Orvosi Hetilap, 1963. október (104. évfolyam, 40-43. szám)
1963-10-06 / 40. szám - Steiner Béla: A gyermekgyógyászat változó arca
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA , Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1817-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PAL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1963 OKTÓBER 6 Orvostovábbképző Intézet, Gyermekosztály A gyermekgyógyászat változó arca* Steiner Béla dr. 40 esztendeje figyelem a betegágy mellett a gyermekgyógyászat nagyszerű haladását. Bizony, 1920-ban nem akadt senki, aki olyan eredményekről álmodott volna, amelyeket elértünk. Elképzelhető volt-e vesztett háború után, hogy a vérbaj el fog tűnni a gyermekbetegségek sorából? Hittük volna, hogy nagy forgalmú gyermekosztályon évszámra nem találkozunk veleszületett luessel? Gondoltunk-e arra, hogy a gümőkór — amit Calmette az emberiség legnagyobb ellenségének nevezett — úgy megszelídül, hogy Svédországban már napirendre került teljes felszámolása? Hihető volt-e, hogy viszonylag rövid idő múltán a csecsemőhalálozás nem fog tizedelni, hogy egy évesnél idősebb gyermeket már csak kivételesen vesztünk el? És ki merte volna megjósolni, hogy a poliomyelitist megfékezzük? A gyermekgyógyászat ma aranykorát éli. Igazán méltányolni azonban csak az képes az eredményeket, aki tudja, honnan indultunk el. A Dubling Foundling Hospitalban 1775—1796 között 10 272 csecsemőt vettek fel. Meghalt közülük 10 227. Élve távozott a 21 év alatt 45! A kórház vezetőségének megállapítása szerint meghaltak, mert csupán vágyódtak az anyatej után. („Death from want of breast milk.” Davidson, W. D. J. Pediatr. 43, 74, 1953.) Az orvost az alma mater azzal bocsátotta útjára, hogy: Primum non nocere. Érdekes módon nem is csodálkoztunk ennek az útravalónak csekély súlyán, hisz oly kevés volt a therapiás fegyvertárunk. Az orvos első kötelességének érezte, hogy a betegséget felismerje, az egyes betegségek * Részletek a Heim Pál gyermekkórházban 1962. XII. 18-án tartott továbbképző előadásból. tünettanát legnagyobb részletességgel kifürkéssze és ezt követően, a szerény therápiás arzenálhoz képest megfelelő ápolásban részesítette a beteget, figyelve, hogy a szervezet legyőzi-e a betegséget. Az orvosi művészet — mindnyájan tudjuk — elsősorban a nagy diagnosztikus készség megnyilatkozása volt. Bókay—Flesch—Bókay: A gyermekorvoslás tankönyve c. munkája 1911-ben 12 oldalon keresztül foglalkozik a gümős agyhártyagyulladással és a therapiás részben csak a csalóka reményt említi. A régi gyermekorvos a meningitis tbc-s beteget az elháríthatatlan exitusig kezelte. A mai gyermekorvos az ilyen betegek legnagyobb részét meggyógyítja. Természetes, hogy más ma ezzel a betegséggel szemben a diagnosztikai beállítottsága, mint volt régen. Diagnosztikus célkitűzések változásáról a) Gümős agyhártyagyulladás A gümős agyhártyagyulladás általában mind az orvos, mind a szülő számára meglepetést jelentett. A friss tbc-s fertőzés könnyen felismerhető jelei (tbc-s initialis láz, erythema nodosum, pleuritis) aránylag ritkán szerepelnek a meningitis tbc. kórelőzményében. Rendszeres tuberkulin-próbával nem volt szokásos kutatni a fertőzés bekövetkeztét. Amikor a gümős agyhártyagyulladás első gyanúja felébredt az orvosban, azt rendesen nem közölte a szülőkkel. Ha helyes a kórisme, a beteg úgyis menthetetlen. Ha viszont az orvos tévedett, ennek hírét kelthetik. A korai diagnózis sajnálatos módon nem volt fontos, mert a beteg életben maradása szempontjából nem volt jelentősége. 115