Orvosi Hetilap, 1967. október (108. évfolyam, 40-44. szám)

1967-10-01 / 40. szám - Szarvas Ferenc: Az idült májgyulladás klinikumának időszerű kérdései

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR . DARABOS PAL DR . FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY DR * SÓS JÓZSEF DR . SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FO R R AI JENŐ D R. 108. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1967. OKTÓBER 1. Szegedi Orvostudományi Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika (igazgató : Julesz Miklós dr.) Az idült májgyulladás klinikumának időszerű kérdései* Szarvas Ferenc dr. A chronikus hepatitis fogalma A chronikus hepatitisről szóló fejtegetéseinket azzal kellene kezdeni, hogy tisztázzuk, mit értünk ezen elnevezés alatt. Definíciószerű, szabatos vá­laszt nehéz adni erre a kérdésre. A chronikus he­patitis gyűjtőfogalom. Általában azokat a klinikai- lag idült lefolyású májbetegségeket nevezzük így, ahol a májban többé vagy kevésbé kifejezett paren- chymasejt-laesio mellett, idült gyulladásra jelleg­zetes sejtes infiltratio található, rendszerint Kupf- fer-sejthyperplasiával és kötőszövet-szaporulattal, de a májcirrhosisnak sem klinikai (24), sem mor­fológiai (2) jelei nincsenek meg. Popper (32) a Gast- roenterologyban nemrégiben megjelent „What is chronic hepatitis” című szerkesztőségi cikkében öt szempont figyelembe vételét tartja szükségesnek; ezek: a klinikai kép, a morfológiai elváltozások, az aetiologia, a pathogenesis és a cirrhosishoz való vi­szony. Közülük az első kettőt elég jól ismerjük. Az aetiológiát illetően a víruseredet, megfelelő seroló- giai vagy virológiái módszer hiányában, nem bizo­nyítható; a folyamat elindításában, legalábbis az ún. secundaer chronikus hepatitis esetében, csak­nem biztosra vehető a heveny vírushepatitis oki szerepe, ha később már vírus nélkül, önállósultan progrediál is a betegség. A pathogenesist illetően az immunmechanismus került előtérbe (6, 14, 17, 18). A chronikus hepatitis cirrhosissá fejlődésének kulcsfontosságú kérdése még nyitott. Tény, hogy bizonyos chronikus hepatitis esetek viszonylag gyorsan átmennek cirrhosisba, míg mások — és szerencsére ez a többség — nem mutatnak ilyen hajlamot. * A Magyar Gastroenterológiai Társaság nagygyű­lésén (Parádfürdő, 1967) elhangzott referátum alapján. 1 A felosztás problémája Ha a Popper által postulált szempontokat al­kalmazzuk az idült májgyulladásban szenvedő be­tegekre, akkor teljesen világos, hogy nem egységes kórképről, hanem betegségcsoportról van szó, és így természetszerűleg adódik a felosztás kérdése. E téren az irodalom nem egységes. Ez egyrészt abból adódik, hogy nehéz elhatárolni a szorosan vett chro­nikus hepatitiseket a hasonló klinikai képpel járó olyan idült májbetegségektől, amelyekben van ugyan gyulladás a májban, de az valamilyen ismert alapbántalom következménye. Ilyen pl. zsírmájban a Kalk-féle II. stádium (38), a haemochromatosis praecirrhotikus fázisa, a cholangiohepatitis, és a reactiv nem specifikus interstitialis chronikus he­patitis. Kialakult cirrhosisban is sokszor van kife­jezett idült gyulladás, mégsem szoktuk chronikus hepatitisnek nevezni. Másrészt a szorosan vett chro­nikus hepatitis egyes formái között is gyakoriak a fedések, és az egymásba való átmenet. A következő összeállítás a szűkebb értelemben vett chronikus hepatitis csoportba sorolható kórké­peket tünteti fel a tökéletesség igénye nélkül: Secundaer és primaer chronikus hepatitis latens és aktív szak, gyors progressiójú és lassú progressiójú alak. Recurráló idült hepatitis Persistáló hepatitis Splenomegaliás idült hepatitis Májfibrosis (inaktív) A primaer chronikus hepatitis különleges for­mái: Lupoid hepatitis Menopausában levő nők hepatitise

Next

/
Thumbnails
Contents