Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)
1968-02-04 / 5. szám - Rajka Ödön: Transplantatiós immunitás (allergia) II.
229 ORVOSI HETILAP átterjedhet az átültetett vesére is (43b), aminek elkerülésére, a fertőzésekkel szembeni védekezésen kívül, Denis (7) kétoldali nephrektomiát ajánl a trpl. előtt; 2. az imsp. kezelésnek megvannak a veszélyei; 3. kétli a donorselectiós eljárások, különösen a serológiai módszerek teljes megbízhatóságát, mert a vesében sokféle antigéntulajdonságú anyag van és a vesetrpl. nem értékelhető ki egyszerűen leukoagglutinatiós teszt útján. 61 vesetransplantált betege közül, kik 12 kivételével mind közeli rokontól kapta a vesét, 39 élt 6 hónapig, vagy tovább. 2 éven túli veseműködés volt 13 esetben, 4 éven túli 4 esetben, 1 beteg pedig 7 év óta él (az 1959-ben azonos ikerrel átültetett vesével élő beteg jelenleg orvostanár). Újabb beszámolója szerint 77 eset közül 43- ban a vese jól működik (10b). A típuskrízisek, azaz a többnyire az első héten kezdődő kilökődési folyamat megindulásának leküzdése besugárzás és kemoterápia útján 42 közül csak 6 esetben sikerült. Ugyanazon a személyen több krízis is előfordult. A jelen imsp. módszerek közül egyik sem kielégítő. Még 2 év után is lehetséges rejectió a gyógyszer elhagyására. Ha sikerül is meggátolni a kilökést, egyéb elváltozások (interstitiális ödéma, glomerularis laesiók stb.) állhatnak be a vesében, tehát a kilökés megakadályozása még nem jelent feltétlen eredményt. De természetesen vannak egyre javuló, kedvező eredmények is és a kísérleteket folytatni kell. Ezekhez a kritikai megjegyzésekhez még hozzáfűzhetjük, hogy az immunválasz elnyomásának egyik nagy hátránya a fertőzés veszélye. Nem anynyira a súlyos, esetleg halálos pyogen fertőzések, mint inkább Pseudomonas aeruginosa, továbbá E. coli, proteus, Klebsiella és enterococcus okozta bélfertőzések állnak előtérben. Disseminált gombafertőzés (candidiasis) és esetenként súlyos vírus- és tbc fertőzés is előfordul. Ezek a fertőzések rendszerint atípusos lefolyásúak. Hosszabban fennálló vesetrosm esetén extrarenalis szövődmények is jelentkezhetnek (splenomegalia, májzavarok, stb.), aminek magyarázata lehet az átültetett vesében jelenlevő számos antigén. Azonkívül musculoskeletalis zavarok (izomgyengeség, osteoporosis, hypercalcaemia és hypercalcaria stb.) is keletkezhetnek részben a magas prednisolon adagok, részben parathyreoidea-hyperplasia miatt, ami a hosszan tartó vesebetegségeket kísérheti (3). A vesetrolm-ban a fő antigenhatás valószínűleg az interstitiumra van lokalizálva. A recipiensben tulajdonképpen késői típusú systemás sensibilisatio is beáll, amit igazol, hogy különböző mikroba- és gorobatermékekre típusos késői bőrreakció jelentkezhet (34). De a humoralis faktoroknak is van bizonyos jelentősége. Antiglobulin-consumptiós teszttel vizsgálva, vesetrpl. után mindig találtak keringő antitesteket, melyek gyakran éppen a rejectiós krízis idején jelennek meg és még évek után élő betegeknél is kimutathatók voltak. Embernél vesetrpl. után egyes esetekben nem találtak keringő antitesteket, de nem valószínű, hogy nem képződtek, hanem inkább az tételezhető fel, hogy intakt keringés mellett a vese távolítja el absorptio útján az antitesteket. Logikusnak tartják antiglobulinantitest, azaz rheumás faktor után is kutatni, mert ennek képződését az in vivo antigen-antitestreakció stimulálhatja. A rheumás faktor képződése vesetrpls. betegeknél indirekt bizonyítéka lehet a lejátszódó antigen-antitestreakciónak. Bravo (3) anyagában az antigamma-globulin aktivitás human globulinnal szemben a vesetrps. utáni 2—28. hét közt 93%-os volt, függetlenül esetleges rheumás zavaroktól. Meg kell említeni, hogy egészséges egyének veséjének felhasználásánál felmerül az etikai probléma is, különösen, ha fiatal egyének veséjéről van szó. Az etikai kérdés legmegfelelőbb megoldásának a hullaszervtrps.-t tartják. Egyéb szerv- és szövetátültetések közül megemlíthető : A májtrpl.-t kutyákon próbálták ki, bár a disznót alkalmasabb modellnek tartják, mert jobban bírja a műtétet (4). Imuran kezeléssel sikerült több hónapos túlélést elérni, de ALS alkalmazásával az eredmények még tovább voltak javíthatók. Starzl (36b) embernél is végzett májtrpl.-t, maximálisan 23 napos túléléssel, újabban pedig gyermekeknél történtek sikeres májtrpl.-k. Tüdőtrpl. A modellkísérleteket itt is kutyákon végezték. Embernél kevés átültetés történt, az is csak hirtelen elhalt egyének tüdőlebenyeivel tüdőcarcinomás vagy súlyos silicosis esetekben (8). Szívtrps. Megelőző kutyakísérletek után, melyekben a szívátültetést mesterséges, ill. donor és recipiens közti keresztezett keringéssel fenntartott oxygenisatio mellett végezték, súlyos coronariasclerosisban szenvedő embernél is megkísérelték csimpánzszív átültetését, de a kisebb csimpánzszív nem bírta ki a nagy vénás keringési megterhelést, és röviddel a műtét után a beteg meghalt (12). Szívátültetési kísérletekkel kutyákon, részletes műtéti technika megadásával, egyébként igen kiterjedt mértékben Demidhon (6) foglalkozott. Cornea trpl. akkor eredményes, ha a központi avascularis (5—8 mm-es) részt ültetik át és a recipiens cornea is, pl. keratoconusban, teljesen érmentes. Totális (10—12 mm-es) penetráló hírpl. esetén azonban, főleg ha valamilyen fertőző betegség folytán vascularizálódott corneáról van szó, htrpls. reakció fejlődik ki és a cornea elhomályosodik. Ennek meggátlására részben besugárzásokat alkalmaznak, részben corticosteroid kezelést indítanak meg a műtét után. Vannas (42) 30 betegnél széles, ill. teljes penetráló keratoplastikát végzett, elhaltak szaruhártyáját ültetve át 36 órán belül, systemás és helyi prednison kezelés mellett. 15 esetben nem jelentkezett hírpls. reakció. Újabban sikerült a fenti kezelésekkel dacoló cornea-elhomályosodást imsp.arathioprin kezeléssel meggátolni (22), mélyfagyasztott tárolt cornea átültetésével pedig 68%-ban tiszta maradt a szaruhártya. Endokrin szervek (here, ovarium, pajzsmirigy stb.) kisebb laborállatokba átültetve nem lökődnek ki oly gyorsan, mint a bőr, sőt, hosszabb ideig is megmaradhatnak, valószínűleg gyenge histocompatibilitási antigénjeik következtében, különösen, ha a recipiensben a korrespondáló szervek él