Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)
1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben
nek az apaságátkizárta, akkor ez az eredmény egyben a 3-fűik férfi atyaságát közvetve bizonyítja, ha nyilvánvalóan lehetetlen, hogy az anya a 3 férfin kívül mással nemi viszonyt folytatott. Hogy a vércsoport vizsgálattal az atyaság kizárásán kívül milyen esetekben és milyen mértékben lehetséges az apa személyének pozitív megállapítása is (mert ez is lehetséges!), arról később részletesen szó lesz. 4. Milyen öröklési szabályok teszik lehetővé az atyaság kizárást (vagy esetleg megállapítást) a vércsoport vizsgálattal? Minden vér- és szérumcsoport rendszerre érvényes az alábbi két öröklési szabály (13—15): a) egy utódban (gyermekben) csakis olyan örökléses vércsoport-tulajdonságok lehetnek jelen, amilyenekkel egyik vagy mindkét szülője rendelkezett. Tehát, ha egy gyermekben olyan vércsoportjelleg található, amely szülőanyja vérében nem mutatható ki, nemzője csakis olyan férfi lehetett, aki ezzel a jelleggel rendelkezik. Ilyen jelleggel nem rendelkező férfiak atyasága lehetetlen. Pl.: Anya Vélelm, apa 0 (genotípus 00) 0 (genotípus 00) Gyermek A (genotípus 00) A gyermek rendelkezik a domináns A-tulajdonsággal, amely nincs jelen sem az anyában, sem a vélelmezett apában. Ha az anyaság tekintetében kétség nem merülhet fel, akkor az utóbbi atyasága lehetetlen. (Dominatia-szabály.) Különösen fontos szerepe van ennek a szabálynak az ABC, P. Kell, Duffy, Gm(a, x) stb. rendszerekben. A dominantia-szabály teszi lehetővé, hogy egy A x B fenotípusú szülőpárnak pl. 0 csoportú gyermeke is lehessen. szülőkben. Ilyen esetben (ha az apaság vitás) az anya vérének vizsgálata nem is szükséges. Ez a szabály minden olyan vércsoport rendszerben érvényes, amelyben a fenotípus a genotípussal megegyezik. (De az ABO-rendszerben is érvényesül, ahol a 0 és AB csoportok esetében a fenotípus azonos a genotípussal, 0 ( 00, AB — AB.) Példák ezen szabály alapján történő atyaságkizárásra: Gyermek 0 (00) M (MM) Hp 1—1 Gc 1—1 Vélelm. apa AB (AB) N (M) Hp 2—2 Gc 2—2 Mint látható, ezekben az esetekben az anyai jelleg ismerete nem is fontos. Gyakorlatilag igen fontos szerepe van ennek a szabálynak az MNSs, Hp, Gc és Rhrendszerekben. 5. Mit értünk „indirekt” atyaságkizáráson? Már előbb mondottuk, hogy bizonyos esetekben a direkt meghatározható vércsoport-jelleg (fenotípus) sok esetben nem azonos a genotípussal, illetve, egy fenotípuson belül több genotípus is lehetséges. (Pl. az Alcsoporté egyén fenotípusa lehet AA vagy A0, vagy az A1/A2 alcsoportok figyelembe vételével pl.egy Ai csoportú egyén genotípusa lehet AiAi, A1A2 és AjO. Az Rh-vércsoport rendszerben ugyancsak ez a helyzet, mert pl. egy C+D+E—c+e fenotípusú egyén genotípusa lehet CDe/cde, CDe/ cDe, cDe/Cde. Rövidített jelzéssel: Rh, RtRo, RoR’.) Ez azt jelenti, hogy az atyaságkizárás lehetőségei ezekben a vércsoport rendszerekben korlátozottak. Jelenlegi szerológiai módszereinkkel ugyanis a genotípus ezekben az esetekben közvetlenül nem határozható meg. De bizonyos esetekben „indirekte” igen. Indirekt atyaságkizárásról tehát akkor beszélünk, amikor a vélelmezett apa atyaságának kizárását lehetővé tevő genotípusát indirekt módszerrel határozzuk meg. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a lehetséges genotípusok közül az adott esetben melyik van jelen? Úgy, hogy kiterjesztjük a vizsgálatokat a vizsgált egyén (vagy egyének) vérszerinti rokonaira, így elsősorban szüleire, de bizonyos esetekben az oldalági és lemenő vérszerinti rokonokra is. Ezeknél a vizsgálatoknál igen nagy segítséget jelent az, hogy az egyes vércsoport rendszerek géngyakorisági számainak ismeretében a lehetséges genotípusoknak az egyes fenotípusokon belüli előfordulási gyakoriságait százalékban ki tudjuk számítani, így pl. tudjuk azt, hogy az A-csoporton belül az AD kb. 80%-ban, az AA pedig keb. 20%-ban fordul elő hazai lakosságunkban. Az Rh-példában pedig az Rh genotípus kb. 9,3%-ban, az RiRo kb. 6%-ban, az RDR’ pedig kb. 0,2%-ban fordulhat elő a fenotípuson belül. Az indirekt atyaság-kizárás módszerét az alábbi két példán mutatjuk be: a) B-csoportú anya B-csoportú gyermekének A-csoportú vélelmezett apa nem lehet nemzője, ha az utóbbi genotípusa AA (és nem A0). A vélelmezett apa szüleire kiterjesztett vizsgálat a következő eredményeket hozhatja: ha mindkét szülő vércsoportja AB, akkor Ha tehát AB szülőpártól 0 csoportú gyermek születik, ez azt bizonyítja, hogy a szülők mindketten heterozygoták (AO, ill. B0). Ez a lehetőség egyébként az Rh-rendszerben is igen fontos szerephez jut az atyai genotípus megállapításánál. b) Gyakorlatilag (különösen az újabb vércsoport rendszerek figyelembe vételével) sokkal fontosabb a következő szabály. Eszerint: ha az utódban (gyermekben) egy vércsoport jelleg homozygota alakban (genotípusban) van jelen (pl. 00, MM, Hp 1—1 vagy Rh[CC]), akkor nemzőatyja csak olyan férfi lehet, akiben ez a csoportjelleg kimutatható, tehát pl. fenti példák esetében a C-, M-, Hp 1- vagy C-jelleg. Ez a szabály: az ellentétes homozygota előfordulásának lehetetlensége a gyermekben és a biztos, hogy genotípusa csak AA lehet, tehát ez esett* Anya Nemzőapa (genotípus) (genotípus)