Orvosi Hetilap, 1964. október (105. évfolyam, 40-43. szám)
1964-10-04 / 40. szám - Budvári Róbert - Horváth Dezső: A modern anaesthesiologia kockázatai
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatárs: PAPP MIKLÓS DR. 105. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1964. OKTÓBER 4 Pécsi Orvostudományi Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet (igazgató: Budvári Róbert dr.) és Gyógyszertár (vezető: Horváth Dezső) A modern anaesthesiologia kockázatai* Budvári Róbert dr. és Horváth Dezső dr. A korszerű orvostudomány preventív szemléletéből fakad, hogy az orvosi „műhibák” utólagos elbírálása mellett azok megelőzésére is törekszik. Ezt szolgálja az igazságügyi orvostan, amikor az előforduló esetek és az irodalom tapasztalatainak összegezésével idejében figyelmeztet egyes gyógyító beavatkozások helyes kockázatának kialakítására. Ennek különös súlyt ad, hogy a „gyógyítási kockázat” problémáját az Orvosi Rendtartás megjelenése most előtérbe hozta. Az Orvosi Rendtartás szerint az orvos „ ... nem alkalmazhat olyan vizsgálati vagy gyógyító eljárást, amelynek kockázata nagyobb az eljárás elmaradásával járó kockázatnál” (!)■ Gyógyítási kockázat —az anaesthesia kockázata A gyógyítás kockázata — a beteg életének vagy testi károsodásának azt az objektíve meglévő, akár előrelátható, akár rejtett veszélyét jelenti, amellyel az adott gyógybeavatkozás járhat. Bár kockázata van az elektroshock alkalmazásának, az alkoholelvonó kezelésnek, vagy bármely más gyógyszeres therápiának, vizsgáló eljárásnak is, a gyógyítás kockázatát mégis úgyszólván kizárólag az orvosi gyakorlat legnagyobb ismert kockázatával, az ún. „műtéti kockázattal” (Operationsrisiko, operation-hazard) kapcsolatban szokták említeni. A műtéti kockázatba azonban nemcsak a manuális beavatkozással, hanem a prae- és postoperatív kezeléssel, a műtéthez szükséges helyi, vagy általános érzéstelenítéssel járó kockázatot is beleértettük a legutóbbi időkig. E „komplex” kockázaton belül mindig is nagy súllyal jelentkezett . A honvédorvosok továbbképzésén elhangzott előadás nyomán. 118 az alkalmazott anaesthesia, a rettegett chloraethyl syncope, a novocain-allergia lappangó veszélye, az aetheres túlaltatás stb., mégis a teljes kockázatot és az ezzel értelemszerűen együtt járó etikai, fegyelmi vagy bűnvádi felelősséget az operatőr egyedül viselte. Az „önálló” anaesthesiás kockázat problémája akkor merült fel és vált időszerűvé, amikor az anaesthesiológia az orvostudomány önálló szakágazatává kezdett fejlődni és világszerte különvált, vagy különválóban van a sebészettől és a többi operatív szakmától. Azzal ugyanis, hogy az általános érzéstelenítés a régi nyílt vagy félig zárt (zömében) nether altatásból bonyolult gyógyszeres és gépi műveletté alakult át , nagyobb, sokoldalúbb szakértelmet igényel és a szövődmények veszélye is megsokszorozódott. Ugyanakkor az új általános érzéstelenítési eljárások nyújtotta, szinte korlátlan, műtéti lehetőségek, a műtéti indikációk kiterjesztésének perspektívája háttérbe szorították a modern anaesthesia veszélyének, azaz kockázatának megnyugtató mérlegelését. Az anaesthesiában — úgyszólván — „Sturm und Drang” periódus alakult ki, a lehetőségek és a kockázat egyensúlya helyreállásának csak most vagyunk tanúi. Ez indokolja a modern anaesthesiologia kockázatai kérdésének tárgyalását. „Modern” anaesthesiáról szólva elsősorban annak leggyakrabban alkalmazott módszerét: az izomrelaxánsokkal kombinált, potenciált, endotrachealis úton végzett gépi narkózist értjük, de lényegében ide soroljuk az intravénás barbiturálnarkózist és a potenciált helyi érzéstelenítést is. A gépi altatással kapcsolatban a narkózis eddigi — jobbára toxikus — ártalmaival szemben a szövődményeknek egyszerre hármas csoportja jelentkezett.