Orvosi Hetilap, 1968. december (109. évfolyam, 48-52. szám)

1968-12-01 / 48. szám - Boda Domokos: A specializálódás és a gyermekgyógyászat jövője

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCH LE.R IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. * FORRAI JENŐ D R. 109. ÉVFOLYAM 48. SZÁM, 1968. DECEMBER 1. Szegedi Orvostudományi Egyetem, Gyermekklinika (igazgató: Boda Domokos dr.) A specializálódás és a gyermekgyógyászat jövője Boda Domokos dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Nagy évfordulókig megtett utak állomáshelyén legtöbbször a múlt eredményeit szokás felmérni; de épp úgy esedékes a jövőben követendő útirány meg­határozása is. A gyermekgyógyászatnak az utóbbi időben elért nagy haladása teszi indokolttá, hogy ez esetben elsősorban a jövő felé tekintsünk. Szá­mos körülmény egybe játszásából adódott az a hely­zet, hogy most szakterületünk további jellegét dön­tően az határozza meg, hogy miként foglalunk ál­lást a gyermekgyógyászaton belüli specializálódás szükségessége, majd annak mértéke és módja te­kintetében. Első pillantásra a felelet egyszerűnek látszik. A specializálódás elkerülhetetlen, a múltbeli hala­dás is jórészt ennek köszönhető. A jövőben is ehhez kell tartanunk magunkat. Amennyiben ez helytálló, akkor is a teendők tervszerű számbavételére van szükség. De a később kifejtendők alapján nagyon sok érv szól amellett, hogy — legalábbis a gyermek- gyógyászat területén — ez a folyamat csak bizo­nyos keretek között tekinthető helyesnek. De joggal merülhet fel a kérdés: szabad-e erre egyáltalán befolyást gyakorolni? Az élet azonban ma is szolgáltat példát arra, hogy azonos társadal­mi rendszerű államokban is a gyermekorvosi gya­korlatnak meglehetősen különböző módja alakult ki. Az Egyesült Államokban pl. mindinkább érvé­nyesül az a törekvés, hogy a gyermekek egészség- ügyi ellátását kizárólag gyermekorvosok végezzék. A szakmán belüli differenciálódás jegyében a gyer­mekgyógyászaton belül számos subspecialitás ala­kult ki a neurológia, haematológia, psychiatria, en- docrinologia stb. művelésére (7). A különféle szak­orvosok csoportokban egyesülve vesznek részt a be­tegellátásban (group practice). Angliában viszont az általános gyermekellátás a háziorvosi jellegű gene­ral practitionerek kezében van. A lakosság számá­hoz képest a gyermekorvosok száma kevés. Ezek csaknem kizárólag intézetekben működnek, az oda beutalt gyermekek ellátásán kívül csak konziliá- riusi tevékenységet fejtenek ki. Az azonos elvi ala­pok ellenére a szocialista országok gyermekellátási rendszerei között is látunk eltéréseket. Hazánk egészségügyének nagy vívmánya, hogy kialakuló­ban van az egész országot átfogó egységes gyer­mekorvosi ellátás. A fejlődésnek ez az útja, a gyermekgyógyászat­nak a többi szakmához viszonyított különleges hely­zete magyarázza meg egyes sajátosságait. Ez az egyetlen specialitás, amelyben korhoz kötötten mód van az egészségügy egészének áttekintésére. A gyer­mekorvosnak a gyermekkor rendkívül színes, élet­kor, tápláltság és környezeti tényezők módosító ha­tása révén igen változatos pathologiai problémáin kívül sok egyébre kell figyelmét kiterjesztenie. Ha­zánkban a csecsemőhalálozás elleni összefogás szép példája annak, hogy az egyes esetek ellátásán túl­menően, milyen eredményeket hozhat a jó szerve­zés, ezen belül az orvosok továbbképzése, az ápoló­nők, védőnők legfontosabb célkitűzések szerinti mozgósítása, majd a széles körű egészségügyi felvi­lágosítás. De a gyermekgyógyászat jellegzetességei közé tartozik az alaptudományokkal való kapcsolat is, sőt nem egy esetben alapkutatási jellegű új terü­letek feltárása éppen gyermekorvosok munkássá­gához fűződik. (Allergologia, bacteriologiai-járvány- ügyi kutatások a fertőző betegségek klinikuma alapján, folyadék-elektrolyt zavarok, genetika, anyagcserebetegségek kutatásának újabb szakasza.) Ez is a gyermekorvoslás átfogó jellegéből adódott. Nagy hiba lenne tehát ezt a gyümölcsöző hatású egységet szétesni hagyni. A jelenlegi orvosi gyakorlat túlzottan speciali­zált jellegét a gyermekgyógyászattól függetlenül sokan bírálják. Gegesi Kiss (5) szerint az egészség­1

Next

/
Thumbnails
Contents