Orvosi Hetilap, 1962. szeptember (103. évfolyam, 35-39. szám)

1962-09-02 / 35. szám - Böszörményi Miklós: Adatok a hazai tbc epidemiológiai helyzet változásához

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság; ALFÖLDY ZOLTÁN DR . DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. « Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 103. ÉVFOLYAM 35. SZÁM, 1962. SZEPTEMBER 2. Országos Korányi' Tbc Intézet Adatok a hazai tbc epidemiológiai helyzet változásához* Böszörményi Miklós dr. Azok a jelentős változások, amelyek a tuber­kulózis profilaxisában, therápiájában, de a beteg­ség lefolyásában is az utolsó évtizedekben beálltak, természetszerűleg módosították a tuberkulózissal kapcsolatos epidemiológiai viszonyokat is. Ez azon­ban epidemiológiai szemléletünket is befolyásolja. Ahhoz, hogy a korszerű szemlélet tudományos alap­ját megadjuk, a régi ismeretekből kell kiindul­nunk. Bár azt a tényt, hogy a tuberkulózis fertőző betegség, már évszázadok óta sejtették és egyes or­szágokban időnként a fertőzés továbbterjedésének meggátlására szigorú epidemiológiai intézkedéseket alkalmaztak, a tuberkulózis fertőző voltának isme­rete csak Koch felfedezése után vált közkinccsé. A század elején kialakult az általánosan elfogadott epidemiológiai felfogás a tuberkulózis terjedésének hátráltatására szükséges intézkedésekről. Ez a szemlélet a következő tudományos megál­lapításokra támaszkodott: 1. A század elején végzett kórbonctani- és tu- berkulin-vizsgálatok bebizonyították, hogy ebben az időszakban az európai ember — legalábbis a városokban — gyakorlatilag az esetek 100%-ában serdülő koráig átesett a gümőkóros fertőzésen. A tuberkulózis tehát igen elterjedt és könnyen fertő­zést okozó betegség. 2. A Koch-baktérium meglehetősen ellenálló különböző fizikai befolyásokkal szemben, így a közvetlen cseppfertőzés mellett a porfertőzés, ali- mentáris fertőzés is lehetséges és a fertőzés átvi­telének megakadályozása a számos fertőzési út miatt igen nehéz. * A Tüdőgyógyász- és Epidemiológus Szakcsoport 1962. január hó 12-én tartott közös ankétjén elhangzott referátum alapján készült közlemény. 100 3. A fertőzés továbbvitelében döntő jelentősége a lényegesen kisebb szerepet játszó bovin-tuberku- lózis mellett a tbc-s betegnek van. 4. Bár a fertőzést a váladékokkal ürített bacil- lusok közvetítik, a zárt gümőkórban szenvedő be­tegek sem veszélytelenek, különösen azért, mert nagyon nehezen tisztázható, hogy folyamatuk éle­tük végéig zárt marad-e. 5. A fertőzött egyének tuberkulózisban való megbetegedése nem nagyon gyakori ugyan — az esetek 15—20%-ában következik be — azonban nem lehet előre megállapítani, hogy ki fog megbe­tegedni közülük. 6. Koch klasszikus , kísérletével bizonyította, hogy a tuberkulózis-baktériummal történt fertő­zés immunitást biztosít újabb fertőzéssel szemben. Koch után tisztázódott, hogy ez az immunitás csak relatív, tehát a felülfertőzés következménye több tényezőtől, elsősorban a superinficiáló baktériumok mennyiségétől függ. Heimbeck (2) és mások e meg­állapítást epidemiológiai vonatkozásban erősítették meg. Kimutatták, hogy a felnőttkorban — különö­sen fertőző környezetben ■—■ a tuberkulin-negatí- vok morbiditása jóval nagyobb a tuberkulin-pozi- tívokénál. A felsorolt adatok alapján érthető, ha a tbc epi­demiológiájával foglalkozók a teendőkkel kapcso­latban lényegében egységes álláspontot foglaltak, el; a tbc-s epidémia továbbterjedésének megakadályo­zása érdekében legfontosabb teendő a fertőző-for­rások számának csökkentése. Miután azonban a tu­berkulózis gyógyítási lehetőségei az említett idő­szakban igen korlátozottak voltak, ez lényegében csak a fertőzőforrások izolálásával lett volna biz­tosítható. A fertőző betegek nagy száma azonban gyakorlatilag az izolálást is lehetetlenné tette.

Next

/
Thumbnails
Contents