Orvosi Hetilap, 1964. november (105. évfolyam, 44-48. szám)
1964-11-01 / 44. szám - Rostás Oszkár: Weil Emilről, halálának 10. évfordulóján
ORVOSI HETILAP „Vezetésével és irányításával indult meg az egészségügyi dolgozók szakszervezeti mozgalma alapjainak lerakása, majd bontakozik ki mind hatalmasabb méretekben és eredményekben ez a mozgalom. Különösen akkor, amikor az orvosok és egészségügyi dolgozók Szakszervezete egyesült, amely egyesülésnek nemcsak híve, hanem gondos irányítással és útmutatással előkészítője is volt.” A szakcsoportok életrehívásával igazi kommunistára jellemző elemzőkészségével és éleslátással teremti meg azt a szervezeti formát, amely legeredményesebben szolgálhatta tudományos életünknek nemcsak újbóli megindítását, hanem alkalmas volt arra is, hogy mindinkább megvalósuljon benne a nép szolgálata, egységgé váljék az elmélet és a gyakorlat. Mindezen mit sem változtat az a tény, hogy népi demokráciánk orvostudományának további fejlődése folyamán más szervezeti formák válnak szükségessé. Szervezői tevékenységének igen sokrétű feladata mellett soha nem feledkezett meg Weil Emil az orvostudomány magas színvonalú fejlődésének jelentőségéről. Már 1945-ben az Orvosok Lapját megindító bevezető cikkében a következőket írta: ,,A reakció, a Horthy-rendszer 25 éve alatt mindent megtett a tudományos élet lezüllesztésére. A magyar orvostudomány színvonala a század elején világviszonylatban is jelentős volt. Korányi, Jendrassik, Tangl, Liebermann, Lenhossék, Grosz, Taufer, maguk közül olyan tudósok gárdáját nevelték ki, akik a továbbfejlődésnek garanciái voltak. A Horthy-rendszer nem törődött a nemzeti érdekekkel ... Korányi és még többek iskolái megszűntek.” Cikkeiben, beszédeiben minden lehető alkalommal kiemelte a tudomány jelentőségét. A tudomány fejlődésének reménye, hite jellemezte szinte minden írását. Entz Béla jubileumára írott cikkében olvashatjuk a következőket (Magyar Orvosi Szemle, 1947. 3. sz.): „A romokon új ország épül, ez az új rend a nép fiaiból akar orvosokat és tudósokat nevelni. E rend a szellem szabadságát, az emberi méltóságot akarja jogaiba helyezni.” Még kifejezettebb tudományszeretete, megbecsülése a Magyar Tudományos Akadémia 125 éves fennállása alkalmából rendezett előadássorozat bevezetéseként tartott beszédében. „Orvostudományunk nagy alapítói, Balassa, Semmelweis, Korányi, Bugát gondolkodását a forradalom szelleme hatotta át. Munkásságuk közvetlenül a nép egészségvédelmét szolgálta. A magyar orvostudomány újabb fellendülése a XIX. század végén és a XX. század elején indult meg. Dollinger, Bókás, Korányi Sándor, Jendrassik és e korszak többi nagy orvosai a magyar orvostudományt európai színvonalra emelték. Büszkék vagyunk rájuk és nagy mestereinknek valljuk őket.” Weil Emil nagyon készült arra, hogy mint az egészségügyi szervezéstan professzora, irányt mutató munkát végezzen az egyetemen. Első egyetemi előadásában az egyetemi oktatás feladataival és az orvostudomány fejlődésének kérdésével foglalkozott. „Azt szeretném megmutatni — mondotta (Népegészségügy, 1955. 11. sz.) —, hogy amint a gazdaság, a társadalmi viszonyok fejlődtek, úgy fejlődött a filozófia is. A filozófiával együtt haladt az orvosi gondolkozás. Az orvosi gondolkozás fejlődése pedig alapját képezi az orvostudomány haladásának.” Ebben az előadásában határozta meg az egészségügyi szervezés feladatait is. Szerinte „Az egészségügyi szervezés tárgya azon alapvető törvényszerűségek kikutatása, amelyek az egészségnek a társadalmi viszonyoktól való függését meghatározták. A szocializmusban az egészségügyi szervezés feladata olyan gyakorlati egészségügyi intézkedések rendszerének megalapozása, amely az orvostudomány eredményeit mindenki számára hozzáférhetővé teszi és a lakosság gyógyításának és egészségvédelmének színvonalát a legmagasabbra helyezi.” Az egészségügyi szervezés helye az orvostudományban ma is a vitatott kérdések közé tartozik. Sokan vannak, akik tagadják az egészségügyi szervezés tudomány jellegét. Pedig helyes, amit Szemasko, a Szovjetunió első egészségügyi népbiztosa mondott, hogy az egészségügyi szervezés a szocialista egészségügy elméleti alapja. Igaza volt Dabis Lászlónak, amikor Weil Emilről szóló megemlékezésében a következőket írta: „Az egészségügyi szervezésben megnyilvánuló társadalmi szemlélet foglalja jelenleg magába azokat az új elveket és módszereket, amelyekkel a szocialista orvos diagnosztikai és therápiás munkája bővül.” Nem adatott meg Neki, hogy az egészségügyi szervezés tudományára oktassa az egyetemi ifjúságot. Egyetemi tanárrá való kinevezése után rövidesen meghalt. Szeretettel és tisztelettel gondolunk Weil Emilie halálának 10. évfordulóján. Meggyőződésünk, hogy emléke tisztán él a magyar orvosokban, akiknek a felszabadulás a szabadságot hozta, a szocializmus felépítése életcél és az orvostudomány szocialista fejlődéséért meggyőződéssel küzdenek. Rostás Oszkár dr.