Orvosi Hetilap, 1965. november (106. évfolyam, 45-48. szám)

1965-11-07 / 45. szám - Darabos Pál: Emlékezés November 7-re

vagyunk a traumatológia elkülönülésének és önálló szervsebészeti ágak kialakulásának. A korszerű se­bészet új tudományágak, illetve szakmák kialakí­tását is megkövetelte, pl. anaesthesiológia. Szű­­kebb sebészeti szakmák is tovább specializálód­nak. A fogászaton belül pl. elkülönült a konzer­vatív fogászat, a protetika, szájsebészet, iskolafo­gászat. Ha lassabban is, de megindult a belgyógyászat differenciálódása is. Elsők között vált le és alakult önálló tudományággá a neurológia és a tbc-gyó­­gyászat. Önállósult, egyesülve a szívsebészettel a cardiológia. A belgyógyászat nagy egészén belül kialakulóban van egyes szervek, szervrendszerek gyógyászatának elkülönülése: gastro-enterológia, pulmonológia, neurológia. Talán a gyermekgyó­gyászat őrzi a klasszikus klinikai ágak közül leg­tovább integritását. A fertőző betegek elkülönítésének szüksége fertőző kórházak létrejöttét, majd napjainkban új önállósult tudományág kialakulását eredményezte. A venerológia a régmúltban egyesülve a dermato­­lógiával, a jelenben is megőrzött bizonyos önálló­ságot. A klinikai és elméleti szakágak kombiná­ciója számos önálló szakmát hozott létre. Ezek kö­zül említeném az onkológiát, allergológiát. A diagnosztikus eljárások fejlődése létrehozta a klinikai laboratóriumokat és röntgenlaboratóriu­mokat. Emellett működnek EKG-részlegek, létre­jönnek EEG-laboratóriumok, kialakul az önálló­suló bronchológia stb. A therápiás eljárások bővülése is szakágakat hoz létre: fizikotherápia, sugártherápia. A sokáig homogénnek tűnő hygiéne és epide­miológián belül kialakultak a kommunál-, üzem-, élelmezés-, és iskola hygiéne. Az egészségügyi ellátás kiterjesztése addig specializáltan el nem látott területekre ugyancsak új diszciplínák és gyakorlati ágak kialakulásához vezetett: iskolaegészségügy, üzemegészségügy, sportorvoslás. Szemünk előtt most van kialakulóban a klini­kai epidemiológia és az óriási mértékben fejlődő gyógyszeripar szükségleteként a klinikai farma­kológia­. És sorolhatnánk még a végtelenségig. Ma­gyarországon ma 31 tárgyból lehet szakorvosságot szerezni és e folyamatot még nem tekinthetjük le­zártnak. Az orvostudomány művelése, a korszerű or­vosi tevékenység ma már nem kizárólagosan az or­vos és közvetlen segítőtársai dolga. Szükség van egyetemet végzett vegyészre és biokémikusra, ma­tematikusra, statisztikusra, fizikusra, a legkülön­bözőbb feladatokra specializált mérnökökre, pszi­chológusra és pedagógusra, könyvtárosra és doku­­mentátorra, nem is szólva a gazdasági szakembe­rekről. Emellett a korszerű gyógyítás mind nagyobb számú és képzettségű asszisztenciát követel meg. Ápolónők, általános- és részfeladatokra magasan képzett asszisztensek, adminisztratív munkaerők egyaránt nélkülözhetetlenek. Mindez együttvéve az orvos munkáját korsze­rűen épített és felszerelt intézmények széles körű hálózatába viszi be. Ez mint háttér, akkor is se­gíti az orvos munkáját, amikor egyedül áll a be­teg ágya mellett, annak otthonában és mérlegeli a tennivalókat. Az orvostudomány és orvosi gyakorlat fejlő­désének csak néhány vonását vázoltam fel, a kor­szerű orvostudomány és orvosi gyakorlat keretei­ről szóltam csupán.­­Mégis úgy vélem, az elmon­dottak legalább két következtetés levonásához elégségesek. A korszerű orvostudomány alapján végzett or­voslás ma korszerűen kialakított egészségügyi el­látási szervezetet követel meg. Ennek a legfejlet­tebb gazdasággal bíró államok is csak különböző színvonalon tesznek eleget. A korszerű orvostudo­mány színvonalának megfelelő egészségügyi ellá­tás megszervezése minden ország számára horri­bilis feladatot jelent. Úgy vélem nem szorul bizonyításra, hogy az ország egész lakosságára kiterjedő magas színvo­nalú egészségügyi ellátás érdekében legtöbbet a szocialista országok tették. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom volt magvetője a tudomány és gyakorlat mind szorosabb és gyümölcsözőbb kap­csolatának, a pusztító népbetegségek elleni aktív küzdelem szervezeti alapjai megteremtésének, spe­cializált kutató- és gyógyító-hálózatok kiépítésének, széles tömegekre kiterjedő szűrővizsgálatoknak és az egész lakosságra kiterjedő védoltási akcióknak, az egész népre kiterjedő, tudományosan megalapo­zott egészségügyi ellátásnak és társadalombiztosí­tásnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében megfogalmazott szocialista egészség­­ügyi ellátás alapelvei azok, amelyek legjobban megfelelnek az orvostudomány fejlődése követel­ményeinek, amelyek következetes megvalósításá­val megfelelő keretet biztosíthatunk a korszerű be­tegellátásnak. A szocialista országok, köztük hazánk is hal­latlan gazdasági és szellemi erőfeszítéssel töreksze­nek olykor évszázados elmaradottságuk kiegyenlí­tése mellett arra, hogy az orvostudomány fejlődé­sével lépést tartó egészségügyi ellátást teremtse­nek. A magyar szocialista egészségügyi ellátás 20 esztendeje is ezt bizonyítja. A felszabadulást kö­vetően népünk a szovjet tapasztalatokat és vívmá­nyokat szem előtt tartva kezdhetett hozzá a szo­cialista egészségügy alapjai megteremtéséhez. Az egészségügy állami feladattá, központi és területi irányítása pedig, az állami egészségügyi szolgálat keretében egységessé vált. A területi elv érvényesí­tése, a fejlődés a lakosság számára is egységessé és mind hozzáférhetőbbé tette az egészségügyi ellá­tást. Közegészségügyi-járványügyi hálózat építé­sével, a gondozók fejlesztésével, orvosi szemléle­tünk alakításával mind határozottabban érvénye­sül a szocialista egészségügy fontos alapelve a megelőzés és gyakorlati érvényesítése a megelőzés és gyógyítás összekapcsolása. Új szervezeti formák

Next