Orvosi Hetilap, 1963. december (104. évfolyam, 48-52. szám)

1963-12-01 / 48. szám - Budai József - Farkas Elek - Nyerges Gábor - Csapó József: A gamma-globulin hatásmódja a kanyaró elleni védelemben

22­8 ORVOSI HETILAP­ ­os kérdést, hogy a bevitt ellenanyag árnyékában kialakult immunitás tartós-e és ha igen, úgy med­dig nyújt védettséget. Anyag és módszerek Vizsgált gyermekek: 12 olyan 2 év körüli gyerme­ket vizsgáltunk, akiknek az anamnézisében ma nem szerepelt. A gyermekek pontosan ismert időpontban masszív kanyarós fertőzésen mentek át és ettől kezd­ve 40 napig rendszeres kórházi megfigyelés alatt állot­tak. Naponta többször végeztünk fizikális vizsgálatot és lázmérést, a 8. naptól pedig naponta ellenőriztük a fehérvérsejtszámot is. A g. gl. alkalmazásánál két el­lentétes szempontot vettünk figyelembe. Biztosítani akartuk egyrészt, hogy a szervezetben szaporodó vírus minél tartósabb és erőteljesebb antigénhatást fejthes­sen ki, másrészt a klinikai tüneteket teljes biztonság­gal akartuk kivédeni. Az első cél megvalósítása érde­kében a g. gl.-t a szokásosnál később adtuk be, az ese­tek felének a 7. a másik hatnak a 8. inkubációs na­pon. A teljes védelem biztosítására pedig a Csapó ál­tal erre az időre megadott határadag négyszeresét infi­­ciáltuk, 2,0 ml/kg 10%-os g. gl.-t. Az ilyen nagy meny­­nyiségű g. gl.-nal létrehozott passzív immunitás mér­vének és az ellenanyag kiürülésének a vizsgálatára három nem fertőződött és szerológiailag negatív gyer­meknek hasonló adag g. gl.-t adtunk. A vérvételek közül az elsőt a fertőződés napján, a másodikat a g. gl. beadását követő 4. napon végeztük, a harmadik és a negyedik ezután 1 hónappal, illetve 1 évvel történt. Azoktól a gyermekektől, akiknél a vizs­gálatok eredményei ezt szükségessé tették, 1 és 3/4 év múlva is vettünk vért. A három nem fertőződött gyer­mektől a g. gl. beadása előtt, majd utána a 4. és 30. napon történt a vérvétel. Szerológiai vizsgálat: A neutralizációs próbákat részben egy in vitro passzálható humán amnion sejt­törzsön végeztük, az 1 és 2 éves mintákat HeLa sejt­törzsön titráltuk meg. Az egyes savóhígításokból egy­­egy csőre jutó mennyiséget 30—100 szövetkultúrára patogén egységnyi (TCID.­.0) vírussal (Leningrad 4 törzs) kevertük össze. Általában 1:4—1:1024 savóhígításokat állítottunk be 1:4 léptékkel. A keverékeket csőre oltás előtt éjszakán át +4 ° C-on tartottuk. Minden egyes ví­rus-savó keverékből 3—3 csövet oltottunk, csövenként 0,1 ml-rel. A leolvasás legtöbbször a vírusfertőzés után 7 nappal történt. A savó neutralizációs titerének azt a hígítást vettük, amely a három kultúra közül egyet vagy kettőt megvédett a fertőzéstől. Ha a teljes védel­met biztosító hígítás után következő már egyik kultú­rát sem védte meg, akkor a két hígítás geometriai át­lagát tekintettük titernek. Ha a savó 1:4 hígításban a cytopathiás hatást kifejezetten késleltette és csökken­tette, de egyik csőben sem akadályozta meg teljesen, akkor a titert­­ 1:4-nek adtuk meg; ha a savó még ennyi védelmet sem