Orvosi Hetilap, 1967. május (108. évfolyam, 19-22. szám)
1967-05-07 / 19. szám - Szabó Zoltán - Solti Ferenc - Nemes Attila - Iskum Miklós: A pacemaker therapia problémái, eredményei, lehetőségei
1* ORVOSI HETILAP Az operált betegeink kórlefolyását és az előfordult szövődményeket az 1. táblázat demonstrálja. Tizennégy betegünk kórlefolyása lényegében zavartalan volt, 4 esetben észleltünk komolyabb szövődményt, 2 beteget pedig elvesztettünk. Egyik betegünk halálát az okozta, hogy a műtét után néhány órával a jobb kamrába vezetett katheterelektróda visszacsúszott a jobb pitvarba, így a kamrák elektromos stimulálása megszűnt s a szív saját rhythmusa nem tért vissza. Ez esetben az Elema 139-es készülék unipolaris, igen vékony, erősen flexibilis elektródját használtuk, amely véleményünk szerint, szemben a más típusú elektródákkal, könynyebben mozdulhat ki a kamra árteréből. E typust azóta sem használjuk, mert részben bevezetése is nagyobb nehézséggel jár, részben pedig a leírt szövődményt is könnyebben hozhatja létre. Második betegünk hat nappal a műtét után halt meg. Mivel az irodalomban hasonló, halállal végződő szövődményt nem közöltek, esetünket alábbiakban részletesebben ismertetjük. D. I., 65 éves férfit 1965. XII. 14-én vettük fel osztályunkra. Egy évvel ezelőtt infarctus myocardii diagnózissal belgyógyászati osztályon kezelték. Fél év óta eszméletvesztéses rohamai voltak, melyek az utóbbi időben halmozódtak. Szívműködése lassú. Cukorbetegsége miatt Bucarbant szedett. Hypertoniás, EKG: teljes pitvarkamrai blockot mutatott, 32-es kamrai, 96-os pitvari frequenciával. 1965. XII. 15-én Elema 139 typusú pacemaker segítségével intracardialis elektródával stimulálást kíséreltünk meg. A szív a pacemaker ingerlésére nem reagált. 1965. XII. 17-én intratrachealis narcosisban bal oldali thoracotomiából Chardack-Greatbatch typusú pacemakert implantáltunk a szívizomzatba rögzített elektródákkal. A szív átvette a pacemaker által vezérelt rhythmust (72/min). 2. ábra 4. ábra 867