Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)
1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben
ORVOSI HETILAP ben atyasága kizárható. Egyetlen más szülői vércsoport kombináció sem zárhatja ki az AO genotípus jelenlétét a vélelmezett apában. Ha a vélelmezett apának gyermekei vannak, akiknek atyaságához kétség nem fér, és ezek között van akár csak egy C-csoportú, akkor biztos, hogy a vélelmezett apa genotípusa AO, ez esetben pedig atyasága lehetséges, ill. nem zárható ki. b) Az anya Rh-típusa CDe/cde = Rrr, a gyermeké cde/cde / rr, a vélelmezett apa Rh-fenotípusa: C+D+ +E--c-t-e-f. A vélelmezett apa fenotípusában a következő genotípusok lehetségesek: R1R2, R|R2, R2RR2 Ro, Rz r és R0Ry Ebben az esetben az rr típusú gyermek (esetében a fenotípus azonos a genotípussal) nemzője csakis olyan férfi lehet, aki a cher-génnel rendelkezik. Ilyen genotípus (Rz r) a vélelmezett apában előfordulhat ugyan, de csupán kb. 0,7%-os gyakorisággal. Vagyis igen nagy a valószínűsége, hogy a vélelmezett apa nem nemzője a gyermeknek. [Valószínű (leggyakoribb) genotípusa: RiR2.] Ezt úgy bizonyíthatjuk be, hogy kizárjuk az Rz 1 genotípus előfordulásának a lehetőségét a vélelmezett apában, mégpedig a szüleinél végzett Rh-vizsgálat segítségével. Ha ez esetben az egyik szülő RT (CDe/cde), a másik szülő pedig a cDE/cde (R2r) fenotípusba tartozónak bizonyul, vagy az egyik szülő CDe/CDe vagy CDe/Cde genotípusú, akkor a vélelmezett apa nem lehet Rz r (CDE/cde) genotípusú és így atyasága biztosan kizárt. (Nem lehetne viszont az atyaságát kizárni, ha az egyik szülő a CDE-gént — pl. egy CDE/cde fenotípusban — és a másik szülő a cde-gént — pl. egy CDe/cde fenotípusban — tartalmazná.) A példaként felhozott esetben az anyánál nem volt szükség a genotípus megállapítására, mert a gyermek csakis a cdegént örökölhette az anyjától. De bizonyos esetekben szükségessé válhatik az anya pontos Rh-genotípusának az ismerete is és ilyenkor az anya szüleinek (esetleg más rokonainak is) a vizsgálata is szóba jöhet. A kiterjesztett vércsoport vizsgálatokat, illetve az indirekt atyaság-kizárás nyújtotta lehetőségeket általában még nem nagyon használják ki. Ennek legfőbb oka az, hogy a kiterjesztett vizsgálatba bevonandó személyek előállítása sok utánjárásba kerül és ráadásul nem is vezet mindig eredményre. 6. Lehetséges-e az atyaság megállapítása a vércsoportvizsgálattal? Bizonyos esetekben igen! Ma már a vércsoport vizsgálat lehetővé teszi azt is, hogy bizonyos esetekben vele az apaságot is bizonyítsuk, ,ne csak kizárjuk. Az a körülmény, hogy egy férfi atyaságát a vércsoport vizsgálatok nem zárják ki (más szóval lehetségesnek mondják) általában nem értékelhető a szóbanforgó férfi atyasága melletti bizonyítékként; ez csupán azt jelenti, hogy az illetőaz elvégzett vércsoport vizsgálatok alapján a perben szereplő gyermek nemzője lehet. Természetesen nemzője lehet a gyermeknek a vélelmezett apáéval azonos vércsoportkombinációval rendelkező bármelyik férfi is. Azonban, ha az illető férfi valóban nem nemzője a gyermeknek, akkor a vércsoport vizsgálatok kiterjesztése a vér- és szérumcsoport rendszerek egész sorára, ma már átlagosan kb. 85%-os (saját gyakorlatunkban kb. 67%-os) valószínűséget (esélyt) jelent atekintetben, hogy