Orvosi Hetilap, 1963. október (104. évfolyam, 40-43. szám)

1963-10-06 / 40. szám - Steiner Béla: A gyermekgyógyászat változó arca

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA , Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1817-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PAL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1963­ OKTÓBER 6 Orvostovábbképző Intézet, Gyermekosztály A gyermekgyógyászat változó arca* Steiner Béla dr. 40 esztendeje figyelem a betegágy mellett a gyermekgyógyászat nagyszerű haladását. Bizony, 1920-ban nem akadt senki, aki olyan eredmények­ről álmodott volna, amelyeket elértünk. Elképzel­hető volt-e vesztett háború után, hogy a vérbaj el fog tűnni a gyermekbetegségek sorából? Hittük volna, hogy nagy forgalmú gyermekosztályon év­számra nem találkozunk veleszületett luessel? Gon­­doltunk-e arra, hogy a gümőkór — amit Calmette az emberiség legnagyobb ellenségének nevezett — úgy megszelídül, hogy Svédországban már napi­rendre került teljes felszámolása? Hihető volt-e, hogy viszonylag rövid idő múltán a csecsemő­halá­lozás nem fog tizedelni, hogy egy évesnél idősebb gyermeket már csak kivételesen vesztünk el? És ki merte volna megjósolni, hogy a poliomyelitist megfékezzük? A gyermekgyógyászat ma aranykorát éli. Iga­zán méltányolni azonban csak az képes az eredmé­nyeket, aki tudja, honnan indultunk el. A Dubling Foundling Hospitalban 1775—1796 között 10 272 csecsemőt vettek fel. Meghalt közülük 10 227. Élve távozott a 21 év alatt 45! A kórház vezetőségének megállapítása szerint meghaltak, mert csupán vá­gyódtak az anyatej után. („Death from want of breast milk.” Davidson, W. D. J. Pediatr. 43, 74, 1953.) Az orvost az alma mater azzal bocsátotta út­jára, hogy: Primum non nocere. Érdekes módon nem is csodálkoztunk ennek az útravalónak cse­kély súlyán, hisz oly kevés volt a therapiás fegy­vertárunk. Az orvos első kötelességének érezte, hogy a betegséget felismerje, az egyes betegségek * Részletek a Heim Pál gyermekkórházban 1962. XII. 18-án tartott továbbképző előadásból. tünettanát legnagyobb részletességgel kifürkéssze és ezt követően, a szerény therápiás arzenálhoz ké­pest megfelelő ápolásban részesítette a beteget, figyelve, hogy a szervezet legyőzi-e a betegséget. Az orvosi művészet — mindnyájan tudjuk — első­sorban a nagy diagnosztikus készség megnyilatko­zása volt. Bókay—Flesch—Bókay: A gyermekorvoslás tankönyve c. munkája 1911-ben 12 oldalon keresz­tül foglalkozik a gümős agyhártyagyulladással és a therapiás részben csak a csalóka reményt említi. A régi gyermekorvos a meningitis tbc-s beteget az elháríthatatlan exitusig kezelte. A mai gyermek­­orvos az ilyen betegek legnagyobb részét meggyó­gyítja. Természetes, hogy más ma ezzel a beteg­séggel szemben a diagnosztikai beállítottsága, mint volt régen. Diagnosztikus célkitűzések változásáról a) Gümős agyhártyagyulladás A gümős agyhártyagyulladás általában mind az orvos, mind a szülő számára meglepetést jelen­tett. A friss tbc-s fertőzés könnyen felismerhető je­lei (tbc-s initialis láz, erythema nodosum, pleuri­tis) aránylag ritkán szerepelnek a meningitis tbc. kórelőzményében. Rendszeres tuberkulin-próbával nem volt szokásos kutatni a fertőzés bekövetkez­tét. Amikor a gümős agyhártyagyulladás első gya­núja felébredt az orvosban, azt rendesen nem kö­zölte a szülőkkel. Ha helyes a kórisme, a beteg úgyis menthetetlen. Ha viszont az orvos tévedett, ennek hírét kelthetik. A korai diagnózis sajnálatos módon nem volt fontos, mert a beteg életben ma­radása szempontjából nem volt jelentősége. 115

Next