Orvosi Hetilap, 1962. szeptember (103. évfolyam, 35-39. szám)
1962-09-02 / 35. szám - Böszörményi Miklós: Adatok a hazai tbc epidemiológiai helyzet változásához
1635 ORVOSI HETILAP vesztül. A betegek jelentős többsége nem bizonyult fertőzőnek. Hasonló vizsgálati mechanikával dolgozott Karaila (4) is, akinek 57 kísérleti állatából csupán 1 fertőződött. E jelenség feltehetően a köpetmennyiség és a köpet bacillus-tartalmának csökkenésével, valamint a gyógyszernek a köpettel együtt való kiválasztódásával magyarázható. Hajnal (1) a fertőzőképesség csökkenését a baktériumok virulencia-csökkenésével magyarázta. Ha a fenti magyarázattal nem is értünk egyet, Hajnal feltétlen érdeme, hogy a világirodalomban elsőnek figyelt fel az említett fontos epidemiológiai jelenségre. 2. A fertőzőképesség lényeges csökkenését általánosságban bizonyítottnak tekinthetjük. Sokkal vitathatóbb az a kérdés, hogy hogyan változott a fertőzőforrások abszolút száma. Hiteles adataink a Koch- pozitív betegek számáról csak néhány év óta vannak. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az általában elfogadott becslés szerint az antituberkulotikumok felfedezése előtt 1 halottra 3 Koch-pozitív beteget kellett számítani, akkor a II. világháború előtti Magyarországon a Koch-pozitív betegek számát kb. 45 000-ben adhatjuk meg. Ez a szám még akkor sem kevesebb a jelenleginél, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a Koch-pozitivitás kimutatása ma tökéletesebb módszerekkel történik. Ezt azért szeretnénk hangsúlyozni, mert néhány évvel ezelőtt többen azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy a meg nem gyógyult betegek élettartamának meghosszabbodása következtében (helytelen elnevezéssel túlélő betegek) a Koch-pozitív betegek számának szaporodását kell feltételezni. Ez a vélemény tehát nem állja meg a helyét. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a számbeli összehasonlítás különben is epidemiológiailag teljesen helytelen alapokon nyugszik. Nem mindegy ugyanis, hogy fertőző forrásként 15—20 éven keresztül ugyanaz a 45 000 beteg szerepel-e, vagy pedig 5 évenként kihal a fertőzőforrások 80%-a, de ugyanezen idő alatt ugyanennyi Koch-pozitív beteg lép fel más családokban, más környezetben. Ehhez még azt is hozzá szeretnénk tenni, hogy önmagában véve az a tény, hogy a fertőzőforrások élettartama megnőtt, egyben azt is bizonyítja, hogy a fertőzőképesség csökkent. Hiszen az élet meghosszabbodása elsősorban a bronchogén szórások ritkulásának a következménye, ami a spec, gócokban levő baktériummennyiség csökkenésével magyarázható. Az elmondottakkal szemben az az ellenvetés adódhat, hogy a mai időszakban a Koch-pozitív betegek jó közérzetüknél fogva többet mozoghatnak és így, ha a családok száma, melyben fertőző beteg van, viszonylag kicsi is, de a betegek a fertőzést szélesebb körben terjeszthetik. Erre a kérdésre még visszatérünk, az akcidentális fertőzés jelentőségével kapcsolatban. 3. Csökkent a fertőzés átvitelének jelentősége. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak az általános higiéné javulására és különösen a lakáshelyzetben bekövetkezett változásra szeretnénk utalni. Számszerű adatok nem állnak rendelkezésünkre, azonban aligha kétséges, hogy a nyomortelepek, tömeglakások megszüntetése, az egészségügyi kultúra fokozódása éppen a tuberkulózissal súlyosabban érintett néprétegekben esik döntő súllyal latba. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnénk, hogy a szocialista társadalmi rendszerben bekövetkező urbanizáció következményeiben nem azonosítható a kapitalista társadalmi rendszerben — különösen az elmúlt évszázadban végbement — lakosságvándorlással, hiszen a faluról városba költöző embertömegek szociális és egészségügyi viszonyai egészen mások. 4. Lényegesen nőtt a fertőzésnek kitett egyének ellenállóképessége. E kérdéssel kapcsolatban nem kívánom érinteni az általános életszínvonal jelentőségét, mert erre vonatkozó számszerű adatok nem állnak rendelkezésemre. Bőséges tapasztalat bizonyítja azonban a BCG-oltás és a revakcinálások kedvező hatását. Ismeretes, hogy nemzetközi megállapítás szerint a BCG-oltottak tbc.-morbiditása kb. Vs-ére csökkent. Ezeket az adatokat a hazai tapasztalatok is megerősítik. Csongrád megyében pl. 1960-ban a gyermeknépességből nyilvántartott betegek között a BCG oltottak számaránya 19%», a nem oltottaké 59%» (6) (1. ábra). A BCG oltás mellett a kontakt gyermekeken a legutóbbi időben alkalmazott hemoprofilaxis is megnehezíti a gyermekek megbetegedését. GYERMEK TBC MORBIDITÁS MORTALITÁS 1. ábra 2. ábra. A tbc. morbiditás alakulása korcsoportonként és nemenként 19SS~1959-ig