Orvosi Hetilap, 1965. október (106. évfolyam, 40-44. szám)

1965-10-03 / 40. szám - Petrányi Gyula: Az autoantitestek pathogenetikai szerepe

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK \ AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA ALAPÍTÓJA: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN / Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PAL DR * FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. « LEN ART GYÖRGY DR. . SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. • FORRAI JENŐ DR 106. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1965. OKTÓBER 3 »■Valamint a nemzet, melynek története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszer etetet és tett­erőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekin­tene! jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyom­dokain folytatni kell.« (MARKUSOVSZKY 1861) Debreceni Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika Az autoantitestek pathogenetikai szerepe Petrányi Gyula dr. Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az autoantitestek keletkezésének kutatását hosszú ideig gátolta Ehrlich „horror autotoxieus” el­mélete. Amikor viszont lassan kétségtelenné vált, hogy bizonyos körülmények között autoantitestek keletkezhetnek, ezeknek pathogenitása is mindjárt magától értetődőnek látszott. Mégis azok a kísérle­tek, melyek az autoantitestek közvetlen pathogen szerepét kívánták bizonyítani, ellentmondó eredmé­nyekre vezettek. Ahhoz, hogy az autoantitestek pathogen szerepét helyes megvilágításban lássuk, néhány bevezető meg­jegyzés szükséges. Az antitestek kötődése káros az antigenre, ill. az ezt hordozó rendszerre, de egy solubilis antigen^antitest komplexus esetleg másodlagosan káros lehet az anti­géntől független rendszerre is. Antitest keletkezéséhez két tényező szükséges: egyrészt antigén, másrészt anti­test-termelő sejt. Az antitesteket decentralizált komp­lex sejtrendszer, az immunsystéma (IS) termeli. Mor­fológiáját és funkcióit, fejlődéstanát, fiziológiáját és pathológiáját még csak most kezdjük megismerni. Biokémiailag az antitest (immunglobulin, lg) is és a kötődése is, biológiailag pedig a kötődés közvetlen és későbbi következménye is többféle lehet. Az immun- systémának két fő funkciós típusát ismerjük: az im­munglobulin (antitest) termelést és a cellularis reak­ciót. A serumfehérjeként található antitesteket részben plasmasejtek, részben nagy pyroninophil lymphoid sejtek termelik. Ez az »immunglobulin-termelő lym- phoid-rendszer« valószínűleg származásában és fejlő­désében is különbözik a celluláris típusú reakciókban szereplő »kis-lymphocytás rendszertől«, bár feltételez­hető, hogy ezek az immunoeyták is részben a bennük levő antitestek által fejtik ki specifikus hatásukat. Ezek a cellularis antitestek azonban e sejtekhez kötve ma­radnak és csak minimális mennyiségben kerülnek a serumba. (A kétféle lymphocytára vonatkozólag 1. Bartha nemrég ugyanezen a helyen megjelent tanul­mányát.) Antigen indukcióra általában több immunglobulin keletkezik, mint amennyi specifikus antitestként in vitro kimutatható. Immunglobulinok azonban nemcsak antigen indukcióra termelődnek, hanem preformáltan is. Az IS fiziológiás viszonyok közt is állandó műkö­désben van: genetikusán determinált immunglobuli­nokat képez, subklinikus infekciókat — antigén-inzul­tusokat — kivéd, a somatikuis mutációval képződő hi­bás autoantigéneket tünetmentesen eliminálja, és őrkö­dik a szervezet egyéni speciális antigen-strukturájának integritásán (Burnet). A preformált immunglobulin­képzés egyik genetikusán determinált alapját képezi az egyén immunreaktivitásának, az antigen behatására jelentkező specifikus indukált antitest pedig már acco- modációs-adaptációs reakciója a szervezetnek. Mind­kettő fiziológiás funkció az ép IS részéről, még akkor is, ha a szervezetre némely antigen-antitest-reakció (AAR) esetleg káros (allergiás reakció, anaphylaxiás shock, transfúziós reakció). Az élő ép autolog antigen- determinánsú anyagokra a saját fiziológiás IS nem reagál. A félreértések elkerülésére nagyon figyelembe kell venni, hogy az antigen szót kétféle értelemben

Next

/
Thumbnails
Contents