Orvosi Hetilap, 1969. augusztus (110. évfolyam, 31-35. szám)

1969-08-03 / 31. szám - A daganatok immunitástana

1. ORVOSI HETILAP 1779 2. Humoralis antitesttel közvetített immunitás. A celluláris immunitás univerzális hatásával ellen­tétben az immunsavó hatása daganatfajtánként na­gyon különböző. DNS vírus és kémiai eredetű da­ganatokra általában hatástalan az immunsavó, leg­hatásosabb az RNS vírussal indukált lymphomák­­ra. Az antitestre relatíve érzékeny daganatokban a savó hatását két tényező befolyásolja: az antigen sűrűsége a sejtfelületen és a reakcióban résztvevő lg típusa, összefüggés van az antigen sűrűség és az antitest in vivo hatása között. Minél több anti­gen van a sejtfelületen, annál erősebb az antitest sejtkárosító hatása. Az in vitro cytotoxikus hatás gyengébb antigenitás esetén is kimutatható. A cyto­­lysisben szereplő Ig-fajtákat még nem analizálták. Valószínűen több Ig-féleség szerepel és biológiai ha­tásuk különböző (26). Általánosan elfogadott tény, hogy a vörösvérsejtek felületi antigénjeire az IgM ezerszer hatásosabb az IgG-nél, mert egyetlen IgM molekula antigén-determinánsokat tud megkötni a sejtfelületen és komplement hatásra a sejthártyát átszakítani. Vörösvérsejtek egyetlen ilyen lyukasz­tás hatására feloldódnak. A fehérvérsejtek azonban sokkal ellenállóbbak, a sejtfal sérülését el tudják zárni, be tudják foltozni a sérült felületet. Immunológiai serkentés Eddig azokkal a jelenségekkel foglalkoztunk, ahol a gazda specifikus immunválasza gátolja a da­ganatnövekedést, vagy pusztítja a tumorsejteket. Bizonyos természetes vagy kísérletes körülmények között azonban ennek az ellenkezője is megtörtén­het, és a humoralis antitest a cellularis immunitás­sal ellentétben nem gátolja, hanem elősegíti a da­ganat növekedését. Ezt a jelenséget, amelyet tumor­növelésnek, -serkentésnek hívunk, a transzplanta­­ciós immunitással kapcsolatban intenzíven tanul­mányozták (27). Azt tapasztalták, hogy liofilezett tumorszövettel előre oltva, a daganat növekedése nem késett, hanem fokozódott, a fokozást humorális antitest közvetítette. A tumor-immunsavóval elő­kezelt normál állatokban is fokozott növekedést észleltek (28). Általában korai, vagy relatív túlsúly­ban levő keringő antitest hozza létre ezt a jelensé­get, majdnem valamennyi ismert daganattal kimu­tatható. A tumornövekedést serkentő hatás fordít­va arányos a cellulárisan közvetített antitest hatá­sával és a sejtfelületen található specifikus antigé­nek mennyiségével. Az immunsavónak ez a para­dox hatása tehát gyenge antigenitású tumorokra a legerősebb, és megfordítva, a cytolysisre érzékeny, erősebb antigenitású tumorok növekedését, pl. lym­­phomákét alig fokozza az immunsavó. A tumorser­kentő hatás mechanizmusát pontosan nem ismerjük. Lehetséges, hogy az immunreflex afferens szárán jelentkezik a gátlás, mert a tumorsejteket befedi a savó és így megakadályozza a felismerési mecha­­nismust (29). Az is lehet, hogy az antigén-antitest kötődés a sejtfelületen proliferációt stimulál, a da­ganat növekedése pedig meggyorsul. Természetesen az is elképzelhető, hogy a fokozott növekedés a tu­­mor biológiai sajátosságától függ, nem a gazda re­akciójától. Az immunserkentés után röviden az immun­­szelekciót kell megemlítenünk. Ha immunizált ál­latokban passzálják a tumort, az immunválaszra rezisztens tumorok nyerhetők; ez a jelenség az im­munszelekció. Minden tumorsejt-populációban a specifikus antigének száma és sűrűsége individuá­lisan más-más a sejteken. Lehetséges tehát maxi­mális antigenitású sejtek eliminálása az antitest cy­totoxikus hatása révén, így olyan clone-ok szelek­tálódnak, amelyek túlélik az antitest hatást. Az im­munszelekció jelenségét primer tumorokban még nem ismerjük. Mindenesetre egy olyan mechaniz­musról van szó, amelynek segítségével a daganat­sejt megmenekül a gazda immunfeleletétől. Elkép­zelhető, hogy a klinikai lefolyásban észlelt hirtelen rosszabbodások beálltában is szerepe van a szelek­ciónak. Daganatok keletkezését elősegítő tényezők Alábbiakban azokat a körülményeket kell meg­említenünk, amelyekben a daganatok gyakrabban fordulnak elő. Rendkívül gyakori a spontán neosplasma a ve­leszületett, vagy a szerzett immunhiányos betegsé­gekben, leggyakrabban a cellularis immunhiánnyal járó esetekben. A súlyos fertőzéseken kívül elsősor­ban daganat okozza a betegek halálát (30, 31). Min­dig az immunhiány jelentkezik ugyan előbb, de az oki összefüggés nincs bizonyítva. Az is közismert tény, hogy időskorban gyenge az antitesttermelés, és a daganatok ebben a korban gyakrabban fordulnak elő, de a causalitás kérdése itt sem tisztázott. Az immunszuppresszió szintén elősegíti a tu­morok növekedését. Spontán tumor keletkezéséhez nem szükségszerű az immunitás csökkenése, de mai elképzeléseink szerint az onkogén vegyszerek im­­munszuppresszív hatásukkal segítik elő a tumor­növekedést. Ma már a transplantált humán tumo­rok kialakulása is ismeretes immunszuppresszió alatt. Három olyan esetet közöltek, ahol az átülte­tett vesében daganatsejtek voltak. A recipiens ter­mészetesen állandóan szuppressziós kezelést kapott. A tumor kinőtt és áttételeket okozott. Az egyik esetben az immunszuppresszió megszüntetésére a daganatos vesét ledobta a gazda. A második vese­­átültetés sikerült, új daganat nem keletkezett, bár a beteg immunrendszerét újra szuppresszálták (7). Gondolnunk kell rá, hogy a spontán daganatképző­dés is gyakoribb lesz a hosszú ideig kezelt betegek­ben. Az egész kérdésnek nagy gyakorlati jelentő­sége van, mert nemcsak a szervátültetés aránylag kisszámú eseteiben használják az immunszuppresz­­sziót, hanem autoimmun betegségek gyógyítására is. Az Egyesült Államokban évente 150 000 betegnek adják ezt a kezelést (32). Az antilymphocyta savó­kezelés is fokozhatja a tumorok előfordulását el­méleti megfontolások alapján. Gyakorlatban a ha­tás sokkal bonyolultabb. Kísérleti tumorokban az ALS hatása :a­­gátlástól,a fokozásig erősen variál, akár kémiai, akár víruseredetű daganatról van szó Immunszelekció

Next