Orvosi Hetilap, 1969. február (110. évfolyam, 5-8. szám)

1969-02-02 / 5. szám - Károlyi István: A syphilis időszerű problémái

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCH LE R IMRE D R. LENART GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkeszti: BRAUN PÁL D­R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ uo. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 1969. FEBRUÁR 24. Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet, Budapest (igazgató: Király Kálmán dr.) A syphilis időszerű problémái* Károlyi István dr. A syphilis jelenlegi fő problémája az, hogy mi­lyen okokra vezethető vissza ennek a szinte eltűnt betegségnek újra elszaporodása. Adott diagnoszti­kus és terápiás lehetőségeink birtokában az orvosi és laikus közvélemény egyaránt elintézettnek vette a syphilis kérdését és meglepetéssel fogadta vissza­térését. Sokan nálunk is azt gondolták, hogy mivel több mint egy évtizeden át alig fordult elő recens syphilis hazánkban, a nemigondozó intézetek egyet­len feladata az, hogy a külföldről időnként behur­colt eseteket idejekorán felismerjék és tovaterjedé­süket megakadályozzák. Kevesen vették figyelem­be, hogy a syphilises morbiditás ingadozása a tör­ténelem folyamán mindig nagymértékben társa­dalmi körülményektől (háborúk, népmozgalmak, gazdasági konjunktúrák változásai stb.) függött. Még kevesebben számítottak a társadalmi körülmé­nyek olyan változásaira, amelyek a nemi betegsé­gek terjedését elősegíthetik, illetőleg leküzdésük elé eddig kevéssé ismert akadályokat állíthatnak. A syphilis újra elterjedését ma elsősorban a megnövekedett idegenforgalomnak és a sexuális életben a második világháború óta általánosan ész­lelhető változásoknak tulajdonítják. A heterosexuá­­lis kapcsolatok mind gyakoribb csoportos jellege és a homosexualitás feltűnő terjedése elősegítik a ne­mi fertőzések szóródását. A treponemocid antibio­tikumok (penicillin, tetracyclinek, chloramphenicol, erythromycin stb.) subcurativ alkalmazása lénye­gesen megzavarják a korai syphilis tüneti és szero­­lógiai alakulását, ami eddig ismeretlen nehézsége­ket állít az epidemiológiai leküzdés útjába. Hason­lóképpen nyertek közegészségügyi jelentőséget a régebben alig ismert, ma ellenben mind gyakrab­ban észlelhető syphilises reinfekciók. Az elmondot­tak képezik a syphilis leküzdésének időszerű kérdé­seit. A következőkben a referátum arra irányul, hogy értékelje a modern preventív módszerek ha­tásosságát a syphilis epidemiológiai leküzdésében, valamint megtárgyalja mindazokat a társadalmi kö­rülményeket, amelyek a nemi betegségek elleni küzdelmet támogatják, illetve hátráltathatják és vé­gül figyelembe veszi a syphilis fentebb említett idő­szerű problémáinak hazai jelentkezését. A modern preventív módszerek közül azért hangsúlyoztuk az epidemiológiai eljárásokat, mert a syphilis ellen sem aktív, sem passzív védőoltásokkal nem rendel­kezünk. Teendőink ezért arra korlátozódnak, hogy egyrészt a fertőzőforrásokat, másrészt az általuk veszélyeztetett személyeket felkutatva, az előbbie­ket fertőzőképességüktől teljes értékű kezeléssel megfosszuk, az utóbbiaknál a fertőzőképesség ki­alakulását antibiotikum prophylaxis alkalmazásá­val megelőzzük. I. A leküzdés epidemiológiai módszereinek kiala­kításában elsőrendű feladat a syphilis terjedési tör­vényszerűségeinek vizsgálata a betegségtől előzőleg mentes területen. Lehetővé tette ezt nálunk, hogy a syphilis újra megjelenését megelőzően hazánkban másfél évig egyetlen recens syphilis eset sem for­dult elő. Egy külföldi eredetű láncolat felbukkanása 1963 őszén azért is felkeltette érdeklődésünket, mert a syphilis világháború utáni fő problémái közül a labor­diagnosztika teljesítőképességének a határai akkor már határozottan kirajzolódtak és az anti­biotikum terápia hatásos alkalmazása tekintetében is világszerte kikristályosodtak a nézetek. A fertőző syphilises gócok és az általuk veszé­lyeztetett sexuális kontaktusok felkutatása, keze­lése és ezzel a fertőzések láncolatának megszakítása több évszázados elvi óhaj, mely a legutóbbi időkig megfeneklett azon, hogy sokan még mindig tartóz­kodnak az epidemiológiai prevenció konzekvens al­kalmazásától. Parran (1932) és Munson (1932) korán * A Magyar Dermatológiai Társaság 1967. évi de­cember 16-i antivenereás ankétján tartott bevezető re­ferátum.

Next