Orvosi Hetilap, 1963. december (104. évfolyam, 48-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám - Budai József - Farkas Elek - Nyerges Gábor - Csapó József: A gamma-globulin hatásmódja a kanyaró elleni védelemben
139 ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. • DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DK. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLAM 48. SZÁM, 1963. DECEMBER 1 Budapest Főváros László Kórház, I. sz. Gyermekosztály és Országos Közegészségügyi Intézet, Vírusosztály A gamma-globulin hatásmódja a kanyaró elleni védelemben Budai József drFarkas Elek dr., Nyerges Gábor dr. és Csapó József dr. A morbilli (a továbbiakban ma) elleni védekezés alapjait Degkwitz rakta le, aki a reconvalescens sava, majd a normál felnőtt szérum bevezetésével lehetővé tette, hogy a fertőzésnek kitett csecsemők és gyermekek fajlagos passzív védelemben részesüljenek az oly sokszor végzetes betegséggel szemben. Eljárását az ellenanyagot magasabb koncentrációban tartalmazó gamma-globulin (a továbbiakban g. gl.) ipari méretű előállítása magasabb szintre emelte. A megfelelő időben és mennyiségben adott ellenanyag a kanyarós fertőzés sorsát, klinikai és immunológiai következményeit megváltoztatja. A klinikai változások közismertek, a teljes tünetmentességtől a kórkép mitigáltságának különböző fokáig variálódhatnak. Az inkubációs idő, valamint a teljes védelemhez, illetve a mitigáláshoz szükséges ellenanyag mennyisége között fennálló összefüggéseket Csapó egy régebbi munkájában közölte (1). Minden egyes inkubációs napra megadta a védelemhez szükséges minimális mennyiségnek, a határadagnak az értékeit 10%-os g. gl.-ra vonatkoztatva. A fertőzés megtörténte előtt egészen kis mennyiség (0,02 ml/kg) teljes védelmet nyújt, mert megakadályozza a vírus belépését a szervezetbe. A fertőzés megtörténte után az ellenanyagszükséglet eleinte hirtelen, majd az inkubáció előrehaladtával lassabban emelkedik. A mo-vel kapcsolatos immunológiai problémákat a legutóbbi időkig csak járványtani módszerekkel lehetett vizsgálni. E megfigyelések értékelését bizonytalanná tette az, hogy az újrafertőződést követően csak a megbetegedések szerepelhettek biztos eredményként, míg a klinikai tünetek hiánya a védettségen kívül még azt is jelenthette, hogy nem történt meg a fertőzés. A mo-vírus Enders és Peebles (2) által kidolgozott tenyésztése tette lehetővé a savók ellenanyagtartalmának vírusneutralizáción alapuló meghatározását. A különböző szerológiai eljárások kidolgozásával nyílt lehetőség arra, hogy az imunológiai problémák exakt vizsgálatok segítségével kerüljenek megoldásra. A természetes mű utáni immunitásról korán kialakult az az utóbb szerológiailag is igazolt álláspont, hogy az élet végéig fennáll. A mitigált mot követő védettség tartósságát már az epidemiológiai megfigyelések is igazolták (3, 4), a későbbi szerológiai vizsgálatok pedig e tapasztalatokat megerősítették. A teljes védettséget, klinikai tünetmentességet biztosító g. gl. hatását viszont a passzív immunitás típusos esetének tartották, mely az ellenanyag kiürülésével megszűnik. Már Degkwitz is felvetette azonban, hogy a szervezetben a rekonvaleszcens savó beadásáig zavartalanul szaporodó vírusok ellenanyagtermelést indíthatnak meg. Elméletének igazolására megfelelő módszer hiányában csak később, a szerológiai eljárások kidolgozása után kerülhetett sor. Az első e problémával foglalkozó exakt vizsgálatokat Black (5) végezte és a következőkről számolt be. Intézetben elhelyezett 38 fogékony gyermek kanyarós fertőzésen ment át. A lappangás 5. napján adott 0,2 ml/kg 16%-os g. gl. valamennyinél teljes tünetmentességet biztosított, 19 gyermekben ennek ellenére ellenanyagtermelés indult meg, 1,22 átlagliterrel. Közülük 5 gyermek, hét hónappal később, természetes fertőzéssel szemben még védettnek bizonyult. Eredményei alapján ismét előtérbe került az „inapparens” mű kérdése, melynek létezése körül oly sok vita folyt. Saját kísérletünkben e meglepő eredmények utánvizsgálata mellett tisztázni kívántuk azt a fon-