Orvosi Hetilap, 1962. szeptember (103. évfolyam, 35-39. szám)
1962-09-02 / 35. szám - Böszörményi Miklós: Adatok a hazai tbc epidemiológiai helyzet változásához
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR . DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 103. ÉVFOLYAM 35. SZÁM, 1962. SZEPTEMBER 2. Országos Korányi Tbc Intézet Adatok a hazai tbc epidemiológiai helyzet változásához* Böszörményi Miklós dr. Azok a jelentős változások, amelyek a tuberkulózis profilaxisában, therápiájában, de a betegség lefolyásában is az utolsó évtizedekben beálltak, természetszerűleg módosították a tuberkulózissal kapcsolatos epidemiológiai viszonyokat is. Ez azonban epidemiológiai szemléletünket is befolyásolja. Ahhoz, hogy a korszerű szemlélet tudományos alapját megadjuk, a régi ismeretekből kell kiindulnunk. Bár azt a tényt, hogy a tuberkulózis fertőző betegség, már évszázadok óta sejtették és egyes országokban időnként a fertőzés továbbterjedésének meggátlására szigorú epidemiológiai intézkedéseket alkalmaztak, a tuberkulózis fertőző voltának ismerete csak Koch felfedezése után vált közkinccsé. A század elején kialakult az általánosan elfogadott epidemiológiai felfogás a tuberkulózis terjedésének hátráltatására szükséges intézkedésekről. Ez a szemlélet a következő tudományos megállapításokra támaszkodott: 1. A század elején végzett kórbonctani- és tuberkulin-vizsgálatok bebizonyították, hogy ebben az időszakban az európai ember — legalábbis a városokban — gyakorlatilag az esetek 100%-ában serdülő koráig átesett a gümőkóros fertőzésen. A tuberkulózis tehát igen elterjedt és könnyen fertőzést okozó betegség. 2. A Koch-baktérium meglehetősen ellenálló különböző fizikai befolyásokkal szemben, így a közvetlen cseppfertőzés mellett a porfertőzés, alimentáris fertőzés is lehetséges és a fertőzés átvitelének megakadályozása a számos fertőzési út miatt igen nehéz. * A Tüdőgyógyász- és Epidemiológus Szakcsoport 1962. január hó 12-én tartott közös ankétjén elhangzott referátum alapján készült közlemény. 3. A fertőzés továbbvitelében döntő jelentősége a lényegesen kisebb szerepet játszó bovin-tuberkulózis mellett a tbc-s betegnek van. 4. Bár a fertőzést a váladékokkal ürített bacillusok közvetítik, a zárt gümőkórban szenvedő betegek sem veszélytelenek, különösen azért, mert nagyon nehezen tisztázható, hogy folyamatuk életük végéig zárt marad-e. 5. A fertőzött egyének tuberkulózisban való megbetegedése nem nagyon gyakori ugyan — az esetek 15—20%-ában következik be — azonban nem lehet előre megállapítani, hogy ki fog megbetegedni közülük. 6. Koch klasszikus , kísérletével bizonyította, hogy a tuberkulózis-baktériummal történt fertőzés immunitást biztosít újabb fertőzéssel szemben. Koch után tisztázódott, hogy ez az immunitás csak relatív, tehát a felülfertőzés következménye több tényezőtől, elsősorban a superinficiáló baktériumok mennyiségétől függ. Heimbeck (2) és mások e megállapítást epidemiológiai vonatkozásban erősítették meg. Kimutatták, hogy a felnőttkorban — különösen fertőző környezetben ■—■ a tuberkulin-negatívok morbiditása jóval nagyobb a tuberkulin-pozitívokénál. A felsorolt adatok alapján érthető, ha a tbc epidemiológiájával foglalkozók a teendőkkel kapcsolatban lényegében egységes álláspontot foglaltak, el a tbc-s epidémia továbbterjedésének megakadályozása érdekében legfontosabb teendő a fertőző források számának csökkentése. Miután azonban a tuberkulózis gyógyítási lehetőségei az említett időszakban igen korlátozottak voltak, ez lényegében csak a fertőzőforrások izolálásával lett volna biztosítható. A fertőző betegek nagy száma azonban gyakorlatilag az izolálást is lehetetlenné tette. 100