Orvosi Hetilap, 1967. június (108. évfolyam, 23-26. szám)
1967-06-04 / 23. szám - Szántó László: A klinikai és laboratóriumi pajzsmirigy-diagnosztika együttes értékelésének problémái
ORVOSI HETILAP ként jelentkező jódéhség, valamint a strumipriv hypothyreosis. Mindezekben fokozott a 1311 felvétel mindaddig, míg a hypophysis TSH secretiója ki nem merül. 3. A klinikum és laboratórium ellentmondásai hyperthyreosisban A hyperthyreosis sem jár mindig a megszokott „klasszikus” laboratóriumi leletekkel. Ismeretes ma már enzimdefektussal járó hyperthyreosis is. Cavalieri (4) (1961) hyperthyreotikus nővérek esetében normális serum organikus jódértéket talált. A hyperthyreosis a megváltozott thyroxinkötő kapacitás következménye volt. A mindennapos gyakorlatban főleg a krónikus thyreoiditisek hyperthyreosissal járó alakjai és az öregkori hyperthyreosisok jelentik a legnagyobb problémát. Ugyanis ezen formák klinikai felismerése tünetszegénység, vagy szokatlan symptomatológiájuk miatt tapasztalt klinikus előtt is fedve maradhat. A laboratóriumi adatok az esetek jelentékeny részében nem adnak kellő segítséget, hanem a klinikummal ellentétesek, sőt, az esetek egy részében önmaguknak is ellentmondóak. Különös helyzeténél fogva és mert az itt mondottakat jól példázza, az öregkori hyperthyreosisra vonatkozó újabb ismereteinket célszerűnek látszik röviden összefoglalni. Idős korban a 1311 felvétel csökkentebb (36, 48). A hormon fázis euthyreoid szinten is gyorsult, mert a parenchymájában szegényedő pajzsmirigy csak az intrathyreoidealis metabolizmus felfokozásával tudja a normál működést biztosítani (2, 27). Következményesen a serum organikus jód is magasabb. Ez azonban csak relatív emelkedés, mert az organikus jódfrakción belül a jódhormonok mennyiségének aránya kisebb a degradatív termékekhez viszonyítva. A metabolizáció gyorsulása miatt öregkorban rövidebb a pajzsmirigyhormonok biológiai felezési ideje (2). Scazziga, Béraud és Vannotti (37) vizsgálatai alapján a felgyorsult metabolizáció és a relatíve magasabb serum organikus jód ellenére a szervezet az euthyreoid állapotot a thyroxinnak a serum inter-or-globulinokhoz történő erősebb kötődésével tartja fenn. A fokozott kötés miatt a thyroxinnak a sejtekbe való behatolása gátlást szenved ,és ennek következtében a periféria hormonellátottsága csekélyebb, mint az a relatíve magasabb serum organikus jódérték alapján várható. Elmondottak alapján az öregkori hyperthyreosisban a leginkább használatos laboratóriumi eljárások eredményei mind félrevezetők lehetnek. Még az alapanyagcsere értéke sem megbízható, mert a Martius (29) vizsgálatai szerint — az idős szervezet az oxidatív foszforiláció során jobb hatásfokkal dolgozik, magasabb a P/O hányados, ugyanazon energiamennyiséget kevesebb oxigénfogyasztással képes termelni. Míg fiatalabb korban a serum Cholesterin diagnosztikus értéke inkább a myxoedema felismerésében értékesebb, addig öregkorban ez a paraméter néha meglepően értékes a hyperthyreosis kórismérésében (1). Az öregkori hyperthyreosissal sok analógiát mutat a csecsemőkori hyperthyreosis, különösen a thyroxinnak a transportfehérjékhez való kötődése tekintetében (10). Ritkábban fordul elő a hyperthyreosis factitia — még leginkább az időskorban —, jód-medicatio során. Ha nem teljesen meggyőző a klinikai kép, nehezíti a felismerését az igen alacsony 1311 beépülés is. 4. A thyreoiditis klinikumának és laboratóriumi leleteinek összevetése A krónikus thyreoiditisekre az eddigiekben az egyes csoportok tárgyalásánál csupán céloztam, pedig ez a betegség külön előadást igényelne, mert a klinikai és laboratóriumi ellentmondások egész tárházát tartalmazza: lefolyásában a klinikai állapot és az ezzel biztosan nem párhuzamos laboratóriumi eredmények állandó hullámzása figyelhető meg. Újabb lehetőségeink, a különböző immunológiai eljárások is nem egyszer cserbenhagynak (3, 9, 16, 18). Márpedig nem helyesen kórismézett pajzsmirigybetegség esetleges helytelen gyógykezelése további pathológiai következményekkel jár. Az eddigiekben úgy látszik, hogy tulajdonképpen csupán a problémák felvetéséig jutottam el. Mégis, a klinikai és laboratóriumi ellentmondások elemző szemlélete az esetek egy részében a diagnosztikus tévedést kiszűri. Az elhangzott referátumokból s előadásokból kicsendült, hogy a pajzsmirigyfunkciót vizsgáló módszereink csak relatíve pontosak. Vonatkozik ez a két legjobb módszerre: a serum organikus jód meghatározásra és a 1311-dal jelzett trijódthyroninvörösvérsejt felvételre egyaránt. Mindkét eljárást bizonyos endogén és exogén tényezők módosíthatják. Talán helyesebb érték nyerhető a két módszer együttes alkalmazása és arányba állítása révén. Clark (6, 7) a serum organikus jód és a trijódthyronin gyantafelvétel százalékos értékeinek szorzatát emelte ki a pajzsmirigyfunkció jobb paramétereként. Intézetünkben a serum organikus jód értéket szorozzuk a vörösvérsejtek trijódthyronin felvételének értékével, és osztjuk a laboratóriumunkban talált normál vörösvérsejt-trijódthyronin felvétel értékével (15-tel). Ezt az eljárást jónak tartjuk és bevezetését ajánljuk (47). A nehezen differenciálható esetekben további segítséget adhatnak az úgynevezett teszt-vizsgálatok, melyek célzottan szűrik ki az egyes laboratóriumi értékeket módosító tényezőket. A leginkább használatos tesztvizsgálatok a klinikai, illetőleg laboratóriumi nem biztos euthyreoid, illetve nem biztos hyperthyreosis elkülönítését szolgálják. Legjobban a trijódthyronin suppressiós teszt (13, 45, 49, 50) vált be. Egy hétig napi 60 g trijódthyronin adása után a kiindulási értékhez viszonyítva, normális pajzsmirigyműködés esetén csökken a 1311 felvétel, míg hyperthyreosisban nem. A vizsgálat elve: az euthyreoid pajzsmirigy TSH dependenciájának, illetve a hyperthyreotikus mirigy TSH függetlenségének kimutatása. Ugyancsak a fölérendelt endokrin szerv állapotának vizsgálatára dolgozta ki Stu-