Orvosi Hetilap, 1964. december (105. évfolyam, 49-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám - Lukács Sándor: A gyakorlóorvos és a repülés I. A repülés élettani és kórélettani hatásai. A légi utazás orvosi problémái
ORVOSI HETILAP Enyhe, átmeneti vérnyomásemelkedés is beállhat. Az agyi ereken és a coronariákon értágulás, a splanchnicus területén érszűkület lép fel. Beteg coronariák mellett a szív kompenzáló-képessége tökéletlen, mert a hypoxiás értágulat nem felel meg a terhelés mértékének. Az EKG-ban a szokásos repülési magasságokon lényeges elváltozások nem észlelhetők. Komolyabb hypoxia hatására a T-hullámok lelapulnak, az ST-szakasz kissé süllyed és a P-hullámok magasabbak. Ha oxygent lélegeztetünk be, ezek az eltérések 30 mp alatt eltűnnek. A szív oxygenellátásának csökkenése azonban a coronariák megbetegedésénél hypoxiában kritikus helyzeteket teremthet, így 2600—3000 méter magasságban a hypoxia anginás rohamot válthat ki, ha a coronariák nem elég rugalmasak. A coronaria-elégtelenség a leszállás után is megnyilvánulhat, amikor a hypoxiás vasodilatatio már megszűnt, de a myocardium még oxygenhiányban szenved. A repülés rövid időtartama miatt a vér alakos elemeinél lényeges eltérés nincs. Kissé megnőhet a keringő vörösvértestek száma (10—20%-kal). A vizelet összmennyisége csak nagy magasságban csökken kissé (5000 méter felett). Vegyhatása itt alkalikus arányban tolódik el. A gyomor- és bélrendszer secretiós működése sem változik az utazási magasságokban. (Nagyobb magasságon csökken.) A gyomor ürülése már 2600 méter felett meglassul. Az érzékszervi működések között a sötét adaptatio a legérzékenyebb. Már 2000 métertől csökken, bár ez az utasok számára nem észrevehető. Az utazó magasságokban látási zavar nincs. A fényérzékelés, a kontrasztok megkülönböztetése csak 5000 méter felett romlana. Csak nagy magasságban csökkenne az accommodatio és a convergentiakészség, is. A szemizmok fáradása csak kifejezett hypoxiában következik be, így a stereoscopos látás sem romlik. A hallás is csak nagy magasságban csökkenne, főleg a magas hangok területén. A középső és alsó frekvenciákban 6-—7000 méterig nincs jelentős változás. Jelentős változások a szellemi működésekben 4000 méter alatt általában nem keletkeznek. A hypoxia szubjektív tünetei a repülőgépen — a gyors emelkedés miatt — elég szegényesek. Az utazási magasságokban rendszerint észrevétlen marad az oxygenhiány. Nagy magasságban gyakran minden előzetes jel nélkül, szokatlanul jó közérzet mellett állhat be a rosszullét, eszméletvesztés. Esetleg 3—4000 méter magasságban a légzés elmélyülését észlelhetjük, némi melegérzést a fejben, esetleg fejfájást. Ásítozás, álmosság is jelentkezhet. (Magassági betegség). Az egészséges szervezet 2000 méter magasságig általában minden külső jel nélkül tűri az emelkedést. [Érzékeny psychológiai vizsgálatokkal (barokamrában) már 1500 métertől ki lehetne mutatni bizonyos funkció-csökkenést.] A 2000 méteres határ felett a szervezet kiegyenlítő funkciói működésbe lépnek és egészen 4000 méterig a kiegyenlítés teljes. Tovább emelkedve 4000 méter felett már az egészséges szervezet sem kompenzál tökéletesen és 7000 méter felett legtöbbször eszméletvesztés, sőt magassági halál is bekövetkezhetne, ha túlnyomásos kabin nélkül repülnénk. A 2000 m-től 4000 m-ig terjedő zónában is csak akkor zavartalanok a kiegyenlítő működések, ha: 1. A légutakban és a tüdőben nincs kóros eltérés, nincs akadály a levegő áramlásának útjában és így a gázcsere az alveolusokban sem akadályozott; 2. A kisvérközi keringés jó; 3. A szervezet nem szenved súlyos vérszegénységben. Ez másodlagosan megterhelné a vérkeringési szerveket. (Erős dohányosoknál a vér haemoglobin-tartalmának 8%-a CO-haemoglobin, amely az oxygen-szállításból természetszerűleg kiesett!!) A mai nagyteljesítményű utasszállító gépek közül nem egy 12 000 méter utazási magasságban repül. Ha az utasokat minden védelem nélkül erre a magasságra vinnénk, akkor az oxygen-hiány hatására mintegy 30 mp alatt eszméletüket vesztenék. Az úgynevezett tartalék idő, mely különösen a repülőgépvezető számára fontos, fél perc. Ezért a nemzetközi járatokon a repülőgépek általában túlnyomásos kabinnal működnek, melyben a légnyomás tartósan 2000—2600 méter magasságnak felel meg. (A külső levegőt beszívják és kompresszorral megfelelő nyomásra emelve juttatják a hermetizált kabinba). Azokon a nemzetközi járatokon, melyeken még nincs túlnyomásos kabin, az utazási magasság kb. 3600 méter, de mindig 4000 méter alatt van. Belföldi vonalainkon az átlagos repülési magasság 900—1200 méter. B. A repülőgép mozgásából származó hatások Az egyenletes nagy sebesség nem hat az utas szervezetére. Annál jelentősebbek a sebesség változásai. A sebesség irányának, vagy nagyságának változása a gyorsulás. A repülésben e gyorsulások mértékéül a Földön szabadon eső testek gyorsulását választották. Értéke nálunk 980,665 cmsec-2, azaz gyakorlatilag 9,81 msec-2. Jelzése g (gravitáció). A gyorsulást előidéző erőkkel ellentétesen ható, ugyanolyan nagyságú tehetetlenségi (inerciális) erők lépnek fel. Ezek hatnak a szervezetre. Az élettani hatás függ a gyorsulások nagyságától, a hatás irányától, időtartamától, a szervezet pillanatnyi állapotától és a gyorsulásnak az időegységben történő változásától (g/sec). Utasszállító repülőgépeken a gyorsulások hatásai igen enyhék. Jelentősebb mechanikai hatások, sérülések természetesen sohasem fordulnak elő. (Biztonsági szempontokból a felszállás és a leszállás idejére az utasok egy hevederrel bekötik magukat ülésükbe.) A repülőgépvezetők az utasforgalom számára megszabott, pontos előírások szerint, úgy hajtják végre a repülést, hogy a gép kormányzásából eredő g hatások az utasok számára nem