Orvosi Hetilap, 1965. június (106. évfolyam, 23-26. szám)

1965-06-06 / 23. szám - Sós József: Gottsegen György (1906-1965)

jr \ ORVOSI HETILAP, AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA alapítója: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN r Szerkesztőbizottság: ^ f ALFÖLDY ZOLTÁN DR. « DARABOS PÁL DR. « FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. . LENART GYÖRGY DR. * SÓSJÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR * FORRAI JENŐ DP 106. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1965. JÚNIUS 6 »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetei és tett­erőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekin- tend jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyom­dokain folytatni kell.« (MARKUSOVSZKY 1861) Gottsegen György (1906-1965) Munkája tetőpontján egy kongresszusi nemzet­közi sikert követő pihenőnapon váratlanul ragadta el a halál. Minden tragikus volta mellett tudós szá­mára szinte dicső halál a legtermékenyebb mun­kásság idején kilépni az életből úgy, hogy az embe­rekben a nagyszerűség emléke marad róla. Gottse- gen professzor így távozott-körünkből május 7-én. 36 éves orvosi munkássága alatt változatos munkakörben fejlesztette ismereteit. Bécsi és pá­rizsi medikusság után Wenckebach klinikáján kezd­te orvosi és tudományos munkásságát, majd Darm- stadtban és Ratiborban közkórházi orvos volt. Már ekkor, kezdő orvos korában kialakult belgyógyá­szati és ezen belül kardiológiai érdeklődése. 1931-ben tért haza és kórházi gyakorlat közben 1934-ben a pécsi egyetem honosította diplomáját. 26 éven át 4 kórházban dolgozott, a felszabadulás óta főorvosként. 1947-ben magántanárrá habitálta a budapesti orvoskar „A szíverek és vérképzőszer­vek funkcionális kórtana” tárgykörből. 1955-ben az orvostudományok kandidátusa és 1961-ben az or­vostudományok doktora tudományos minősítést nyerte el. 1957-ben az akkor megszervezett orszá­gos Kardiológiai Intézet igazgatójává, majd 1959- 67 ben az ezzel kapcsolatos IV. sz. Belgyógyászati Kli­nikára egyetemi tanárrá nevezték ki. Még 1924-ben a magyar Szociáldemokrata Párt tagja lett és a két munkáspárt egyesülésekor az MDP tagja. A Magyar Orvosok Szabad Szakszer­vezetének alapító tagja. 1963. eleje óta a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szakszervezeti Bizottsá­gának elnöke. Kormányelismerését jelenti a Köz- . társasági Érdemérem arany fokozatával történt ki­tüntetése (1948). Tudományos munkásságát 134 dolgozata és 2 könyve mutatja. Ebben kiemelkedő a keringésre vo­natkozó munkásság, főleg a cardiorespiratorikus problémák iránti érdeklődés. Sokat foglalkozott a tüdővizenyő pathomechanizmusával és befolyásolá­sával. A strophantinhatás titrálására új módszert ajánlott. Az endocarditis lenta 461 hazai esetét dol­gozta fel. Elmélyedt olyan részletkérdésekben, mint a vesebajos haematológiai elváltozások, a diabeteses coma leukocytosának mechanizmusa stb. Az egy­séges egész belgyógyászat iránti érdeklődését mu­tatja számos endokrinológiai, gastroenterológiai, anyagcsere- és légzőszervi betegségeket tárgyaló, részben kazuisztikus közleménye. Tudományos el­

Next

/
Thumbnails
Contents