Orvosi Hetilap, 1966. november (107. évfolyam, 45-48. szám)

1966-11-06 / 45. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Imre József - Kovács Bertalan: Adatok a hiatus hernia klinikumához

KLINIKATANULMÁNYOK Szegedi Orvostudományi Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika (Igazgató: Petri Gábor dr.) Adatok a hiatus hernia klinikumához Imre József dr. és Kovács Bertalan dr. A hiatus hernia — ha gondolnak rá — nem tartozik a ritka betegségek közé. Gyakoriságát Barnes 5—8%-ra becsüli, a bizonytalan felhasi pa­naszok miatt kivizsgált betegek 5—8%-ában mu­tatható ki. Wooler a leedsi Killingbeck Kórház mellkassebészeti osztályának 20 éves anyagából 1500 esetet elemezett. A kórkép fontosságát gyakoriságán kívül aláhúzzák szövődményei, differenciáldiagnosz­tikai jelentősége és progresszióra való hajlama. Annak ellenére, hogy a betegség pathomechaniz­­musának tisztázásában az utóbbi két évtizedben lényeges haladás történt, hazánkban még koránt­sem vívta ki a jelentőségének kijáró figyelmet. Különösen vonatkozik ez a diagnosztikára. A be­tegség által okozott panaszok jellegénél fogva a beteg rendszerint a belorvost keresi fel először, ezért a kórisme felvetése a belgyógyász, igazolása pedig a röntgenes, ill. az oesophagoscopiát végző mellkassebész (hazánkban többnyire a gégész) fel­adata. A szerzett hiatus herniáknak két jellegzetes formája ismeretes: a csuszamlásos („sliding”) és a parapesophagealis („rolling”) sérv­ A kettő közül a csuszamlásos forma képezi az eseteknek mintegy 82%-át, Allison statisztikájában 92%-át. A két for­ma a cardia helyzetében, s ezáltal szövődményei­ben különbözik egymástól: míg csuszamlásos sérv esetében a cardia a rekeszizom fölé kerül, para­pesophagealis sérvben a helyén marad és a mell­kasba a csepleszt és a haránt vastagbelet maga után vonó gyomor kerül (1. és 2. ábrák). Ebben a formában a hernia rendszerint nagy, a röntgen­­vizsgálat szerint a gyomor akár fejjel lefelé helyez­kedhet el és gyakori komplikáció a strangulációval szövődött gyomorvolvulás. A sérv keletkezésében valószínűleg a rekesz­izom hiatás körüli rostjainak, s a cardia körüli kötőszövet gyengeségének és a hasűri nyomás fo­kozódásának (elhízás és görcsökkel járó hasűri megbetegedések) van elsődleges szerepe. Az emlí­tett szövetek gyengesége és nem záró nyelőcső-g­yo­­morátmenet progrediáló hernia keletkezését teheti lehetővé, melynek nagyságát a gyomor teltsége, a testhelyzet (nehézkedési tényező) és a beteg kon­díciója (hasűri nyomás) kétségtelenül befolyásolja. Idős egyéneken a nyelőcső feltételezett megrövidü­lése, a nyelőcső körüli zsírszövet megszaporodása és a hasűri nyomás fokozódása azok a praedispo­­náló tényezők, melyeknek általában jelentőséget tulajdonítanak. A hiatus hernia gyakran társul mellkasdefor­mitásokhoz. Saját anyagunkban két pectus carina­mán, a szerző engedélyével­ la­tummal együtt előforduló rekeszsérv szerepel. Fel­tehető, hogy ezekben az esetekben az átmérőjében nyílirányban megnövekedett mellkas rongálja a rekeszt, illetve deformálja a hiatust. Ugyancsak gyakori a hiatus hernia társulása epekőbetegség­gel, duodenum-fekéllyel, gastritissel, duodenum- és colondiverticulummal. A hiatus hernia, cholelithia­sis és diverticulosis coli együttes előfordulását („Saint’s trias”) 10—15%-ra becsülik. Bár a felso­rolt esetekben a syndroma-jelleg oka nem tisztá­zott, a hányás hasűri nyomást fokozó szerepe nem zárható ki. Mivel a tünetek mögött legtöbbször a szövőd­mények húzódnak meg, azokat a tünettan előtt tárgyaljuk. A hiatus hernia jelentőségét szövődmé­nyei adják meg. A cardia zárómechanizmusa sok tekintetben különbözik a szervezetben egyéb helyen előforduló zárómechanizmusoktól. Olyan záróizomzattal, amely a gyomortartalomnak a nyelőcsőbe való visszafolyását önmagában teljesen meg tudná aka­dályozni, a cardia nem rendelkezik, bár a nyelő­cső hasi szakaszán van némi körkörös izomzat, ami sphindtaer-szerű működést tud kifejteni. Jelentős szerepet játszik a cardiafunkcióban a rekeszizom és a nyelőcső-gyomor közötti szöglet (Hiss-szöglet) is. Utóbbi jelentőségét Allison ismerte fel: a zavar­talan cardiafunkció egyik feltétele az, hogy a nye­lőcső a rekeszen ferdén haladva át­szájadzik a gyo­morba. Ez a nyelőcső-gyomor közötti szöglet az el­f­ ábra. A cardia rögzítő rendszere és zárómechaniz­musa vázlatosan ép viszonyok és csuszamlásos sérv esetén, Dillard elképzelése szerint. (Dillard ábrája nyo­­ m­ábra.

Next