Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)

1968-02-04 / 5. szám - Rajka Ödön: Transplantatiós immunitás (allergia) II.

229 ORVOSI HETILAP átterjedhet az átültetett vesére is (43b), aminek el­kerülésére, a fertőzésekkel szembeni védekezésen kívül, Denis (7) kétoldali nephrektomiát ajánl a trpl. előtt; 2. az imsp. kezelésnek megvannak a veszé­lyei; 3. kétli a donorselectiós eljárások, különösen a serológiai módszerek teljes megbízhatóságát, mert a vesében sokféle antigéntulajdonságú anyag van és a vesetrpl. nem értékelhető ki egyszerűen leuko­­agglutinatiós teszt útján. 61 vesetransplantált bete­ge közül, kik 12 kivételével mind közeli rokontól kapta a vesét, 39 élt 6 hónapig, vagy tovább. 2 éven túli veseműködés volt 13 esetben, 4 éven túli 4 eset­ben, 1 beteg pedig 7 év óta él (az 1959-ben azonos ikerrel átültetett vesével élő beteg jelenleg orvos­tanár). Újabb beszámolója szerint 77 eset közül 43- ban a vese jól működik (10b). A típus­­krízisek, azaz a többnyire az első héten kezdődő kilökődési folyamat megindulásának le­küzdése besugárzás és kemoterápia útján 42 közül csak 6 esetben sikerült. Ugyanazon a személyen több krízis is előfordult. A jelen imsp. módszerek közül egyik sem kielégítő. Még 2 év után is lehet­séges rejectió a gyógyszer elhagyására. Ha sikerül is meggátolni a kilökést, egyéb elváltozások (intersti­­tiális ödéma, glomerularis laesiók stb.) állhatnak be a vesében, tehát a kilökés megakadályozása még nem jelent feltétlen eredményt. De természetesen vannak egyre javuló, kedvező eredmények is és a kísérleteket folytatni kell. Ezekhez a kritikai megjegyzésekhez még hozzá­fűzhetjük, hogy az immunválasz elnyomásának egyik nagy hátránya a fertőzés veszélye. Nem any­­nyira a súlyos, esetleg halálos pyogen fertőzések, mint inkább Pseudomonas aeruginosa, továbbá E. coli, proteus, Klebsiella és enterococcus okozta bél­fertőzések állnak előtérben. Disseminált gombafer­tőzés (candidiasis) és esetenként súlyos vírus- és tbc fertőzés is előfordul. Ezek a fertőzések rendszerint atípusos lefolyásúak. Hosszabban fennálló vesetrosm­ esetén extrarenalis szö­vődmények is jelentkezhetnek (splenomegalia, májza­varok, stb.), aminek magyarázata lehet az átültetett vesében jelenlevő számos antigén. Azonkívül musculo­­skeletalis zavarok (izomgyengeség, osteoporosis, hyper­calcaemia és hypercalcaria stb.) is keletkezhetnek rész­ben a magas prednisolon adagok, részben parathyreo­­idea-hyperplasia miatt, ami a hosszan tartó vesebeteg­ségeket kísérheti (3). A vesetrolm­-ban a fő antigenhatás valószínű­leg az interstitiumra van lokalizálva. A recipiens­­ben tulajdonképpen késői típusú systemás sensibi­­lisatio is beáll, amit igazol, hogy különböző mikro­ba- és gorobatermékekre típusos késői bőrreakció jelentkezhet (34). De a humoralis faktoroknak is van bizonyos jelentősége. Antiglobulin-consumptiós teszttel vizsgálva, vesetrpl. után mindig találtak ke­ringő antitesteket, melyek gyakran éppen a rejec­­tiós krízis idején jelennek meg és még évek után élő betegeknél is kimutathatók voltak. Embernél vesetrpl. után egyes esetekben nem találtak keringő antitesteket, de nem valószínű, hogy nem képződ­tek, hanem inkább az tételezhető fel, hogy intakt keringés mellett a vese távolítja el absorptio útján az antitesteket. Logikusnak tartják antiglobulin­antitest, azaz rheumás faktor után is kutatni, mert ennek képződését az in vivo antigen-antitestreak­­ció stimulálhatja. A rheumás faktor képződése ve­­setrpls. betegeknél indirekt bizonyítéka lehet a le­játszódó antigen-antitestreakciónak. Bravo (3) anya­gában az antigamma-globulin aktivitás human glo­­bulinnal szemben a vesetrps. utáni 2—28. hét közt 93%-os volt, függetlenül esetleges rheumás zava­roktól. Meg kell említeni, hogy egészséges egyének ve­séjének felhasználásánál felmerül az etikai problé­ma is, különösen, ha fiatal egyének veséjéről van szó. Az etikai kérdés legmegfelelőbb megoldásának a hullaszervtrps.-t tartják. Egyéb szerv- és szövetátültetések közül megem­líthető : A májtrpl.-t kutyákon próbálták ki, bár a disz­nót alkalmasabb modellnek tartják, mert jobban bírja a műtétet (4). Imuran kezeléssel sikerült több hónapos túlélést elérni, de ALS alkalmazásával az eredmények még tovább voltak javíthatók. Starzl (36b) embernél is végzett májtrpl.-t, maximálisan 23 napos túléléssel, újabban pedig gyermekeknél történtek sikeres májtrpl.-k. Tüdőtrpl. A modellkísérleteket itt is kutyákon végezték. Embernél kevés átültetés történt, az is csak hirtelen elhalt egyének tüdőlebenyeivel tüdő­­carcinomás vagy súlyos silicosis esetekben (8). Szívtrps. Megelőző kutyakísérletek után, me­lyekben a szívátültetést mesterséges, ill. donor és recipiens közti keresztezett keringéssel fenntartott oxygenisatio mellett végezték, súlyos coronariascle­­rosisban szenvedő embernél is megkísérelték csim­pánzszív átültetését, de a kisebb csimpánzszív nem bírta ki a nagy vénás keringési megterhelést, és rö­viddel a műtét után a beteg meghalt (12). Szívátül­tetési kísérletekkel kutyákon, részletes műtéti tech­nika megadásával, egyébként igen kiterjedt mérték­ben Demidhon (6) foglalkozott. Cornea trpl. akkor eredményes, ha a központi avascularis (5—8 mm-es) részt ültetik át és a reci­piens cornea is, pl. keratoconusban, teljesen érmen­tes. Totális (10—12 mm-es) penetráló hírpl. esetén azonban, főleg ha valamilyen fertőző betegség foly­tán vascularizálódott corneáról van szó, htrpls. re­akció fejlődik ki és a cornea elhomályosodik. Ennek meggátlására részben besugárzásokat alkalmaznak, részben corticosteroid kezelést indítanak meg a mű­tét után. Vannas (42) 30 betegnél széles, ill. teljes penetráló keratoplastikát végzett, elhaltak szaru­hártyáját ültetve át 36 órán belül, systemás és he­lyi prednison kezelés mellett. 15 esetben nem je­lentkezett hírpls. reakció. Újabban sikerült a fenti kezelésekkel dacoló cornea-elhomályosodást imsp.­arathioprin kezeléssel meggátolni (22), mélyfagyasz­tott tárolt cornea átültetésével pedig 68%-ban tiszta maradt a szaruhártya. Endokrin szervek (here, ovarium, pajzsmirigy stb.) kisebb laborállatokba átültetve nem lökőd­­nek ki oly gyorsan, mint a bőr, sőt, hosszabb ideig is megmaradhatnak, valószínűleg gyenge histo­­compatibilitási antigénjeik következtében, különö­sen, ha a recipiensben a korrespondáló szervek él

Next