Orvosi Hetilap, 1967. április (108. évfolyam, 14-18. szám)

1967-04-02 / 14. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Dankó János - Sánta Sándor - Balogh Pál - Baksa József: Daganatok a gyermekkorban

KLINIKAI­A­NULMÁNYOK Semmelweis Kórház, Miskolc, Gyermeksebészeti Osztály (főorvos: Balogh Pál dr.) Daganatok a gyermekkorban 500 gyermekkori daganat kezelésének tapasztalatai* Dankó János dr., Sánta Sándor dr., Balogh Pál dr. és Bak­sa­­József dr. Az irodalom és számos nemzetközi kongresszus a gyermekkori daganatok szaporodásáról számolnak be. A fertőző betegségek hatásos leküzdése folytán a gyermekkori halálozásban a daganatok egyre na­gyobb szerepet játszanak. Az Egyesült Államokban 20 évvel ezelőtt még nem szerepelt az első tíz halálok között, ma az 1—4 éves korban a negyedik, 5—14 éves korban a bal­esetek után a második helyen áll (2). Az európai ál­lamok nagy részében hasonló a helyzet. Hazánkban az utolsó 30 év alatt 0,2%-ról 8,3%-ra emelkedett aránya a gyermekhalandóságban és a negyedik he­lyen áll (8). Az emelkedés abszolút számokban is je­lentkezik és további fokozódása várható. Feldolgozásunkban 1956 október és 1965 már­cius között eltelt 8 és fél év daganatos anyaga sze­repel. Ezen idő alatt gyermeksebészeti osztályunkon 500 daganatos beteget kezeltünk, részben felvett, részben járóbetegként, vagy csecsemő osztályon folytatott utókezeléssel. Ebből 470 jóindulatúnak, 30 rosszindulatúnak bizonyult. Koruk 0—14 évig terjedt. A jóindulatú daganatok esetében a fiúk és leá­nyok számában lényeges eltérést nem találtunk. A rosszindulatúak között a fiúk száma nagyobb (17,13). Jóindulatú daganatok: Az első életév leggyakoribb daganata a haem­angioma. A következő években a vastagbél poly­­pusai és kötőszöveti eredetű daganatok szaporod­nak, a harmadik életévtől a csontdaganatok is egyre nagyobb számban lépnek fel. Gyógyításuk csaknem kizárólag sebészi. Engedményt csak az arcon, szem­héjon, ajkon levő nagyobb haemangiomák, lymph­­angiomák, növekedési vagy funkcionális zavart nem okozó exostosisok terén teszünk. Jóindulatú daganatok esetében rtg-besugárzást évek óta csak kivételesen végzünk, mivel súlyos nö­vekedési torzulásokat, helyi pigmentzavarokat és boratrophiát láttunk utána több esetben, melyeket műtétileg kellett eltávolítanunk. A haemangiomák és lymphangiomák legjobb gyógymódjának a sebé­szi kimetszést tartjuk. Az utóbbi években a csecse­mőkorban scleromorphenes befecskendezéseket vég­zünk. Egy részük obliterál, más részük hegesen zsu­gorodik, mellyel időt nyerünk a kedvezőbb korban és körülmények között történő műtétre. A colon és rectum juvenilis polypusai nagy számban szerepel­nek anyagunkban. Mind soliter, mind csoportos for­mája műtéti eltávolítást igényel az emésztőtractus bármely szakaszán, mivel potentiálisan malignus. Különösen annak kell tartanunk polyposis esetén. A kötőszöveti és teratoid tumorok mindig gyanú­sak rosszindulatú elfajulásra. Az első életévekben jelentős szerepet játszanak még az embryonális fej­lődési zavar talaján, főleg a nyakon és arcon kifej­lődött branchiogen képződmények (cysták, fistulák, fissulák, függelékek), ductus thyreoglossus marad­ványok, a bárhol előforduló dermoid, epidermoid és a már említett teratoid képződmények (előszeretet­tel a test középvonalában). Az 5—6. életév után egyre gyakoribbá válik az ízületi tokból és ínhüve­lyekből kiinduló ganglion. A csontok jóindulatú daganatai közül leggyakoribb az exostosis cartila­ginea, osteocysta és osteoclastoma. A két utóbbi gyakran okoz pathológiás törést. Nagyobb cysták spontán gyógyulására törés esetén sem számíthat 1. kép. Branchiogen függelék a nyakon. . * 1965. október 28-án, a VII. Magyar Onkológus Kongresszuson tartott előadás alapján.

Next