Orvosi Hetilap, 1967. április (108. évfolyam, 14-18. szám)

1967-04-02 / 14. szám - Bartha Ferenc: Felszabadulásunk ünnepére

626 ORVOSI HETILAP emelkedésében érvényesült, de még korántsem ha­totta át orvosaink gondolkodását, az egyetemi kép­zéstől a területi intézmények gyakorlati munkájáig. A társadalombiztosítás általánossá válásával lé­nyegében mindenki számára hozzáférhetővé tettük valamennyi egészségügyi intézményünket. Ezek fej­lesztése terén azonban még sok feladatunk van, hogy ellátásunkat a legmagasabb színvonalúnak mondhassuk. Míg ugyanis a korszerű ellátás bizto­sításához az orvosképzés terén nagyot léptünk elő­re, az intézmények fejlesztésének és korszerűsítésé­nek üteme ettől messze elmaradt. Az utóbbi évek­ben az egészségügyi ellátás ingyenességével kapcso­latban is egyre több észrevétel adódik amiatt, hogy egyes munkaterületeken általánossá, szinte erkölcsi kényszerré vált a külön honorálás, amely nemcsak szocialista egészségügyi ellátásunk ingyenességét veszélyezteti, de az egyre nagyobb mértékben je­lentkező orvosellenes közhangulatot is növeli. Az egészségügy egysége elsősorban az egészség­­ügyi igazgatás szempontjából valósult meg, de sze­rény kezdeti eredményektől eltekintve, a mai napig nincs biztosítva a mindennapi betegellátásban a kü­lönböző szintű és jellegű intézmények munkájának szerves egysége. A kórházi és járóbetegellátás még mindig sok tekintetben a múltból örökölt módon el­különül egymástól. Hasonló a helyzet az egészség­­ügyi felsőoktatás és a területi feladatokat ellátó in­tézmények kapcsolatában is. A munkásosztály ellátásának elsődlegessége — amely az üzemegészségügyi hálózat kiépítésében realizálódott — a szocialista egészségügyi célkitűzé­sek között történelmi kategóriának bizonyult. Ma már az általános népbiztosítás feladatai vannak elő­térben, azonban az üzemegészségügyi ellátás jelen­tősége ma sem vitatható. Eredményeink nagyok ezen a téren is, de hatékonyságát szintén nem tart­juk kielégítőnek, így pl. a fővárosban, ahol a ma­gyar munkásosztály közel fele dolgozik, az üzem­orvosok több mint fele csak mellékállásban, néhány órában végzi — többnyire receptírási — tevékeny­ségét. Az üzemorvosi munka színvonala nem éri el a más területek átlagát. Népünk egészségügyi kultúrája a felszabadulás előtti viszonyokkal össze sem hasonlítható. Ez első­sorban az egészségügyi felvilágosítást végző intéz­mények és szervek munkájának köszönhető. Orvo­sainknak azonban még csak kisebbik része ismerte fel, mit jelent az egészségügy számára a dolgozó tö­megek támogatása, amelyet a Vöröskereszt tömeg­szervezeti bázisára építve kell elsősorban realizál­nunk és annak szervezeti kereteit felhasználva megvalósítanunk azt a célkitűzést, hogy az egész­ségügy az egész dolgozó nép ügye legyen. A gazdasági élet területén napirenden van az irányítás mechanizmusának reformja. Célja az, hogy fejlődésünk új szakaszában a szocialista épí­tést az eddiginél hatékonyabban segítő szervezési formát alakítsunk ki. Az irányítás reformja népgaz­daságunk egészét átfogja, de jelentős hatással van az államigazgatásra és természetesen az egészség­ügyet is érinti. Az egészségügyi vezetőszervek a különféle ér­dekeltségek és kötöttségek miatt — nem beszélve az egészségügy területén mutatkozó sok szubjektív vo­násról — csak bizonytalanul tudják érvényesíteni szakmai irányító munkájukat. A területi elv az in­tézmények működésében nem érvényesül kellően. Mindezek következtében nincs gazdája annak, hogy egy adott területen jelentkező hibáért vagy hiányos­ságért ki, milyen mértékben felelős. A szocialista egészségügy alapelveinek hazai vi­szonyainkra kidolgozott konkrét követelményei je­lentik egészségpolitikánk alapjait. Meglevő hiányos­ságaink felszámolásához döntő feladat, hogy: — célkitűzéseinket félreérthetetlenül rögzítsük, — megvalósításukhoz rendelkezzünk gondosan kimunkált ütemtervvel, és — a végrehajtásban egyértelmű, határozott fel­lépést tanúsítsunk az egészségügyi vezetés minden szintjén, a minisztériumtól a legkisebb intézmény vezetőjéig. Ehhez magasabb szintre kell emelnünk az egészségügy különböző területén a tervező és irá­nyító munkát. Következetesen fel kell lépni az el­len a szemlélet ellen, amely a tervezés jelentőségét a mi területünkön lebecsüli, vagy csak az intézmé­nyek fejlesztésére korlátozza, arra hivatkozva, hogy nem termelő üzemről van szó. A vezetés színvonalának emelése mellett to­vább kell harcolnunk intézményi hálózatunk fej­lesztése és korszerűsítése érdekében, az egészség­ügy anyagi bázisának kiszélesítéséért. Legalább ilyen fontos fejlődésünk meggyorsításához az egész­ségügyi dolgozók szocialista tudatformálása terén az eddiginél nagyobb igényesség is. Felszabadulásunk huszonkettedik évfordulóját ünnepelve, a Nagy Október fél évszázados ünnepére méltóan úgy készülünk, ha gondosan számbavéve eredményeinket és hiányosságainkat, feladataink meghatározásánál a szocialista egészségügy követel­ményeit tartjuk szem előtt. Népünk nagy célkitűzé­séhez: a szocializmus teljes felépítéséhez az egész­ségügy dolgozóinak a maguk területén szintén hoz­zá kell járulniuk. Bartha Ferenc dr.

Next