Orvosi Hetilap, 1967. szeptember (108. évfolyam, 36-39. szám)
1967-09-03 / 36. szám - Forrai György - Bánkövi György: Phenylthiocarbamid-ízlelőképesség vizsgálata budapesti gyermekpopulációban
ORVOSI HETILAP 1683 1. táblázat. Az ízküszöbértékek gyakorisági eloszlása nem- és életkor szerinti csoportosításban . ízküszöbérték Ami a kísérletek megbízhatóságát illeti, annak valószínűsége, hogy valaki, teljesen találomra adott válaszok alapján (csintalanság, értelmi fogyatékosság) valamelyik csoportba „véletlenül” bekerülhessen, számításaink szerint igen kicsi, a „8-as próba” alkalmazása esetén 10%-nál is alacsonyabb.** A vizsgálatokat a budapesti XIV. kerületi „Horváth Imre” általános iskola 436 7—15 éves tanulóján végeztük el, közülük 214 fiú és 222 leány. Nem megbízható adatokat szolgáltatott, ezért az elemzésből kimaradt: 35 gyermek, éspedig 24 fiú és 11 leány. Az értékelt 401 gyermekből 190 fiú, 211 leány. Az ízleltetési kísérletekre 2 egymást követő évben került sor, mindkét évben kb. 200—200 gyermek részvételével. Az első év eredményeit matematikailag értékeltük. Az első minta alapján levont következtetések alátámasztása céljából végeztük el az újabb, második évi mintavételt is, amelynek eredményei teljes összhangban voltak az első évi anyagból nyert megállapításokkal. Következő kérdésekre kerestünk választ: 1. Hogyan osztályozhatók a 7—15 éves gyermekek PTC-ízlelőképesség szempontjából? 2. Van-e a nemek között különbség egyrészt a non-taster frekvenciák, másrészt az ízlelők átlagos ízlelési küszöbértéke tekintetében? 3. Mutatkozik-e még más tekintetben is inhomogenitás a vizsgált (7—15 éves) korcsoporton belül? 4. Megállapítható-e összefüggés a gyermekek ízlelőképessége és tanulmányi átlageredménye között? Kísérleti eredményeinket összefoglalóan az 1. táblázat tünteti fel, melyben a gyermekek ízlelési küszöbértékei nemek és korcsoportok szerinti bontásban szerepelnek. A táblázaton a 14 ízlelési küszöbérték-fokozaton kívül egy további 1 1 jelzésű oszlop is szerepel, ide azok az esetek kerültek, akik a legtöményebb (1. sz.) oldatot sem érezték keserűnek. Az ízlelők számát és átlagos ízlelési küszöbértékét a 2. táblázatban foglaltuk össze. (Az ízlelők és nem ízlelők közötti határt a 4. és 5. fokozat között vontuk meg.) A feltett kérdésekre vizsgálataink alapján az alábbiakban kíséreltünk meg választ adni: 1. és 2. A gyermekek osztályozása PTC-ízlelőképesség szempontjából. Nemek közötti különbség. Az 1. és 2. ábrán látható, hogy a fiúk és lányok ízlelési küszöbértékei — akárcsak az irodalomból ismert felnőtt- és gyermekpopulációkban — bimodális eloszlást mutatnak. A fiúk és lányok görbéje igen hasonló. A magasabb számok (ízlelési küszöbértékek) régiójában elhelyezkedő csoport foglalja magában a „tastereket”, az alacsonyabb számok régiójában levő a „non-tastereket”. A két csoport közti hullámvölgybe kerülő személyek ízlelőképessége szempontjából a fentebb már említett „antimodális Eredmények Nem Összes értékelhető Nem értékelhető összes vizsgálat Életkor évi 11 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 absz. szám% 7-8 151 1 1 1 9 5 1 34 12 26,1 46 9-10 104 2 1 3 3 4 2 137 8 3 — — — 606 9,1 66 11-12 132 1 1 1 1 2 1 9 105 1 — --— 475 9,6 52 13-157 1 — ——— 3 4 12 163 3 — — — 491 2,0 50 7-15 457 4 25 5 9 8 43 38 177 — —-190 24 11,2 214 7 8 112 13 13 9 136 2 516 10,5 57 9-10 117 1 — 112 6 8 102 3 1 — — 533 5,4 56 leány 11-123 3 1 — 1 12 3 7 154 2 — —— 41— — 41 13-15 166 2 14 22 15 152 1 — —— 662 2,9 68 7-15 41 182 3 2 9 7 14 39 53 148 1 — -211 11 5,0 222 fiú és leány 7-15 86 256 5 7 1416 22 82 91 31 151 —-401 35 8,0 436 ** Az érzett ízt szándékosan (csintalanság), vagy nem szándékosan (értelmi fogyatékosság) figyelmen kívül hagyó válasszal valóban csak az esetek nagyon kis százalékában kell számolni; a résztvett gyermekek túlnyomó többsége ugyanis nagy érdeklődéssel kísérte a vizsgálatot és a „8-as próbá”-nál látszott rajtuk, hogy gonddal keresik a helyes választ. A mégis megtévesztésre törekvő, találomra válaszoló, vagy felelőtlen gyermekek egy részét is le tudtuk leplezni, tehát csak egy még kisebb maradéknak 10%-a csúszhatott át a kettős szűrőn és vezethetett téves besorolásra. Ennek jelentősége a vizsgálatok értékelésében elhanyagolható. A világirodalom — azonos metodika mellett — e kérdésnek még csak figyelmet sem szentel, pedig a nem megbízható válaszok problémájának ott is fel kellett volna merülnie.