Orvosi Hetilap, 1963. december (104. évfolyam, 48-52. szám)

1963-12-01 / 48. szám - Budai József - Farkas Elek - Nyerges Gábor - Csapó József: A gamma-globulin hatásmódja a kanyaró elleni védelemben

139* ORVOSI HETILAP 2259 Megbeszélés: A szerológiai eredmények mindenekelőtt azt igazolják, hogy a 10 fogékony gyermek mindegyike fertőződött a ma vírusával, bár ennek klinikai jelei a nagy mennyiségben adott g. gl. hatására alig jelentkeztek. Ti­ereik a nem fertőződött, azonos mennyiségű g. gl.-nal oltott kontrollok adataival összehasonlítva a következőket mutatják. Az első vérvétel alkalmával védettséggel sem a 10 fertőző­dött, sem a 3 kontroll-gyermek nem rendelkezett. A g. gl. beadása utáni 4. napon minden előzetesen szeronegatív gyermek savója nagyjából azonos mér­vű neutralizációs készséget mutatott, többségük 1,64 hígításig. Ezek a titerek a g. gl.-ból eredtek, vagyis a 10 fogékony fertőződött és a 3 kontroll­­gyermek ekkor egyaránt passzív védettséggel ren­delkezett. Az 1 hónappal későbbi értékek már kife­jezett divergenciát mutattak. A kontrollok passzív immunitása erre az időre csaknem teljesen meg­szűnt, titerük a védőhatás minimumát megközelít­ve 1,4 hígításig csökkent. A 10 fertőződött gyer­mek közül ezzel szemben hétnél legalább kétszeres titeremelkedés mutatkozott az előzetes passzív im­munitás értékeihez viszonyítva. Három esetben csökkenést látni ugyan, de ezek lizerei is legalább nyolcszor magasabbak a kontrollokéhoz képest. A fogékony fertőzött gyermekeknek az első hó végén fennálló védettségében, mint az említett ada­tok mutatják, a g. gl. passzív védőhatásának szere­pe már alig volt. Jelentős titerű ellenanyaguk ter­melését a szervezetükbe bekerült és ott elszaporo­dott mo vírus indukálta, így védettségük aktív im­munitásnak tartható. Az 1. és 2. számú gyermeknél észlelt klinikai képet a kórlefolyás és az immunológiai következ­­­mények alapján mitigált mű-nek tartjuk. Felfogá­sunk ellen szól ugyan a tünetek szokatlanul korai jelentkezése, a rövidült inkubációs idő, a g. gl.-nal attenuált betegség lappangási idejének megnyúlá­sa ugyanis törvényszerű. Hogy ebben a két esetben a megrövidült lappangás mellett kialakult tünetek a mo vírus és a bevitt ellenanyag között lezajló kö­tődés következményei lehettek-e, vagy a szokatla­nul erős fertőzés a g. gl. ellenére megrövidítette az inkubációs időt, eldönteni nem tudjuk. A szerológiai eredmények értékelése hasonló következtetésekre vezet. A két gyermek által ter­melt ellenanyag koncentrációját tekintve megfelel a mitigált mű után található értékeknek, titerük csaknem megegyezik az irodalmi adatokban sze­replő 1,70 átlaggal. Az ellenanyagok koncentráció­jának a további egy és háromnegyed éves periódus alatt bekövetkezett változása pedig a természetes mű utáni immunhelyzet alakulásával közel meg­egyező mozgást mutatott. Egy-két év alatt ugyanis a kanyaró utáni titerek kezdetben magasabb, 1,150 átlagú értékei is 4—8-szoros csökkenésen mennek át, az ekkorra beálló titerek viszont tartósnak bi­zonyulnak (6). A mitigált mű után hasonlóképpen tartós immunitás marad vissza, amint ezt az epide­miológiai megfigyelései­­n kívül Karelitz adatai is igazolják (7). Vizsgálatai szerint mindazok, akik 9 éven belül mitigált mo­n mentek át jelenleg is védettek, azok viszont akiknél a passzív védelem céljára alkalmazott g. gl. a tüneteket teljesen el­nyomta, a vizsgálat idején immunitással már nem rendelkeztek. A védetteknél nagyjából azonos ellen­anyagszintet talált a betegség idejétől függetlenül. Mindezen vizsgálatok adatai alapján feltételezhet­jük, hogy a mi két mitigált mé-nek bizonyuló ese­tünk ellenanyagtermelése is tartós lesz és aktív im­munitásuk talán életük végéig megmarad. A 3. és 4. számú gyermeknél, akik a negatív anamnézis ellenére védettnek bizonyultak, ez az újabb mo expozíció sem klinikai sem szerológiai következménnyel nem járt. Számos vizsgálat egy­behangzó eredményét volt módunkban így vélet­lenül tapasztalni és megerősíteni. Ezek szerint az ellenanyag nemcsak az általunk észlelt magas kon­centrációban, hanem még a kimutathatóság hatá­rán levő mennyiségben is (­1:4) biztos védelmet jelent a fertőzéssel szemben. Eseteink azt is mu­tatják, hogy a megszerzett védettséget fokozni ter­mészetes úton bejutott újabb antigéningerrel nem lehet. A következő két csoport gyermekei eleinte Black eseteivel megegyező viselkedést mutattak, vagyis a fertőzést észlelhető elváltozás nélkül vé­szelték át, és a g. gl. beadása után egy hónappal aktív immunizálódásból származó ellenanyaggal rendelkeztek, mely iitemében is megegyezett a kö­­zöltekkel. Lényeges különbség mutatkozott azon­ban az 1 év utáni vizsgálatoknál, mely az addig egységesnek tartott csoport megosztását indokolta. Két gyermek védettsége ugyanis megmaradt, a töb­bi öt immunitása pedig erre az időre szerológiailag kimutathatatlanná vált, vagy a kimutathatóság ha­tárára csökkent. Az 5. és a 6. számú gyermek tartósnak mutat­kozó védettségét észrevehető betegség nem előzte meg és a laboratóriumi vizsgálat is csak az egyik­nél mutatott az inkubáció 9. napján 3900 fehérvér­sejtszámmal járó leukopeniát. A fertőzés után 1 hónappal talált titerük ennek ellenére a mitigált mo után észlelhető koncentrációt mutatta. A to­vábbi 21 hónap alatt lezajló titercsökkenés pedig megfelelt a természetes mo után tartósan fennálló ellenanyagok viselkedésének. Ez a két gyermek úgy látszik inapparens mo-n ment át és így immunizá­­lódott. Védettségük tartósságára ellenanyagaik ed­digi viselkedése alapján minden remény megvan. Az inapparens mo a mitigált kórkép olyan sze­rencsés fokozatának tartható, melyben a betegségi tünetek enyheségük vagy igen rövid tartamuk miatt elkerülik a vizsgáló figyelmét, mégis tartós ellenanyagtermelés indul meg. A tapasztalatok szerint a mo-nak ez a változata fertőző forrásként nem szerepel. A 7., 8., 9., 10. és a 11. számú gyermek részére az előzőkkel mindenben megegyező feltételeket biz-

Next