Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)

1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben

ORVOSI HETILAP ben atyasága kizárható. Egyetlen más szülői vércsoport kombináció sem zárhatja ki az AO genotípus jelenlé­tét a vélelmezett apában. Ha a vélelmezett apának gyermekei vannak, akiknek atyaságához kétség nem fér, és ezek között van akár csak egy C-csoportú, akkor biztos, hogy a vélelmezett apa genotípusa AO, ez eset­ben pedig atyasága lehetséges, ill. nem zárható ki. b) Az anya Rh-típusa CDe/cde = Rrr, a gyermeké cde/cde / rr, a vélelmezett apa Rh-f­enotípusa: C+D+ +E-­-c-t-e-f. A vélelmezett apa fenotípusában a követ­kező genotípusok lehetségesek: R1R2, R|R2, R2R­­R2 Ro, Rz r és R0Ry Ebben az esetben az rr típusú gyermek (esetében a fenotípus azonos a genotípussal) nemzője csakis olyan férfi lehet, aki a che­­­r-génnel rendelke­zik. Ilyen genotípus (Rz r) a vélelmezett apában elő­fordulhat ugyan, de csupán kb. 0,7%-os gyakorisággal. Vagyis igen nagy a valószínűsége, hogy a vélelmezett apa nem nemzője a gyermeknek. [Valószínű (leggyako­ribb) genotípusa: RiR2.] Ezt úgy bizonyíthatjuk be, hogy kizárjuk az Rz 1 genotípus előfordulásának a lehetősé­gét a vélelmezett apában, mégpedig a szüleinél végzett Rh-vizsgálat segítségével. Ha ez esetben az egyik szü­lő R­T (CDe/cde), a másik szülő pedig a cDE/cde (R2r) fenotípusba tartozónak bizonyul, vagy az egyik szülő CDe/CDe vagy CDe/Cde genotípusú, akkor a vélelme­zett apa nem lehet Rz r (CDE/cde) genotípusú és így atyasága biztosan kizárt. (Nem lehetne viszont az atya­­ságát kizárni, ha az egyik szülő a CDE-gént — pl. egy CDE/cde fenotípusban — és a másik szülő a cde-gént — pl. egy CDe/cde fenotípusban — tartalmazná.) A példaként felhozott esetben az anyánál nem volt szükség a genotípus megállapítására, mert a gyermek csakis a cde­gént örökölhette az anyjától. De bizonyos esetekben szükségessé válhatik az anya pontos Rh-ge­­notípusának az ismerete is és ilyenkor az anya szülei­nek (esetleg más rokonainak is) a vizsgálata is szóba jöhet. A kiterjesztett vércsoport vizsgálatokat, illetve az indirekt atyaság-kizárás nyújtotta lehetőségeket általában még nem nagyon használják ki. Ennek legfőbb oka az, hogy a kiterjesztett vizsgálatba be­vonandó személyek előállítása sok utánjárásba ke­rül és ráadásul nem is vezet mindig eredményre. 6. Lehetséges-e az atyaság megállapítása a vér­csoportvizsgálattal? Bizonyos esetekben igen! Ma már a vércsoport vizsgálat lehetővé teszi azt is, hogy bizonyos ese­tekben vele az apaságot is bizonyítsuk, ,ne csak ki­zárjuk. Az a körülmény, hogy egy férfi atyaságát a vércsoport vizsgálatok nem zárják ki (más szóval lehetségesnek mondják) általában nem értékelhető a szóbanforgó férfi atyasága melletti bizonyíték­ként; ez csupán azt jelenti, hogy az illető­­az elvég­zett vércsoport vizsgálatok alapján a perben sze­replő gyermek nemzője lehet. Természetesen nem­zője lehet a gyermeknek a vélelmezett apáéval azo­nos vércsoportkombinációval rendelkező bármelyik férfi is. Azonban, ha az illető férfi valóban nem nemzője a gyermeknek, akkor a vércsoport vizsgá­latok kiterjesztése a vér- és szérumcsoport rendsze­rek egész sorára, ma már átlagosan kb. 85%-os (sa­ját gyakorlatunkban kb. 67%-os) valószínűséget (esélyt) jelent atekintetben, hogy