nyújtott, akkor 0-nak. Eredmények: Az inkubáció alatt minden gyermek tünetmen­tes volt, eltekintve a nagy mennyiségű g. gl. beadá­sát követő hőemelkedéstől vagy jelentéktelen láz­tól, ami csak pár óráig tartott. A lappangás 8. nap­jától kezdve mutatkozó klinikai és laboratóriumi adatokat a táblázat tünteti fel. Exanthemát két esetben észleltünk. Az 1. szá­mú gyermeknél a fertőződéstől számított 12. napon az arcon és a törzsön halvány rózsaszínű, nem ösz­­szefolyó, maculo-papulosus, morbilliform kiütés je­lentkezett. Megjelenését sem láz, sem hurutos tü­net nem előzte meg és leukopenia sem kísérte. A bőrjelenségek a 14. napon eltűntek. A 2. számú kis­lány a lappangás 10. napján lett lázas, hőmérsék­lete 38,2 ° C-ig emelkedett. Másnapra láza megszűnt, törzsén és arcán halvány rózsaszínű, két napig tar­tó, maculo-populosus exanthema jelent meg. Huru­tos tünet itt sem mutatkozott. A 11. napon fehér­vérsejtszáma 3200 volt. A 6. számú gyermek leuko­­peniája a lappangás 9. napján jelentkezett 3900-as értékkel. A többi gyermek az egész kísérleti perió­dus alatt tünetmentes volt. Táblázat A szerológiai eredményeket a táblázat mutat­ja. A fertőzésen átesett 12 gyermek tizetein kívül ezen tüntettük fel a három nem fertőződött kont­roll adatait is. A gyermekek besorolása a klinikai tünetek és a szerológiai eredmények figyelembevé­telével történt. Ily módon a kísérlet kezdetén, a negatív anamnézis alapján homogénnek tartott cso­port négy különálló részre bomlott. Az elsőt az 1. és 2. számmal jelzett gyermek alkotja, akiknél kli­nikai tünetek jelentkeztek és szervezetükben tar­tósnak látszó ellenanyagtermelés indult meg. A második csoportba sorolt 3. és 4. számú gyermek savóra, a negatív anamnézis ellenére, már a kísér­let kezdetén ellenanyagot tartalmazott, melynek elég magas titere változatlan maradt. A harmadik csoportba az 5. és 6. számú gyermek került. Bár a fertőzés az ő esetükben klinikailag észlelhető jel nélkül zajlott le, ennek ellenére immunanyagter­melés indult meg bennük és ez egyelőre tartósnak mutatkozik. A negyedik csoport a 7., 8., 9., 10. és 11. számú gyermekből áll. Mindegyikükben meg­indult ugyan az ellenanyagok termelése a kísérlet alatt, de a védettség az első év végén már nem volt kimutatható. A 12. számú eset 1 év utáni vizs­gálatát elvégezni nem tudtuk. A három kontroll neutralizációs titere a g. gl. beadása utáni 4. na­pon magas értéket mutatott, de passzív védettségük az 1 hónappal később végzett vizsgálat­ alkalmával már eltűnőben volt. Sorszám Név Klinikai tünetek­ Titerek (1) láz ex­anth.leuko­penia I. (0. nap) II. (4. nap) III. (1 hó) IV. (1 év) V. (21 hó) 1. M. E.+ 0 32 64 644 2. N. É.+ + + 0 32 128 128 643. B. J.— — 256 256 256 256— 4. M. J.­— — — 256 256 256 256— 5. B. E.— — — 0 128 256 648 6. B. Em.— — + 0 64 128 1288 7. J. K.— — 0 32 2560 — 8. M. M.— — — 0 128 640 — 9. H. A.— — — 0 64 128 -94— 10. K. E.— OL— 0 64 320 — 11. B. G.— — —10 64 32­­4— 12. L. F.— — — 64 32 64— — K 1. B. G.0 644 _ K 2. G. E.0 644 — — K 3. O. K.0 644­­—

Next