Orvosi Hetilap, 1968. szeptember (109. évfolyam, 35-39. szám)

1968-09-01 / 35. szám - Bársony Jenő: A terhesség és diabetes, illetőleg praediabetes szövődésének korai kórismézésére irányuló vizsgálatok

lozási arányszám az előbbieknek háromszorosa. Fontos továbbá azért is, mert — mint említettem —­ a fiatal terhes nők igen gyakran csak a terhességük bekövetkeztekor kerülnek először orvosi vizsgálat­ra, s így a terhesség alatti vizeletvizsgálat mutat el­ső ízben reductiót. Ha a vizelet-reductio qualitativ vizsgálat alapján valóban glycoset mutat, éhgyomri vércukorvizsgálat és ennek normális eredménye esetén orális cukorterhelés elvégzése szükséges (Sándor—Győrvári). A korai kórisme felállítására irányuló vizsgála­taink azoknak a kritériumoknak jegyében történ­tek, amelyeket ezen állapot tényezőiként ismerünk. Ezek: I. örökletes tényező, amely a kórelőzményi adatok helyes felvétele során derül ki, nevezetesen a diabetes esetleges fennállása a házasfelek, esetleg azok szülői, vagy testvérei valamelyikében. Ha pl. a diabetes mindkét házasfél adatai között szerepel, ez egyrészt súlyos tehertétel a magzat praenatális és perinatális életviszonyaira, másrészt nagy a való­színűsége annak, hogy a diabetes a gyermekben élete során ki fog fejlődni. Klinikai tapasztalásunk az is, hogy ha a diabetes csak az egyik házasfélre korlátozódik, a magzati élet veszélyeztetettsége csökken. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy a terhes nő szülei közül mindkét, vagy csak az egyik fél ada­taiban szerepel a diabetes kórképe. Az örökléses vonatkozásban ez a körülmény a praediabeteses ál­lapot egyik olyan tényezője, amelynek fennállása­kor nem szabad megelégednünk a terhesség alatt rutinszerűen történő vizeletvizsgálat esetleges ne­gatív eredményével, hanem feltétlenül vércukor­­meghatározást is kell végeznünk. Hogy mennyire fontos családi terheltség esetén a diabetes és terhesség szövődésének terhesség alat­ti vizsgálata, ennek igazolására szolgál következő esetünk: J. Gy.-né, 30 éves terhes nő 1967. október 9-én, a szülés várható időpontján túl jelentkezett osztályun­kon. Kórelőzményi adatai között egy koraszülés és két vetélés szerepelt. Tekintettel arra, hogy a kórelőzmé­nyekben családi terheltségre vonatkozóan a terhes nő negatív választ adott, a veszélyeztetett terhesség és két­hetes túlhordás miatt, összetett javallat alapján császár­­metszést végeztünk. 3250 g súlyú élő, érett leánymag­zat született, de az újszülött aspectusából, annak hydro­phil, lipophil, pastozus külleméből az anya diabetesé­nek fennállására gondoltunk (1. fénykép). Érthetetlen volt, hogy a szülő nő terhességi vizsgálati adatai között diabetes fennállására vonatkozó gyanús körülmény nem szerepelt. A műtét után családi terheltség irányában ismételten feltett kérdésre a szülő nő anyjának cukor­­betegségére vonatkozó pozitív választ adott. Mivel a szülő nőnek manifest diabetesre utaló tünetei nem vol­tak, ezúttal első vizsgálatként végeztük a cukorterhe­lést. Ez manifest diabetesre jellemző napi vércukorpro­­filt mutatott (221, 293, 267, 256 mg%). A beteget a post­­operatív szak lezajlása után, beállítás céljából belgyó­gyászati osztályra, az újszülöttet pedig gyermekgyógyá­szati osztályra helyeztük át. Az újszülött vizsgálati ada­tai a gyermekgyógyászati osztályon történt felvételekor a következők voltak: vércukor érték 120 mg%, serum összlipoid 600 mg%, a has mérsékelten elődomborodó, a máj két harántujjal meghaladja a bordaív szélét. Légzése felületes, szapora. A szívhangok jól ékeltek, szívműködés rhythmusos. Felvétel után nátriumhydro­­carbonát és dextrose infusióra a légzés rendeződik. A felvétel napján este purpurák jelennek meg az arc és a has bőrén. Thrombocytaszám: 70 000, vérzési idő: 8 perc. A következő napon a végtagokban finom reme­gés volt észlelhető. Vércukor érték: 10 mg%. Tartós nátriumhydrocarbonát és dextrose infusio hatására a vércukor érték normalizálódik. A gyermeket 6 heti ke­zelés után bocsátják el. Ennek az esetnek tanulságai: terhesség alatt történt vizsgálati adatok között diabetesre utaló adat nem szerepelt — kivéve az előző terhességi adatokat. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy ha a csa­ládi terheltséget a terhességi rendelésen megfelelő adatfelvétel útján felderítik és ezt követően a szük­séges vizsgálatokat elvégzik, a diabetes és terhes­ség szövődése megállapítást nyer, és szülési termi­nus előtti műtét útján a magzat veszélyeztetettsége lényegesen csökkent volna. A praediabetes másik figyelmeztető tünete a terhesség előtt bekövetkező, vagy a terhesség alatt kezdődő nagyfokú elhízás. E figyelmeztető jel fon­tosságát emeli az a körülmény, hogy az elhízás a terhességek számával arányosan növekszik. A mag­zat kiviselése esetén az újszülött túlméretezettsége figyelmeztet a diabetes, esetleg praediabetes jelen­létére. Míg a 4000 g-on felüli újszülöttek száma egészséges anyák esetén mindössze 2%, addig a praediabeteses anyák esetében az előfordulási szá­zalékszám mintegy 20—25-re emelkedik. A magzat gyors növekedése, tapasztalás szerint, a 7. hónap után következik be. Sem a magzatok túlméretezettségére, sem gyors növekedésére vonatkozó meggyőző elmélettel nem rendelkezünk. Kétségtelen azonban, hogy a jövő­ben fokozottabb mértékben várható a diabeteses anyáktól származó túlméretezett gyermekek számá­nak emelkedése, miután a cukorbeteg nők fertili­­tása — mint már említettem — megfelelő kezelés eredményeképpen nagymértékben növekszik. Rendkívül érdekes Hoet-nek ezzel kapcsolatos megállapítása, amely szerint: „Miután a diabetiku­sok milliói maradtak életben, a diabetikus diab­ezis későbbi generátiókra átvitt rizikója paradox módon annál nagyobb, minél eredményesebb a kezelés”. Majewszky a túlméretezett csecsemőket úgy jellemzi, hogy ezek pastozus, felfúvódott, hydrophil és lipophil magzatok, akik néha valóságos hydrops­zongenitális képét mutatják.1* 1. kép.

Next