyűelég­telenség, a vitium két komponense különböző fokú. 4. csoport: mitralis elégtelenség, stenosis nél­kül. 5. csoport: a mitralis vitium (gyakrabban a stenosis) kombinálódása más billentyűk (főleg aortás) károsodásával. A mitralis vitium e csoportjai pontosan meg­határozhatók a műtét előtt, ha elemezzük a klini­kai, EKG, phonographiás, röntgenelektrokymo­­graphiás és szívkathéterezési adatokat. (Fenti osz­tályozást közöltük a Klinicseszkaja Medicina 1959, 8. számában.) Leggyakrabban (85%) az 1. és 2. csoportba tartozó betegek kerülnek sebészhez. Ezekben a csoportokban javallt a műtét elsősorban. Igen jelentősnek tartjuk a vitium pontos és­ részletekbe menő diagnózisát. Elsősorban a vitium csoport­ hovatartozását állapítjuk meg, majd a ke­ringési zavar okát (Lang—Bakulev szerint). A kli­nikai és laboratóriumi adatok biztosítják a rheu­más carditis tüneteinek feltárását. Igyekszünk továbbá megállapítani, hogy van-e thrombosis a pitvarban (röntgenelektrokymographia, coagulo­­gramm, thromboelastogramm, phonokardiogra­phia), calcinosis a billentyűkön (röntgenfelvétel), haemosiderosis a tüdőkben, azután megállapítani azt, hogy milyen az egyébb szervek állapota. Szívesen operáljuk az 1. és 2. csoportba tar­tozó betegeket, mert a commissurotomiának jó eredményei várhatók. A 3. csoportban ezek az eredmények kevéssé kifejezettek, a 4. csoportban pedig nem commissurotomiára van szükség, hanem a mitralis billentyű elégtelenségének megszünte­tésére. Csakúgy, mint más klinikákon, olyan betege­ket, akiken elsőfokú keringési zavart észlelünk — nem operálunk. Széleskörű a műtéti javallat 2. és 3. fokú keringési zavar esetén. Gyakran operá­lunk 4. fokú keringési zavarban (betegeink 40%-a), mert az ilyen betegek megmentésének egyedüli lehetősége a sebészi beavatkozás. Klinikánkon a commissurotomiák eredményeit jónak mondhatjuk. 600 műtét közül (az első há­rom sorozatban) a halálozás 3,8%, késői jó és ki­váló eredmény 75%. (Szolovjev C. M. doktori ér­tekezése klinikánkról.) 3%-ban észleltünk restenosist és emiatt 4 be­avatkozást végeztünk: 2 beteget más klinikákról és 2-t sajátunkról. A mitralis vitiumban szenvedő betegek cso­portjában külön helyet foglalnak el a fülese és a bal pitvar thrombosisai. Gyakorlatunkban elég sok fordult elő: 600 beteg közül 70 betegen (11,6%), ami azzal magyarázható, hogy sok volt az első csoportba tartozó és negyedfokú keringési za-

Next