Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)

1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben

nek az apaságát­­kizárta, akkor ez az eredmény egy­ben a 3-fűik férfi atyaságát közvetve bizonyítja, ha nyilvánvalóan lehetetlen, hogy az anya a 3 férfin kívül mással nemi viszonyt folytatott. Hogy a vércsoport vizsgálattal az atyaság kizá­rásán kívül milyen esetekben és milyen mértékben lehetséges az apa személyének pozitív megállapí­tása is (mert ez is lehetséges!), arról később rész­letesen szó lesz. 4. Milyen öröklési szabályok teszik lehetővé az atyaság kizárást (vagy esetleg megállapítást) a vér­csoport vizsgálattal? Minden vér- és szérumcsoport rendszerre érvé­nyes az alábbi két öröklési szabály (13—15): a) egy utódban (gyermekben) csakis olyan örökléses vércsoport-tulajdonságok lehetnek jelen, amilyenekkel egyik vagy mindkét szülője rendel­kezett. Tehát, ha egy gyermekben olyan vércsoport­jelleg található, amely szülőanyja vérében nem mutatható ki, nemzője csakis olyan férfi lehetett, aki ezzel a jelleggel rendelkezik. Ilyen jelleggel nem rendelkező férfiak atyasága lehetetlen. Pl.: Anya Vélelm, apa 0 (genotípus 00) 0 (genotípus 00) Gyermek A (genotípus 00) A gyermek rendelkezik a domináns A-tulajdonság­­gal, amely nincs jelen sem az anyában, sem a vélelme­zett apában. Ha az anyaság tekintetében kétség nem merülhet fel, akkor az utóbbi atyasága lehetetlen. (Do­­minatia-szabály.) Különösen fontos szerepe van ennek a szabálynak az ABC, P. Kell, Duffy, Gm(a, x) stb. rendszerekben. A dominantia-szabály teszi lehetővé, hogy egy A x B fenotípusú szülőpárnak pl. 0 csoportú gyer­meke is lehessen. szülőkben. Ilyen esetben (ha az apaság vitás) az anya vérének vizsgálata nem is szükséges. Ez a szabály minden olyan vércsoport rendszerben ér­vényes, amelyben a fenotípus a genotípussal meg­egyezik. (De az ABO-rendszerben is érvényesül, ahol a 0 és AB csoportok esetében a fenotípus azonos a genotípussal, 0 ( 00, AB — AB.) Példák ezen sza­bály alapján történő atyaságkizárásra: Gyermek 0 (00) M (MM) Hp 1—1 Gc 1—1 Vélelm. apa AB (AB) N (M­) Hp 2—2 Gc 2—2 Mint látható, ezekben az esetekben az anyai jelleg ismerete nem is fontos. Gyakorlatilag igen fontos sze­repe van ennek a szabálynak az MNSs, Hp, Gc és Rh­­rendszerekben. 5. Mit értünk „indirekt” atyaságkizáráson? Már előbb mondottuk, hogy bizonyos esetek­ben a direkt meghatározható vércsoport-jelleg (fe­notípus) sok esetben nem azonos a genotípussal, il­letve, egy fenotípuson belül több genotípus is lehet­séges. (Pl. az Alcsoporté egyén fenotípusa lehet AA vagy A0, vagy az A1/A2 alcsoportok figyelembe vé­telével pl.­­egy Ai csoportú egyén genotípusa lehet AiAi, A1A2 és AjO. Az Rh-vércsoport rendszerben ugyancsak ez a helyzet, mert pl. egy C+D+E—c+e fenotípusú egyén genotípusa lehet CDe/cde, CDe/ cDe, cDe/Cde. Rövidített jelzéssel: Rh­, RtRo, RoR’.) Ez azt jelenti, hogy az atyaságkizárás lehetőségei ezekben a vércsoport rendszerekben korlátozottak. Jelenlegi szerológiai módszereinkkel ugyanis a ge­notípus ezekben az esetekben közvetlenül nem ha­tározható meg. De bizonyos esetekben „indirekte” igen. Indirekt atyaság­kizárásról tehát akkor beszé­lünk, amikor a vélelmezett apa atyaságának kizá­rását lehetővé tevő genotípusát indirekt módszerrel határozzuk meg. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a lehetséges genotípusok közül az adott esetben me­lyik van jelen? Úgy, hogy kiterjesztjük a vizsgála­tokat a vizsgált egyén (vagy egyének) vérszerinti rokonaira, így elsősorban szüleire, de bizonyos ese­tekben az oldalági és lemenő vérszerinti rokonokra is. Ezeknél a vizsgálatoknál igen nagy segítséget jelent az, hogy az egyes vércsoport rendszerek géngyakorisági számainak ismeretében a lehetséges genotípusoknak az egyes fenotípusokon belüli elő­fordulási gyakoriságait százalékban ki tudjuk szá­mítani, így pl. tudjuk azt, hogy az A-csoporton be­lül az AD kb. 80%-ban, az AA pedig keb. 20%-ban fordul elő hazai lakosságunkban. Az Rh-példában pedig az Rh­ genotípus kb. 9,3%-ban, az RiRo kb. 6%-ban, az RDR’ pedig kb. 0,2%-ban fordulhat elő a fenotípuson belül. Az indirekt atyaság-kizárás módszerét az alábbi két példán mutatjuk be: a) B-csoportú anya B-csoportú gyermekének A-cso­­portú vélelmezett apa nem lehet nemzője, ha az utóbbi genotípusa AA (és nem A0). A vélelmezett apa szü­leire kiterjesztett vizsgálat a következő eredményeket hozhatja: ha mindkét szülő vércsoportja AB, akkor Ha tehát A­B szülőpártól 0 csoportú gyermek születik, ez azt bizonyítja, hogy a szülők mindketten heterozygoták (AO, ill. B0). Ez a lehetőség egyébként az Rh-rendszerben is igen fontos szerephez jut az atyai genotípus megállapításánál. b) Gyakorlatilag (különösen az újabb vércso­port rendszerek figyelembe vételével) sokkal fonto­sabb a következő szabály. Eszerint: ha az utódban (gyermekben) egy vércsoport jelleg homozygota alakban (genotípusban) van jelen (pl. 00, MM, Hp 1—1 vagy Rh[CC]), akkor nemzőatyja csak olyan férfi lehet, akiben ez a csoportjelleg kimutatható, tehát pl. fenti példák esetében a C-, M-, Hp 1- vagy C-jelleg. Ez a szabály: az ellentétes homozygota elő­fordulásának lehetetlensége a gyermekben és a biztos, hogy genotípusa csak AA lehet, tehát ez eset­t* Anya Nemzőapa (genotípus) (genotípus)

Next