Orvosi Hetilap, 1961. augusztus (102. évfolyam, 32-35. szám)
1961-08-06 / 32. szám - Kővári Ferenc: Újabb szempontok az aktinomykosis megítélésében
1490 ORVOSI HETILAP Pathogenesis A pathogenitás kérdése még napjainkban sem egészen tisztázott. A probléma lényege az, hogy a sugárgomba-betegség endogén vagy exogén eredetű fertőzés következménye-e. Az első esetben kórokozóul a szájban megtalálható anaerob Izraelféle törzs fogható fel, a második esetben pedig a növényzeten előforduló aerob Bostroem-féle törzs. Mindkét felfogásnak vannak hívei napjainkban is, így Peabody és Seabury (15) 1957-ben megjelent cikkükben azt írják, hogy a farmerek megbetegedésének gyakorisága vezetett arra a véleményre, hogy az aktinomykosis a paraszti élethez kötött betegség. A helyzet azonban az, hogy anaerob aktinomycetákat még nem sikerült a talajból kitenyészteni, ezzel szemben természetes lakóhelyük az emberi tápcsatorna, elsősorban a szájüreg, s ott is főleg a fogak szuvas ürege, a fogínytasakok és a mandulák árkai. A fenti szerzők szerint az a feltevés, hogy az aktinomykosist a szalma- vagy fűszál rágcsálása okozza, nem tartható fent. Az a véleményük, hogy a betegség endogén eredetű, s a falusiak gyakoribb megbetegedését csak a szájhygiéne elhanyagolása okozza. Érdekes itt még megemlíteni, hogy Afanaszev (cr.: Lovász, 13) már 1891-ben kétségbe vonta az aerob törzs pathogenitását. Lovász (13) 1957-ben megjelent dolgozatában azt írja, hogyha valaki az irodalomban az exogén fertőzés lehetőségét keresi, erre bőven talál adatot. Szerinte az összevont statisztikai adatok azt mutatják, hogy az aktinomykosis 90%-ban mezőgazdasági munkások, kertészek és állattenyésztők megbetegedése. A szerző állatkísérleteket is végzett. Gabonatoklászt ültetett patkányok gyomrába, s bizonyos idő után a boncolásnál a toklászt másutt, pl. a májban találta meg, ahol körülötte idült tályog képződött. A felfogások e kettőssége és a betegség feltűnő szaporodása indított bennünket arra, hogy áttekintsük saját beteganyagunkat. Amint már a bevezető részben említettem — az utóbbi hat év alatt — 61 beteg adatait volt módunkban összegyűjteni. A 61 beteg közül 12, vagyis az esetek 19,7%-a volt mezőgazdasági munkás (a továbbiakban: m. m.), 49 pedig, vagyis 80,3% egyéb foglalkozású (a továbbiakban: e. f.). A m. m. csoportba soroltuk a földművest, vidéki segédmunkást, traktorost és vidéki gyermekeket. Érdekes adatot kapunk akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy a betegséget mi előzte meg. Azt találtuk, hogy 47 betegnél fogeltávolítás, 3-nál állkapocstörés, 1-nél pedig tonsillitis szerepelt mint közvetlen megelőző beavatkozás, illetve betegség. Az aktinomykosist tehát 83,6%-ban fogorvosi beavatkozás, illetve szájüregi megbetegedés előzte meg. Az említett 12 betegünk közül, akik m. m. voltak, csak 7 beteg esetében lehetne az aktinomykosist foglalkozási ártalomnak tekinteni, mert a többi ötnek a betegségét fogeltávolítás előzte meg, s az azt követő perioszitis ment át sugárgomba-betegségbe. Ha ezt az öt beteget hozzávesszük ahhoz a 49-hez, akik e. f.-úak voltak, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy 61 betegünk közül 54-nél, vagyis az eseteink 88,5%-ában a sugárgombabetegséget endogén fertőzés következményének kell tekintenünk. De ha fel is tételezzük azt a lehetőséget, hogy valaki fűszál, ill. toklász okozta sérülés következtében kapja meg az aktinomykosist, ugyanakkor elég erőszakoltan azt is fel kell tételeznünk, hogy a fűszálon élő aerob törzs, bizonyos feltételek mellett anaerobbá válhat. Az emberi és állati szervezeten kívül ui. még nem sikerült anaerob törzset kimutatni. Ezen feltételek figyelembe vétele mellett sem bizonyít semmi az exogén fertőzés mellett, mert a nyálkahártyán okozott sérülés éppen úgy lehet a szájban meglévő Izrael-féle törzs behatolási kapuja, mint a sérülést okozó fűszálon élő aerob törzsé [Szokolóczy (17)]. Az exogén fertőzés lehetősége mellett csak az a körülmény bizonyítana, ha az emberi vagy állati szervezetből aerob törzset lehetne kitenyészteni. Erre azonban sehol sem találunk utalást. Osztályunkon három olyan beteget kezeltünk, akik kérdésünkre anamnézisükben elmondták, hogy fűszálat rágcsáltak, s az nyomtalanul eltűnt a szájukban. Ezek közül kettő (18 éves nő és 25 éves férfi) később nyálmirigylábot kapott. Mindkét esetben eltávolítottuk a submandibularis nyálmirigyet. A nőbeteg nyálmirigyének fészkében, a férfinél pedig magában a nyálmirigyben megtaláltuk a fűszálat. Egyik betegnél sem sikerült biopsiás vizsgálattal gombatelepet kimutatni, és ami ennél is fontosabb, a klinikai kép még csak gyanúját sem keltette az aktinomykosisnak. A harmadik beteget (41 éves nőt) carcinoma diagnózissal küldték osztályunkra. Ennek a betegnek a jobboldali parozis kivezető csövéből fél cm hosszú fűszálat távolítottunk el. Ezután a beteg pár nap alatt meggyógyult. Aktinomykosis itt sem keletkezett. Az eddig elmondottak alapján tehát világos, hogy a cervicofacialis aktinomykosis kórokozója egy potenciálisan pathogen saprophyta, mely az egész emésztőrendszerben megtalálható, s anaerob, ill. mikroaerophil tulajdonságú. A kórokozó csak a szövetek közé jutva válik pathogénné, aminek első feltétele a nyálkahártya sérülése, illetve valamilyen gennyes lábos folyamat. A kórokozó megfelel az Izrael-törzsnek. Táblázat Foglalkozás Számok Megelőzte beavatkozás, ill. betegség Nem előzte meg beavatkozás Számuk V. Számuk V. Nem mezőgazdaságban dolgozó 49 463 Mezőgazdaságban dolgozó 125 7 Összesen 61 51 83,6 10 16,4