Orvosi Hetilap, 1967. április (108. évfolyam, 14-18. szám)
1967-04-02 / 14. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Dankó János - Sánta Sándor - Balogh Pál - Baksa József: Daganatok a gyermekkorban
KLINIKAIANULMÁNYOK Semmelweis Kórház, Miskolc, Gyermeksebészeti Osztály (főorvos: Balogh Pál dr.) Daganatok a gyermekkorban 500 gyermekkori daganat kezelésének tapasztalatai* Dankó János dr., Sánta Sándor dr., Balogh Pál dr. és BaksaJózsef dr. Az irodalom és számos nemzetközi kongresszus a gyermekkori daganatok szaporodásáról számolnak be. A fertőző betegségek hatásos leküzdése folytán a gyermekkori halálozásban a daganatok egyre nagyobb szerepet játszanak. Az Egyesült Államokban 20 évvel ezelőtt még nem szerepelt az első tíz halálok között, ma az 1—4 éves korban a negyedik, 5—14 éves korban a balesetek után a második helyen áll (2). Az európai államok nagy részében hasonló a helyzet. Hazánkban az utolsó 30 év alatt 0,2%-ról 8,3%-ra emelkedett aránya a gyermekhalandóságban és a negyedik helyen áll (8). Az emelkedés abszolút számokban is jelentkezik és további fokozódása várható. Feldolgozásunkban 1956 október és 1965 március között eltelt 8 és fél év daganatos anyaga szerepel. Ezen idő alatt gyermeksebészeti osztályunkon 500 daganatos beteget kezeltünk, részben felvett, részben járóbetegként, vagy csecsemő osztályon folytatott utókezeléssel. Ebből 470 jóindulatúnak, 30 rosszindulatúnak bizonyult. Koruk 0—14 évig terjedt. A jóindulatú daganatok esetében a fiúk és leányok számában lényeges eltérést nem találtunk. A rosszindulatúak között a fiúk száma nagyobb (17,13). Jóindulatú daganatok: Az első életév leggyakoribb daganata a haemangioma. A következő években a vastagbél polypusai és kötőszöveti eredetű daganatok szaporodnak, a harmadik életévtől a csontdaganatok is egyre nagyobb számban lépnek fel. Gyógyításuk csaknem kizárólag sebészi. Engedményt csak az arcon, szemhéjon, ajkon levő nagyobb haemangiomák, lymphangiomák, növekedési vagy funkcionális zavart nem okozó exostosisok terén teszünk. Jóindulatú daganatok esetében rtg-besugárzást évek óta csak kivételesen végzünk, mivel súlyos növekedési torzulásokat, helyi pigmentzavarokat és boratrophiát láttunk utána több esetben, melyeket műtétileg kellett eltávolítanunk. A haemangiomák és lymphangiomák legjobb gyógymódjának a sebészi kimetszést tartjuk. Az utóbbi években a csecsemőkorban scleromorphenes befecskendezéseket végzünk. Egy részük obliterál, más részük hegesen zsugorodik, mellyel időt nyerünk a kedvezőbb korban és körülmények között történő műtétre. A colon és rectum juvenilis polypusai nagy számban szerepelnek anyagunkban. Mind soliter, mind csoportos formája műtéti eltávolítást igényel az emésztőtractus bármely szakaszán, mivel potentiálisan malignus. Különösen annak kell tartanunk polyposis esetén. A kötőszöveti és teratoid tumorok mindig gyanúsak rosszindulatú elfajulásra. Az első életévekben jelentős szerepet játszanak még az embryonális fejlődési zavar talaján, főleg a nyakon és arcon kifejlődött branchiogen képződmények (cysták, fistulák, fissulák, függelékek), ductus thyreoglossus maradványok, a bárhol előforduló dermoid, epidermoid és a már említett teratoid képződmények (előszeretettel a test középvonalában). Az 5—6. életév után egyre gyakoribbá válik az ízületi tokból és ínhüvelyekből kiinduló ganglion. A csontok jóindulatú daganatai közül leggyakoribb az exostosis cartilaginea, osteocysta és osteoclastoma. A két utóbbi gyakran okoz pathológiás törést. Nagyobb cysták spontán gyógyulására törés esetén sem számíthat 1. kép. Branchiogen függelék a nyakon. . * 1965. október 28-án, a VII. Magyar Onkológus Kongresszuson tartott előadás alapján.