Orvosi Hetilap, 1961. december (102. évfolyam, 49-52. szám)
1961-12-03 / 49. szám - Földes Pál: Az immunitás mechanizmusának klon-elmélete
ORVOSI HETILAP tigén fagocitálását, részleges leépítését és az ellenanyagtermelés helyére való transzportálását. A továbbiak szempontjából döntő fontosságúak azok a különbségek, amelyek az elmélet feltételezése szerint az immunológiailag kompetens sejtek érett alakjai és azok mesenchymális ősei között vannak. Ezek a különbségek a következők: 1. A mesenchymális ősök mutabilitása sokkal nagyobb, mint az érett alakoké. 2. Az ősi mesenchymális sejtek az antigénnel való találkozásra immunparalízissel, az érett alakok proliferációval válaszolnak. Az immunparalízis fogalmát Felton (9) vezette be. Egerek pneumococcus fertőzése kapcsán szerzett tapasztalatai szerint az ellenanyagtermelő apparátus az antigén aránytalanul nagy mennyiségére az ellenanyagprodukció teljes beszüntetésével (immunparalízissel) válaszol. A meglevő ismeretek birtokában most már konkrét formában tehetjük fel a kérdést: mi megy végbe az ellenanyagtermelést végző sejtek ősi és érett alakjaiban és mi megy végbe magában az immunglobulin molekulában? Az immunológiailag kompetens sejtek (lymphocyták, plasmasejtek) gammaglobulint szintetizálnak. Ez a képességük nem antigénbehatás következtében alakul ki, hanem az említett sejtek örökletes adottsága. E sejtek mesenchymális ősei (haemocytoblastok, reticulumsejtek) nagyfokú mutabilitás állapotában vannak. A mesenchymális mutánsok utódai, éppen a mutáció következtében a normál gammaglobulintól eltérő szerkezetű fehérjéket (immunglobulinokat) 145* szintetizálnak.** Minden egyes ilyen mutánstól származó homogén sejtpopuláció, vagyis klón más és más immunglobulin szintézis hordozója. Azok a klonok, amelyek az extrauterin élet folyamán a test saját anyagainak megfelelő immunglobulinokat szintetizálnak, az embryonális élet folyamán kiszelektálódnak azáltal, hogy mint ősi sejtalakok az antigénnel való találkozásra immunparalízissel reagálnak. Megmaradnak természetesen a testidegen anyagoknak és sejteknek megfelelő klónok. Ezek a megfelelő testidegen anyag, vagy sejt (antigén) behatására proliferációval válaszolnak. Ennek a proliferatív folyamatnak végső stádiuma az immunológiailag kompetens sejt érett alakja, az ellenanyagot szintetizáló plazmasejt (lásd 2. és 3. sz. ábrát). A fent vázoltak szemléletessé tételére nélkülözhetetlennek látszik Niels K. Jerne-nek (11), a klón-elmélet előfutárának híressé vált „szótárhasonlata”, amely ugyanazt a szerepet tölti be ma az immunitás mechanizmusának (saját , nem saját kérdésének) szemléletessé tételében, amelyet annak idején a kulcsról és a zárról, vagy a pecsétről és a lenyomatról szóló hasonlat a specificitási viszonyok ábrázolásában játszott. A szervezet Jerne hasonlata szerint egy olyan szótár birtokában van, amelynek segítségével bármely szóról meg tudja mondani, hogy az saját (anyanyelvéhez tartozó), vagy pedig idegen szó-e? Világos, hogy egy ilyen szótárnak vagy az összes saját, vagy pedig az összes idegen szavakat tartalmaznia kell. Ez utóbbi állapotot kétféleképpen képzelhetjük el. Lehetséges, hogy minden egyes immunológiailag kompetens sejt az összes lehetséges idegen szavak ismerője (ez felel meg az Ehrlichféle elképzelésnek), de ennél egyszerűbbnek látszik az a feltételezés, hogy egy-egy közös őstől származó homogén sejtpopuláció, vagyis egy-egy klón egy, két, vagy három, de mindenesetre kisszámú ilyen információja hordozója. Hogy ez utóbbi feltételezés nem merő spekuláció, azt Burnet munkatársai kísérletileg is igazolták (18). Két, vagy több **Hogy a fehérje molekula szerkezetének aránylag kisfokú változása milyen kifejezett változással járhat a szerológiai specifitásban, azt meggyőzően mutatták Sangernek az insulin molekula szerkezetére vonatkozó, az 1958. évi Nobel-díjjal kitüntetett vizsgálatai (3). Az insulin, az eddig legjobban ismert fehérje molekula 51 aminosavból áll. Ezek közül 48 minden esetben ugyanaz és az insulin molekulának ugyanazon a helyén is foglal helyet, tekintet nélkül az insulin fehérje faji specificitására. A különbség az egyes állatfajok insulin molekuláinak szerkezete között az egyik disulfid kötésen belül elhelyezkedő három aminosavban van: alanin-serinvalin a marha, alanin-glycinvalin a juh, threonin-serinleucin a sertés és threonin-glicin-leucin a lóinsulin esetében. A számszerű viszonyokat illetően az alábbi meggondolásra támaszkodhatunk. A fehérje molekulába beépülő aminosavféleségek száma 20. A lehetséges variációk száma eszerint 203, vagyis 8000, ha a szerológiai specificitást determináló csoprt három és 160 000, ha négy aminosavból áll. I. ábra. Feketeszörű egér embryonális szervdörzsölékét intravénásan adják egynapos fehér egereknek. Ez utóbbiak képesek lesznek, az immuntolerancia eredményeképpen a fekeszőrű egérfaj egyedeitől transzplantátumot elfogadni. Az ábra második oszlopából kiderül, hogy a toleranciának kölcsönösnek kell lennie, vagyis kialakítása csak mindkét partner (donor és recipiens) embryonális fejlődési stádiumában lehetséges. Ha az újszülött egerek beoltása a feketeszőrű egérfaj felnőtt egyedeiből készített szerkivonattal történik, akkor immuntolerancia helyett egy „satnyasági’-nak nevezett állapot (runt disenese) alakul ki a recipiensben. Az ábra harmadik oszlopa azt mutatja, hogy megfelelő előkészítés nélkül a fehér egérfaj egyedeinek a fekete egérfajról vett transzplantátum nem tapad meg