Orvosi Hetilap, 1968. június (109. évfolyam, 22-26. szám)
1968-06-02 / 22. szám - Berényi Béla: Az arcdeformitások korrekciója szájsebészeti módszerekkel
1* ORVOSI HETILAP angulus mandibulae a derékszöget megközelítő normális configuratio helyett tompaszöget alkot, ami esztétikai szempontból nagyon előnytelen (3. ábra). A módszer lényege, hogy az angulus mandibulae alatt vezetett kis ív alakú metszésből feltárjuk az állcsont ágát egész az átfűrészeli a belső corticalist. Ezután 10—15 mm-rel mélyebben az előző barázdával párhuzamosan átfűrészeli a külső corticalist is, majd a ramus elülső szélén függőleges barázdával köti össze a két vízszintes barázdát. A függőleges barázdából kiindulva vékony élű, széles vésővel most már könnyen szétválasztható a ramus (2. ábra). A másik oldal hasonló átvágása után a mandibula a szükséges mértékben hátratolható és a törvégek rögzítését csontvarrattal is elő lehet segíteni. A dentalis sínezés természetesen itt is szükséges. Tekintettel azonban arra, hogy ebben az esetben széles csontfelületek fekszenek össze, a callusképződés sokkal gyorsabb, megbízhatóbb és a recidiva veszélye elenyészően kicsi. A módszer hátránya, hogy a látási viszonyok elég rosszak és hogy nagyobb vérzés esetén a vérzéscsillapítás nem könnyű feladat. Az a tény, hogy fi plasztikai csontműtétet a szájüregből, tehát egyáltalán nem a septicus kautélák mellett végezzük el, a tapasztalat szerint semmiféle hátránnyal sem jár. A másodlagos fertőzés veszélye nem nagyobb, mint extraorális műtétek esetén. A második műtét, amit újabban sikerrel alkalmazunk, a ramus verticalis osteotomiája. (Hinds 1958.) Ez az eljárás elsősorban olyan esetekben kedvező, ahol az 2. ábra. Obwegeser-műtét. 3. ábra. Verticalis osteotomia. 4. ábra. V. A. teleröntgen képe. Relativ progenia. 3. ábra. V. A. teleröntgen képe. Obwegeser műtét után. 179