Orvosi Hetilap, 1965. szeptember (106. évfolyam, 36-39. szám)

1965-09-05 / 36. szám - Kerpel-Fronius Ödön: A csecsemőkori "táplálkozási zavarok" fogalmának átalakulása az utóbbi évtizedekben

ORVOSI HETILAP J/ AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA ARKUSOV SENEK 150. ALAPÍTÓJA: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN V.: ................—» VT* - , ■ .-=JT Sz erkesztő bizottság t ALFÖLDY ZOLTÁN DR. . DARABOS PAL DR « FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. . LEN ART GYÖRGY DR. • SÓSJÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. Szerkesztő: BRAUNPALDR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. . FORRAI JENŐ DR. 106. ÉVFOLYAM 36. SZÁM, 1965. SZEPTEMBER 5. »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetei és tett­erőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekin- tend jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul él előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyom­dokain folytatni kell.« (MARKUSOVSZKY 1861) Pécsi Orvostudományi Egyetem, Gyermekklinika (igazgató: Kerpel-Fronius Ödön dr.) A csecsemőkori „táplálkozási zavarok” fogalmának átalakulása az utóbbi évtizedekben Kerpel-Fronius Ödön dr. Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A „táplálkozási zavarok” elnevezés Czerny és Kellertől származik (1). Az 1906-ban először körvo­nalazott fogalom merész szakítást jelentett az ural­kodó kórbonctani gondolkozásmóddal, mely szerint a hasmenéses betegségek és a fejlődés, ill. testfel­építés zavarai lényegileg locális gyomorbélbetegsé- gek. Kiemelték, hogy ezekben az állapotokban a táplálással kapcsolatos folyamatok, az anyagcsere, a chemiai testfelépítés zavarai uralják a kórképet. A „táplálkozási zavarok” e jellegzetességeit élesen szembeállították a felnőttnél találtakkal. Finkel- stein szavaival: „E betegségek közös, a későbbi korban találhatóktól elkülönítő jellegzetessége, mely csak csecsemőre vonatkoztatható, abban az aránytalanságban áll, mely egyrészt a localis elvál­tozás jellege és nagysága, másrészt az egész szer­vezet károsítása közt fennáll.” Mint látjuk, Finkel- stein elfogadja a „táplálkozási zavarok” fogalmát, elveti azonban a Czerny által ajánlott „aetiologiai” csoportosítást, mely szerint e zavarok három fő­okból „ex alimentatione”, „ex infectione” és „e constitutione” keletkeznek és eszerint osztályozan- dók és jellemezendők. Az okok multiplicitása és társulása, feltárásuk nehézségei miatt azonban „kli­nikai” osztályozást ajánl. Két nagy csoportot külö­nít el, az acut és chronicus táplálkozási zavarokat. 1938-as fogalmazásban (2), a beosztás a következő: Táplálkozási zavarok A) Acut táplálkozási zavarok a szervezet víztartal­mának megváltozása folytán. 1. Szomjazási ártalmak 2. Acut hasmenéses ártalmak ex infectione ex alimentatione a) Enyhe forma = dyspepsia b) Súlyos forma=bélhurut ej Súlyesés a vízkötőképesség csökkenése miatt. Legsúlyosabb forma: intoxicatio B) Chronicus táplálkozási zavarok a test plasticus építőanyagainak megváltozása folytán. 1. Dysergia a tápláltsági állapot lényeges változása nélkül, 2. Tulajdonképpeni sorvadás: a) Dystrophia: stationaer, vagy lassan lejtő súly­görbe, hasmenéssel, vagy anélkül, b) Atrophia: progressiv fogyás, ej Végstádium: decompositio. C) Harmadik csoportnak ide sorolja az avitamino- sisokat is. Hosszú vita folyt arról, hogy melyik beosztás a használhatóbb, az „aetiologiai”, vagy a „klinikai”. Mivel a két nagy syndrománál, a bélhurutnál és a 107

Next

/
Thumbnails
Contents