Orvosi Hetilap, 1967. október (108. évfolyam, 40-44. szám)

1967-10-01 / 40. szám - Szarvas Ferenc: Az idült májgyulladás klinikumának időszerű kérdései

ORVOSI HETILAP 1875 még a glukocorticoid-therapia jó effektusa, leg­alábbis átmenetileg; a prognosis ugyanis rossz, né­hány év alatt juvenilis cirrhosis fejlődik ki. A pa­­thogenesisben elsősorban autoimmun mechanismust szerepeltetnek, de úgy látszik, hormonális tényezők­nek is van jelentősége. Gyakran találunk cushingoid jeleket; egy 15 éves leánybetegünkön a Julesz ál­tal (15) leírt pubertás körüli basophilismusnak meg­felelő klinikai kép mellett állott fenn lupoid hepa­titis. A chronikus hepatitisek teljesen különálló cso­portját képezik a granulomatosus hepatitisek; elő­fordulásuk különböző szerzők májbiopsiás anyagá­ban 3—10%, tehát korántsem ritkaságok (12). A többi chronikus hepatitissel szemben a döntő kü­lönbség, hogy aetiológiájuk ismert, vagy pontosab­ban: valamilyen felismerhető betegség májlokalizá­ciójáról van szó; leggyakoribb okok: Tuberculosis Brucellosis Syphilis Histoplasmosis Actinomycosis Schisostomiasis Boeck-sarcoidosis Hodgkin-kór Wegener-granulomatosis Hypersensibilitas berillium sulfonamid phenylbutazcn (erythema nodosum) Rendszerint hónapok vagy egy-két év óta fenn­álló tisztázatlan lázas állapot kapcsán végzett máj­­biopsia deríti ki a granulomatosus hepatitis fennál­lását. A klinikai képre jellemző még fogyás, hasi fájdalom, anaemia, nyirokcsomó-duzzanat. A máj rendszerint nagyobb, ritkábban a lép is. A BSP-re­­tentio csaknem mindig fokozott, gyakori a gamma­globulin felszaporodás. Előfordulhat, hogy már az egyszerű szövettani vizsgálat az aetiológiát is el­dönti, pl. tbc típusos képe esetén; legtöbbször azonban speciális festéseket kell alkalmazni, és meg kell kísérelni a kórokozó kitenyésztését is a megismételt, célszerűen célzott biopsiás anyagból. Természetesen egyéb módon, bőrpróbákkal, seroló­­giai próbákkal, nyirokcsomó-eltávolítással is töre­kedni kell az aetiológiai diagnosisra, hiszen a gra­nulomatosus hepatitis csak leíró morfológiai dia­gnosis. Általános therápiás elvek Az idült májgyulladások gyógyítása nagy türel­met és messzemenő egyéni elbírálást kíván meg az orvostól. Vannak általános eljárások, amelyeket mindenfajta chronikus hepatitisben célszerű alkal­mazni, és olyanok — elsősorban a gyógyszeres ke­zelés terén —, amelyeket csak bizonyos formáknál használunk. Az általános eljárások közül első helyen az ágy­nyugalom áll. Élettani alapja, hogy fekvő helyzet­ben a máj vérátáramlása jobb. A fekvőkúrák vég­zése szanatóriumi körülmények között lenne legcél­szerűbb. Nagy kérdés, hogy meddig fektessük a be­teget. Tulajdonképpen addig kellene a fektetést folytatni, amíg a beteg állapotában a javulás folya­mata tart. Ezt persze éppen a chronikus hepatitis esetében sokszor nehéz objektíve lemérni. Minden­esetre helyes, ha még a latens szakban levő, meg­szokott munkáját ellátó chronikus hepatitises beteg is napközben néhány órát vízszintes testhelyzetben tölt, ha a körülmények megengedik. Másik általános eljárás a diéta. E téren a szi­gorúság elvét régen elvetették, egy dologban azon­ban nincs engedmény: az alkoholt teljesen el kell tiltani. Egyébként a beteg ízlését figyelembe vevő, puffasztó ételeket nem tartalmazó, fehérjékben, szénhidrátokban és vitaminokban gazdag étrendet adunk. A zsírok túlzott megszorítása nem indokolt, a könnyebben emészthető növényi olajokat részesít­jük előnyben. Harmadik általános elv az esetleg előforduló idült gyulladásos gócok tanálása. A gócfertőzésnek Hetényi az általa recidiváló gócos hepatitisnek ne­vezett lefolyási formában különös fontosságot tu­lajdonított. Elképzelését támogatják az újabb meg­figyelések, melyek szerint a szervezetben a májon kívül keletkező antigén-antitest komplexek a chro­nikus hepatitis progresszójában szerepelnek. A következő általános elv, hogy alaposan gon­doljunk meg minden gyógyszeres beavatkozást idült májbetegeken. Dölle és Martini (7, 8), valamint Sherlock (34b) összeállításából igen sok gyógyszer­ről tudhatjuk meg, hogy májártalmat okozhatnak. A gyógyszeres kezelés kérdései Az idült hepatitisek gyógyszeres kezelését il­letően mindenekelőtt a kritikai szemlélet fontossá­gát kell hangsúlyozni. A nagy kezdeti lelkesedéssel alkalmazott gyógyszerek legtöbbje nem váltotta be a reményeket. A cholin-laevulase infúziós kúrának, ha a beteg jól táplálkozik, aligha van nagy jelentősége. A májextraktumok és máj-hydrolysatumok ma a chronikus hepatitis legelterjedtebb gyógyszerei. Regeneratiót serkentő hatásuk gazdag purin- és pi­­rimidin-basis tartalmukkal függhet össze. Legszem­beötlőbb effektusuk az elzsírosodás csökkenése, amit magunk a Sireparral állatkísérletben (41), a Ripasonnal idült májbetegeken ismételt biopsiával mutattunk ki; ezen vizsgálataink szerint a májban a gyulladásos infiltratio nem változott (43). Magyar és mtsai (1, 26) állatkísérletben nem láttak lénye­ges különbséget a májkivonat (Ripason) és hydro­­lysatum (Sirepar) hatékonysága között. Legcélsze­rűbb olyan esetekben adni, ahol elzsírosodás is van, iv. kúrákban, 2—5 ml egyszeri adagban 4—6 hétig. Különösen ismételt kúra előtt im. érzékenységi próba ajánlatos. Bár a májkészítmények fehérje­mentesek, az immun pathogenesis lehetőségét figye­­lembe véve, alkalmazásukkal szemben elméleti meggondolások felhozhatók. Nem ajánlatosak lu­poid hepatitisben, a chronikus hepatitis gyors

Next