Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)

1968-02-04 / 5. szám - Rajka Ödön: Transplantatiós immunitás (allergia) II.

ORVOSI HETILAP tett adagolás­a helyesebb (2), alkalmazkodva a fehér­vérsejtek és vérlemezkék számához, a szervtrolm­ működéséhez és a beteg klinikai állapotához. Ami e szerek hatásmechanizmusát illeti, az alku­­láló szerekről feltételezik, hogy az immunaktív sejtek képződését befolyásolják, ezért általában az a véle­mény, hogy a szerek leghatásosabbak, ha az immunvá­lasz inductiója folyamán, tehát a trpl. után kerülnek használatra. Sőt, célszerűbbnek tartják, ha a trpl. után várnak 1—3 napig a szerek adásával, mintha rögtön, a műtéttel egyidőben indul meg a kezelés (46). A trpl. előtt adott szerekről eltérőek a vélemények, bár Santos (35) szerint CY kezelés mellett mindegy, hogy a trpl. mikor történik. Az antipurinok, különösen a nukleinsav, azaz a DNS—RNS synthesisben okoznak zavart, bénítják a sejtoszlást és gátolják a nyirokszövet selectív pusztu­lása révén a lymphocyták differenciálódását blast-sej­­tekké (14). Az azathioprin (Imuran) imsp. hatásban fe­lülmúlja a G­MP-t. A folsav-antagonisták a nukleinsavak és proteinek synthesisét akadályozzák (38a). Az ide tartozó szerek közül az MTX-nek jobb a terápiás indexe, mint az aminopterinnek. Az MTX hatása is kedvezőbb, ha a trpl. után 5—7 nappal kezdik alkalmazni. Az actino­­mycin D fajlagosan gátolja a m­RNS-at és ezzel a pro­­tein-synthesist. A Degranol készítmények közül a Mezildegranol trpls. immunitást bénító hatása valószínűleg a kis lym­­phocytákat pusztító lymphotoxikus hatásával függ ösz­­sze (31). Végeredményben a szerzők túlnyomó része úgy véli, hogy mind a biológiai, mind a vegyi-fizikai imsp. eljárások lymphopenia útján, azaz a sejt köz­vetítette trpls. immunitásban fő szerepet játszó im­munaktív sejtek csökkenése által érik el a trolin­ élettartamát meghosszabbító hatásukat, bár egyesek szerint (14) a lymphopenia nem okvetlenül szüksé­ges feltétele a sikeres immunosuppressiónak. De ilyenkor feltételezik, hogy a fehérvérsejtek össz­­számának csökkenése nélkül az immunaktív sejtek redukciójáról van szó. Viszont az is előfordul, hogy erősebb nyirokcsomó-hypoplasia esetén sincs meg­hosszabbodva a túlélési idő (2). Az imsp. szerek és hatásmechanizmusuk e rö­vid ismertetése után áttérhetünk az alkalmazásuk által elért eredményekre a szerv- és szövettrpik­­­ban.* Minthogy a szöveti incompatibilitás nemcsak a bőrre, hanem úgyszólván az összes szövetekre, szer­vekre is kiterjed, normális állatra vagy emberre át­ültetve épp oly rövid idő alatt degenerálódnak és elhalnak, mint a bőr. Ezeknél a szervtrpik­­ nál a parabipsishoz hasonló állapot fejlődhetik ki a szer­vezetben, mert mindegyik hat a másikra és szimul­tán játszhat­ja az antigén és antitest képző szerv sze­repét. V­esetransplantatio A szervátültetések közt első helyen áll klinikai gyakorlati jelentőségénél fogva a vesetrpl. Először is megállapították, hogy egypetéjű ikreknél az egyik vesét stabilan át lehet ültetni. Annak bizonyítására, hogy tényleges monozygota ikrekről van szó, az ik­rek közti sikeres bőrtrpl.-ot használták fel (44a). Beltenyésztésű egereknél, patkányoknál az isolog (syngen) vesetr pl. is eredményes, de htrpl.-ek esetén az első probléma a megfelelő donor kiválasztása, másodszor pedig különféle imsp. eljárásokra van szükség a recipiens szervezet immunképességének csökkentésére. 1. Az alkalmas donor kiválasztására Starzl és mtsai (37a) az utóbbi években a serologiai histo­­compatibilitási tesztet részesítették előnyben, éspe­dig a Terasaki által módosított technika formájá­ban (40). A teszt a human lymphocytákban levő an­tigéneket méri. Minthogy a fehérvérsejtek antigén­jeinek legnagyobb része más szervekben, így a ve­sében is előfordul, a donor-recipiens pár leukocytái­­nak serológiai reakciója alapján előre meg lehet jó­solni a köztük levő szorosabb compatibilitást és ez­zel a kedvező prognózist. Noha a típusmeghatározás lehetővé teszi az alkalmasabb donor selectióját, fő­leg a találomra választott, nem rokon esetekben, nem valószínű, hogy ez a módszer egymagában ele­gendő az elég magas halálozási arány megszünte­tésére (37a). Mások (17) vesetrpl. esetén a megfelelő donor kiválasztására a normális lymphocytaátvitelt és a kevert lymphocytastimulatiós tesztet is alkalmas­nak tartják (1. I. rész). Az NLT jól helyettesíthető az in vitro lymphocytatransformatiós teszttel, mely­nek előnye, hogy nem érinti a donort és akárhány­szor megismételhető. A két módszer közt összefüg­gés van, bár az eredmények nem mennek mindig teljesen párhuzamosan. Az NLT reakció akkor ked­vező, ha a beteg lymphocytái a donor bőrében nem váltanak ki késői típusú reakciót, a kevert lympho­­cytatenyészet eredményei pedig akkor megfelelőek, ha a donor-recipiens lymphocytáinak tenyészetében nincs kifejezett stimulatio. A klinikai eredmények ezzel kongruálnak. Immunsuppressióra egyrészt besugárzásokat, másrészt különféle gyógyszereket alkalmaznak. Egésztest-röntgenbesugárzással az átültetett vese élete meghosszabbítható, megfelelő sugáradag mel­lett esetleg csontvelőinfuziók nélkül is (24). Kobalt­ágyú szintén felhasználható erre a célra. Woodruff (44b) kombinált praeoperatív helyi besugárzást és műtét után antimetabolikus szerek alkalmazását tartja célszerűnek. Figyelembe veendő, hogy vesetrpl. szükséges­sége esetén többnyire uraemiás betegekről van szó, akiknél a trpls. immunreakció (bár nem mindig) gyengült, azaz mind az átültetett bőr, mind a vese tovább maradhat életben (45). Starzl klinikáján 1962 november—1964 március közt 64 uraemiás be­tegen végeztek vesetrps.-ot, önként jelentkező do­norok élő veséjével (37%). E betegeket 1966 októbe­rében utánvizsgálva, a betegeknek több mint fele (58%) életben volt. A korai meredek mortalitás után a túlélési görbe viszonylag stabil maradt. Leg­fontosabb tényező az átültetett vese származása: 29 beteg közül, kik a vesét vérrokonoktól, főleg szü­lőktől (nem ikrektől) kapták, még élt 63%, míg 18 nem rokon veseátültetett közül csak 3 maradt a * E cikkben csupán normális szervek átültetésével foglalkozom. A daganattrplk.-ra vonatkozólag, melyek­re az általános trps. szabályai épp úgy érvényesek. 1. tumorimmunológiáról szóló cikkemet (33a): 221

Next