apaságát a vizsgálatok ki is zárják. Tehát, minél több vércsoport rendszert vizsgálunk ezekben az ügyekben, annál inkább jelent a ki nem zárhatóság az adott esetben pozitív bizonyítékot az ügyben szereplő férfi apasága mellett (9). De már a mai lehetőségek, illetve esélyek mellett is mód van az apa személyének pozitív megjelölésére is a vércsoport vizsgálatok eredménye alapján. Mégpedig bizonyos, ritkábban előforduló vércsoport-jellegek közös előfordulása alapján a gyermekben és a vélelmezett apában. Ilyen jellegek pl. az A-alcsoportok (A2, A3 stb.) és egyes Rh-faktorok, illetve genotípusok. Különösen olyan ügyekben vesszük ennek máris nagy hasznát, amelyekben több férfi szerepel vélelmezett apaként és egyiknek az apasága sem zárható ki. Hadd mutassunk be erre egy példát eseteink közül: Anya, MN, rr, Hp 1—1, Gm(a+x-(-) Gyermek A2, M, R”r, Hp 2—1, Gm(a-j-x—) Vélelm. apa (alperes) A,, MN, R2r, Hp 2—1, Gm(a—x—) Vélelm. apa (tanú) A2, M, R”r, Hp 2—1, Gm(a+x—) Jelen ügyben sem az alperes, sem a tanú atyasága nem zárható ki az elvégzett vércsoport vizsgálatok alapján. A két férfi közül azonban a tanú atyaságát nyugodtan valószínűnek, az alperesét pedig valószínűtlennek jelenthetjük ki, mégpedig azon az alapon, hogy a gyermekben és a tanúban két ritka vércsoport-jelleg is előfordul: az R2 (előfordulási gyakorisága kb. 19— 20%) és az R”1, illetve közelebbről az R”-gén (előfordulási gyakorisága kb. 0,9%); ezenkívül közösen fordul elő az M, Hp 2—1 és Gma(a+x—) jelleg is. Az alperes atyasága ellen szól, hogy annak valószínűsége, hogy nála az atyaságot lehetővé tevő R4A2 genotípus forduljon elő, csak 8,7%, másrészt az Rh-fenotípusban az atyaságot lehetővé tevő RoR” genotípus, illetve R”-gén csak 0,7% valószínűséggel fordulhat elő. (Ez utóbbi körülmény egymagában is az apaság nagyfokú valószínűtlensége mellett bizonyít.) Az ún. ,,biostatisztikai” módszerek alkalmazása az utóbbi időben erősen tért hódít a származási ügyekben végzett vércsoport vizsgálatokban is. Ezek segítségével véleményt nyilváníthatunk az atyaság valószínűsége (ill. valószínűtlensége) tekintetében olyan esetekben, amelyekben a vércsoport vizsgálat nem vezetett atyaságkizáráshoz. Ezeknek a módszereknek az alkalmazására a hazai gyakorlatban még nem került sor, de bevezetésük intézetünkben folyamatban van. (Részletesebb ismertetést 1. Rex-Kiss, 16). 8. A vércsoportvizsgálatok útján való bizonyítás alkalmazása származási peres ügyekben. Hazánkban — bár ilyen irányú törekvések már előbb is voltak — csak 1945 után került előtérbe a vércsoport vizsgálatok bírói gyakorlatban (polgári peres ügyekben) való felhasználhatóságának a kérdése. Demokratikus jogalkotásunk egyik első nagy eredménye, a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. tc. hatálybaléptetése és a polgári törvénykezés körében való végrehajtása tárgyában kiadott 30.000/1947. IM. sz. rendelet, amely 1947. július 1-én lépett hatályba, szabályozta első ízben a vércsoport vizsgálattaltörténő bizonyítást, megszabta alkalmazásának módját és hivatalosan bizonyítékként ismerte el annak eredményét. A rendelet határozottságát legjobban az jellemezte, hogy — az akadályok elhárítása érdekében — kimondta, hogy a vérvételnek még azok is kötelesek magukat alávetni, akik a tanúzás alól