apaságát a vizs­gálatok ki is zárják. Tehát, minél több vércsoport rendszert vizsgálunk ezekben az ügyekben, annál inkább jelent a ki nem zárhatóság az adott esetben pozitív bizonyítékot az ügyben szereplő férfi apa­sága mellett (9). De már a mai lehetőségek, illetve esélyek mel­lett is mód van az apa személyének pozitív meg­jelölésére is a vércsoport vizsgálatok eredménye alapján. Mégpedig bizonyos, ritkábban előforduló vércsoport-jellegek közös előfordulása alapján a gyermekben és a vélelmezett apában. Ilyen jellegek pl. az A-alcsoportok (A2, A3 stb.) és egyes Rh-fak­­torok, illetve genotípusok. Különösen olyan ügyek­ben vesszük ennek máris nagy hasznát, amelyekben több férfi szerepel vélelmezett apaként és egyiknek az apasága sem zárható ki. Hadd mutassunk be erre egy példát eseteink közül: Anya­­, MN, rr, Hp 1—1, Gm(a+x-(-) Gyermek A2, M, R”r, Hp 2—1, Gm(a-j-x—) Vélelm. apa (alperes) A,, MN, R2r, Hp 2—1, Gm(a—x—) Vélelm. apa (tanú) A2, M, R”r, Hp 2—1, Gm(a+x—) Jelen ügyben sem az alperes, sem a tanú atyasága nem zárható ki az elvégzett vércsoport vizsgálatok alap­ján. A két férfi közül azonban a tanú atyaságát nyu­godtan valószínűnek, az alperesét pedig valószínűtlen­nek jelenthetjük ki, mégpedig azon az alapon, hogy a gyermekben és a tanúban két ritka vércsoport-jelleg is előfordul: az R2 (előfordulási gyakorisága kb. 19— 20%) és az R”1, illetve közelebbről az R”-gén (előfor­dulási gyakorisága kb. 0,9%); ezenkívül közösen fordul elő az M, Hp 2—1 és Gma(a+x—) jelleg is. Az alperes atyasága ellen szól, hogy annak valószínűsége, hogy nála az atyaságot lehetővé tevő R4A2 genotípus fordul­jon elő, csak 8,7%, másrészt az Rh-fenotípusban az atyaságot lehetővé tevő RoR” genotípus, illetve R”-gén csak 0,7% valószínűséggel fordulhat elő. (Ez utóbbi kö­rülmény egymagában is az apaság nagyfokú valószí­nűtlensége mellett bizonyít.) Az ún. ,,biostatisztikai” módszerek alkalmazása az utóbbi időben erősen tért hódít a származási ügyekben végzett vércsoport vizsgálatokban is. Ezek segítségével véleményt nyilváníthatunk az atyaság valószínűsége (ill. valószínűtlensége) tekin­tetében olyan esetekben, amelyekben a vércsoport vizsgálat nem vezetett atyaságkizáráshoz. Ezeknek a módszereknek az alkalmazására a hazai gyakor­latban még nem került sor, de bevezetésük inté­­­zetünkben folyamatban van. (Részletesebb ismerte­tést 1. Rex-Kiss, 16). 8. A vércsoportvizsgálatok útján való bizonyí­tás alkalmazása származási peres ügyekben. Hazánkban — bár ilyen irányú törekvések már előbb is voltak — csak 1945 után került előtérbe a vércsoport vizsgálatok bírói gyakorlatban (polgári peres ügyekben) való felhasználhatóságának a kér­dése. Demokratikus jogalkotásunk egyik első nagy eredménye, a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. tc. hatálybalép­tetése és a polgári törvénykezés körében való vég­rehajtása tárgyában kiadott 30.000/1947. IM. sz. rendelet, amely 1947. július 1-én lépett hatályba, szabályozta első ízben a vércsoport vizsgálattal­­tör­ténő bizonyítást, megszabta alkalmazásának módját és hivatalosan bizonyítékként ismerte el annak eredményét. A rendelet határozottságát legjobban a­z jellemezte, hogy — az akadályok elhárítása érde­kében — kimondta, hogy a vérvételnek még azok is kötelesek magukat alávetni, akik a tanúzás alól

Next