Orvosi Hetilap, 1961. augusztus (102. évfolyam, 32-35. szám)

1961-08-06 / 32. szám - Kővári Ferenc: Újabb szempontok az aktinomykosis megítélésében

1490 ORVOSI HETILAP Pathogenesis A pathogenitás kérdése még napjainkban sem egészen tisztázott. A probléma lényege az, hogy a sugárgomba-betegség endogén vagy exogén ere­detű fertőzés következménye-e. Az első esetben kórokozóul a szájban megtalálható anaerob Izrael­­féle törzs fogható fel, a második esetben pedig a növényzeten előforduló aerob Bostroem-féle törzs. Mindkét felfogásnak vannak hívei napjainkban is, így Peabody és Seabury (15) 1957-ben megjelent cikkükben azt írják, hogy a farmerek megbetege­désének gyakorisága vezetett arra a véleményre, hogy az aktinomykosis a paraszti élethez kötött betegség. A helyzet azonban az, hogy anaerob aktinomycetákat még nem sikerült a talajból ki­tenyészteni, ezzel szemben természetes lakóhelyük az emberi tápcsatorna, elsősorban a szájüreg, s ott is főleg a fogak szuvas ürege, a fogínytasakok és a mandulák árkai. A fenti szerzők szerint az a fel­tevés, hogy az aktinomykosist a szalma- vagy fű­szál rágcsálása okozza, nem tartható fent. Az a véleményük, hogy a betegség endogén eredetű, s a falusiak gyakoribb megbetegedését csak a száj­­hygiéne elhanyagolása okozza. Érdekes itt még megemlíteni, hogy Afanaszev (c­r.: Lovász, 13) már 1891-ben kétségbe vonta az aerob törzs patho­­genitását. Lovász (13) 1957-ben megjelent dolgozatában azt írja, hogyha valaki az irodalomban az exogén fertőzés lehetőségét keresi, erre bőven talál adatot. Szerinte az összevont statisztikai adatok azt mu­tatják, hogy az aktinomykosis 90%-ban mezőgaz­dasági munkások, kertészek és állattenyésztők megbetegedése. A szerző állatkísérleteket is vég­zett. Gabonatoklászt ültetett patkányok gyomrába, s bizonyos idő után a boncolásnál a toklászt másutt, pl. a májban találta meg, ahol körülötte idült tályog képződött. A felfogások e kettőssége és a betegség fel­tűnő szaporodása indított bennünket arra, hogy át­tekintsük saját beteganyagunkat. Amint már a be­vezető részben említettem — az utóbbi hat év alatt — 61 beteg adatait volt módunkban összegyűjteni. A 61 beteg közül 12, vagyis az esetek 19,7%-a volt mezőgazdasági munkás (a továbbiakban: m. m.), 49 pedig, vagyis 80,3% egyéb foglalkozású (a to­vábbiakban: e. f.). A m. m. csoportba soroltuk a földművest, vidéki segédmunkást, traktorost és vi­déki gyermekeket. Érdekes adatot kapunk akkor, ha azt vizsgál­juk, hogy a betegséget mi előzte meg. Azt találtuk, hogy 47 betegnél fogeltávolítás, 3-nál állkapocs­törés, 1-nél pedig tonsillitis szerepelt mint közvet­len megelőző beavatkozás, illetve betegség. Az ak­tinomykosist tehát 83,6%-ban fogorvosi beavatko­zás, illetve szájüregi megbetegedés előzte meg. Az említett 12 betegünk közül, akik m. m. vol­tak, csak 7 beteg esetében lehetne az aktinomyko­sist foglalkozási ártalomnak tekinteni, mert a többi ötnek a betegségét fogeltávolítás előzte meg, s az azt követő perioszitis ment át sugárgomba-beteg­ségbe. Ha ezt az öt beteget hozzávesszük ahhoz a 49-hez, akik e. f.-úak voltak, akkor azt az ered­ményt kapjuk, hogy 61 betegünk közül 54-nél, vagyis az eseteink 88,5%-ában a sugárgomba­­betegséget endogén fertőzés következményének kell tekintenünk. De ha fel is tételezzük azt a lehetőséget, hogy valaki fűszál, ill. toklász okozta sérülés következ­tében kapja meg az aktinomykosist, ugyanakkor elég erőszakoltan azt is fel kell tételeznünk, hogy a fűszálon élő aerob törzs, bizonyos feltételek mel­lett anaerobbá válhat. Az emberi és állati szerve­zeten kívül ui. még nem sikerült anaerob törzset kimutatni. Ezen feltételek figyelembe vétele mel­lett sem bizonyít semmi az exogén fertőzés mellett, mert a nyálkahártyán okozott sérülés éppen úgy lehet a szájban meglévő Izrael-féle törzs behato­lási kapuja, mint a sérülést okozó fűszálon élő aerob törzsé [Szokolóczy (17)]. Az exogén fertőzés lehetősége mellett csak az a körülmény bizonyítana, ha az emberi vagy állati szervezetből aerob törzset lehetne kitenyészteni. Erre azonban sehol sem találunk utalást. Osztályunkon három olyan beteget kezeltünk, akik kérdésünkre anamnézisükben elmondták, hogy fűszálat rágcsáltak, s az nyomtalanul eltűnt a szájukban. Ezek közül kettő (18 éves nő és 25 éves férfi) később nyálmirigylábot kapott. Mind­két esetben eltávolítottuk a submandibularis nyál­mirigyet. A nőbeteg nyálmirigyének fészkében, a férfinél pedig magában a nyálmirigyben megtalál­tuk a fűszálat. Egyik betegnél sem sikerült bio­­psiás vizsgálattal gombatelepet kimutatni, és ami ennél is fontosabb, a klinikai kép még csak gyanú­ját sem keltette az aktinomykosisnak. A harmadik beteget (41 éves nőt) carcinoma diagnózissal küld­ték osztályunkra. Ennek a betegnek a jobboldali parozis kivezető csövéből fél cm hosszú fűszálat távolítottunk el. Ezután a beteg pár nap alatt meg­gyógyult. Aktinomykosis itt sem keletkezett. Az eddig elmondottak alapján tehát világos, hogy a cervicofacialis aktinomykosis kórokozója egy potenciálisan pathogen saprophyta, mely az egész emésztőrendszerben megtalálható, s anaerob, ill. mikroaerophil tulajdonságú. A kórokozó csak a szövetek közé jutva válik pathogénné, aminek első feltétele a nyálkahártya sérülése, illetve vala­milyen gennyes lábos folyamat. A kórokozó meg­felel az Izrael-törzsnek. T­áblázat Foglalkozás Számok Megelőzte beavatkozás, ill. betegség Nem előzte meg beavatkozás Számuk V. Számuk V. Nem mezőgazdaságban dolgozó 49 463 Mezőgazdaságb­an dolgozó 125 7 Összesen 61 51 83,6 10 16,4

Next