Orvosi Hetilap, 1965. szeptember (106. évfolyam, 36-39. szám)

1965-09-05 / 36. szám - Kerpel-Fronius Ödön: A csecsemőkori "táplálkozási zavarok" fogalmának átalakulása az utóbbi évtizedekben

ORVOSI HETILAP 1683 ris betegséget, hanem egy eszmélet-keringési-lég­­zés és renalis zavarokkal, valamint az alimentaris tolerantia csökkenésével járó „állapotot”, tünet­­csoportot ért intoxicatio alatt. Nem tartja aetioló­­giai egységnek, hanem az exslccosis legsúlyosabb fokának, mely mindenféle eredetű hasmenésnél, de egyszerű szomj­azásnál is felléphet. Langstein és Langer (8) szerint a toxicosis a táplálkozási zava­rok „comatosus reactiós formája”. Levesque (9) és számos francia szerző szintén az idegrendszeri tü­netekre helyezik a fősúlyt, ezek jelenlétében — há­nyás-hasmenés és exsiccosis hiánya esetén is — használják a „neuro-toxicus állapot” megjelölését. E contradictoricus definitiók, ill. felfogások nagy zavart és végtelen vitákat okoztak az iroda­lomban, melyet kezdetben csak fokozott a „toxi­cosis” kórélettani alapjainak kutatása. Mivel a kü­lönböző felfogásoknak megfelelően az egyes szer­zők mást és mást értettek „toxicosis” alatt, nem is dolgozhattak ugyanazon a beteganyagon, így az el­lentmondó adatokból ellentmondó pathogenetikai elméletek hosszú sora jött létre. Végül is az olvasó az egyes betegek státusának tüzetes leírása nél­kül már el sem igazodhatott a különböző szerzők eredményein, ha a tanulmányozott beteganyagot egyszerűen csak „toxicosis” névvel jelölték. A klinikumban lassan az a gyakorlat alakult ki, hogy a „toxicus” jelzőt olyan súlyos általános állapotra alkalmazták, melynek vezető tünetei a keringési és az eszméletzavar, esetleg a légzéstypus megváltozása és renalis zavarok. Ez a felfogás lé­nyegileg Finkelstein fogalmazásának felel meg. Ki­derült azonban, és ez nem csak elméletileg, de ép­pen a kezelés szempontjából is fontos, hogy ilyen klinikai syndroma különböző kórélettani mechanis­­musok szerint keletkezhet. Úgy látjuk, hogy nem egy, hanem legalább öt pathogenetikailag különböző, vezető tüneteiben azonban bizonyos felületes hasonlóságot mutató „toxicus” jellegű syndromát különböztethetünk meg csecsemőknél: 1. Malignus („neurotoxicus”) syndroma, 2. Primaer coronariás keringési zavar, 3. Primaer hyperventilatiós syndroma, 4. Hypernatraemiás syndroma, 5. Exsiccatiós shock (exsiccatiós toxicosis). 1. A „malignus syndroma”, melyet az angol­szász irodalomban, mint „overwhelming infec­­tion”-t ismernek, minden heveny, súlyos fertőzés, scarlatina, influenza, diphteria, vírusfertőzések, de enteralis infectiók kezdetén is, jelentkezhet. Do­minálnak a cerebralis és keringési tünetek. Kór­bonctani alapja diffus capillaris károsítás, az agy­ban anoxiás elváltozások mutathatók ki. 2. A Gegesi Kiss (10) által leírt primaer coro­nariás keringési zavar szintén heveny fertőzések kezdeti szakában jelentkezhet. A fertőzés, láz, mo­toros nyugtalanság miatt fellépő extrem sinos­­tachycardia „backward”, majd „forward failure”-t okoz, és — exsiccosis nélkül — kialakul a klasszi­kus „toxicus” tünetcsoport. Gondos vizsgálattal e kép lehasítható a többi „toxicus” syndromáról, ami annál fontosabb, mert nyugtatók, lázcsillapítás, strophantinkezelésre az állapot reversib­is. 3. Primaer hyperventilatiós syndroma. Ence­­phalitisnél, de egyszerű grippénél is nagymérvű és napokig tartó hyperventilatio léphet fel következ­ményes exsiccosissal, keringési és sensoriumzavar­­ral (11—13). Az állapot csúcspontján összetéveszt­hető exsiicatiós toxicosissal és mivel a hyperpnoet acidoticus magaslégzésnek tarthatjuk, amit az ala­csony vérbicarbonat is megerősíteni látszik, súlyos hibát követhetünk el bicarbonatkezeléssel. Ugyan­is nem acidosis áll fenn, mint hasmenés okozta ex­­siccosisban, hanem respiratoricus alkalosis, az ala­csony plasmabicarbonát pedig compensatoricus ere­detű. Gondos megfigyeléssel, de esetleg csak pH- vizsgálattal differentiálhatjuk el ezt az érdekes ké­pet az acidosis okozta, magaslégzéssel járó „exsic­catiós toxicosistól”. 4. Hypernatraemiás syndroma. Exsiccosisnál, vagy iatrogén ártalom folytán keletkező nagyobb fokú hypernatraemia magas lázt, agyi izgalmi tü­neteket és comát okozhat. 5. Exsiccatiós oligaemiás shock. Ez a súlyos hasmenéshez csatlakozó tulajdonképpeni klasszikus „intoxicatio". A vezető tünetek az e. c. folyadék­veszteséggel kapcsolatos shock köré csoportosulnak: a stagnatiós cerebralis hypoxia eszméletzavart (14), az acidosis magaslégzést, a vesék hiányos vérellá­tása extrarenalis veseelégtelenséget okoz. Idejében bevezetett folyadéktherápiát látványosan gyors ja­vulás követi. Mint látjuk, e klinikailag egymáshoz többé-ke­­vésbé hasonló syndromák mindegyikére ráillik a klasszikusok egységes betegségnek, vagy syndromá­­nak vélt „toxicosis” diagnosisa. Lehet, sőt valószínű, hogy a végállapotban mindegyik közös vonása a keringés zavara és az agyvelő anoxiás károsítása. Az ide torkoló utak azonban különbözők, a külön­böző kórélettani helyzetképek pedig más és más therápiát kívánnak. Ha ez így van, akkor pedig a „toxicosis” fogalmának fenntartása nem mozdítja többé elő sem a kutató, sem a gyakorlati klinikai munkát. Amire a betegágynál szükségünk van, az 1. a szóbajövő, egymáshoz felületesen hasonlító ke­ringési és agyi tünetekkel járó syndromák eldiffe­­rentiálása és 2. a kórélettani és klinikai helyzet le­hető pontos definitiója. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy fennáll-e keringési zavar és hogy az milyen jellegű; tudnunk kell, hogy milyen a veseműködés, hogy mekkora lehet a víz- és electrolytdeficit, mi­lyenek a plasmaelectrolyt-értékek, milyen súlyos az acidosis stb. Az ismertetett „toxicus syndromákon” túlmenően ugyanis az egyes súlyosabb electrolyt­­zavarok is hozzájárulnak a kórkép súlyosságához és önmagukban is életveszélyessé válhatnak. A kór­élettani helyzet felmérése ma jól járható út és is­meretében célszerű therápiát alkalmazhatunk. A „toxicus” jelző használatának azonban mély gyö­kerei vannak a klinikai életben. Meg is tarthatjuk, mint az állapot nagy súlyosságának, főként az agyi és keringési tünetek jelenlétének jelzőjét, de az élettani helyzetkép pontos felderítése nélkül keve­set nyerünk vele.

Next