Orvosi Hetilap, 1969. augusztus (110. évfolyam, 31-35. szám)
1969-08-03 / 31. szám - A daganatok immunitástana
1. ORVOSI HETILAP 1779 2. Humoralis antitesttel közvetített immunitás. A celluláris immunitás univerzális hatásával ellentétben az immunsavó hatása daganatfajtánként nagyon különböző. DNS vírus és kémiai eredetű daganatokra általában hatástalan az immunsavó, leghatásosabb az RNS vírussal indukált lymphomákra. Az antitestre relatíve érzékeny daganatokban a savó hatását két tényező befolyásolja: az antigen sűrűsége a sejtfelületen és a reakcióban résztvevő lg típusa, összefüggés van az antigen sűrűség és az antitest in vivo hatása között. Minél több antigen van a sejtfelületen, annál erősebb az antitest sejtkárosító hatása. Az in vitro cytotoxikus hatás gyengébb antigenitás esetén is kimutatható. A cytolysisben szereplő Ig-fajtákat még nem analizálták. Valószínűen több Ig-féleség szerepel és biológiai hatásuk különböző (26). Általánosan elfogadott tény, hogy a vörösvérsejtek felületi antigénjeire az IgM ezerszer hatásosabb az IgG-nél, mert egyetlen IgM molekula antigén-determinánsokat tud megkötni a sejtfelületen és komplement hatásra a sejthártyát átszakítani. Vörösvérsejtek egyetlen ilyen lyukasztás hatására feloldódnak. A fehérvérsejtek azonban sokkal ellenállóbbak, a sejtfal sérülését el tudják zárni, be tudják foltozni a sérült felületet. Immunológiai serkentés Eddig azokkal a jelenségekkel foglalkoztunk, ahol a gazda specifikus immunválasza gátolja a daganatnövekedést, vagy pusztítja a tumorsejteket. Bizonyos természetes vagy kísérletes körülmények között azonban ennek az ellenkezője is megtörténhet, és a humoralis antitest a cellularis immunitással ellentétben nem gátolja, hanem elősegíti a daganat növekedését. Ezt a jelenséget, amelyet tumornövelésnek, -serkentésnek hívunk, a transzplantaciós immunitással kapcsolatban intenzíven tanulmányozták (27). Azt tapasztalták, hogy liofilezett tumorszövettel előre oltva, a daganat növekedése nem késett, hanem fokozódott, a fokozást humorális antitest közvetítette. A tumor-immunsavóval előkezelt normál állatokban is fokozott növekedést észleltek (28). Általában korai, vagy relatív túlsúlyban levő keringő antitest hozza létre ezt a jelenséget, majdnem valamennyi ismert daganattal kimutatható. A tumornövekedést serkentő hatás fordítva arányos a cellulárisan közvetített antitest hatásával és a sejtfelületen található specifikus antigének mennyiségével. Az immunsavónak ez a paradox hatása tehát gyenge antigenitású tumorokra a legerősebb, és megfordítva, a cytolysisre érzékeny, erősebb antigenitású tumorok növekedését, pl. lymphomákét alig fokozza az immunsavó. A tumorserkentő hatás mechanizmusát pontosan nem ismerjük. Lehetséges, hogy az immunreflex afferens szárán jelentkezik a gátlás, mert a tumorsejteket befedi a savó és így megakadályozza a felismerési mechanismust (29). Az is lehet, hogy az antigén-antitest kötődés a sejtfelületen proliferációt stimulál, a daganat növekedése pedig meggyorsul. Természetesen az is elképzelhető, hogy a fokozott növekedés a tumor biológiai sajátosságától függ, nem a gazda reakciójától. Az immunserkentés után röviden az immunszelekciót kell megemlítenünk. Ha immunizált állatokban passzálják a tumort, az immunválaszra rezisztens tumorok nyerhetők; ez a jelenség az immunszelekció. Minden tumorsejt-populációban a specifikus antigének száma és sűrűsége individuálisan más-más a sejteken. Lehetséges tehát maximális antigenitású sejtek eliminálása az antitest cytotoxikus hatása révén, így olyan clone-ok szelektálódnak, amelyek túlélik az antitest hatást. Az immunszelekció jelenségét primer tumorokban még nem ismerjük. Mindenesetre egy olyan mechanizmusról van szó, amelynek segítségével a daganatsejt megmenekül a gazda immunfeleletétől. Elképzelhető, hogy a klinikai lefolyásban észlelt hirtelen rosszabbodások beálltában is szerepe van a szelekciónak. Daganatok keletkezését elősegítő tényezők Alábbiakban azokat a körülményeket kell megemlítenünk, amelyekben a daganatok gyakrabban fordulnak elő. Rendkívül gyakori a spontán neosplasma a veleszületett, vagy a szerzett immunhiányos betegségekben, leggyakrabban a cellularis immunhiánnyal járó esetekben. A súlyos fertőzéseken kívül elsősorban daganat okozza a betegek halálát (30, 31). Mindig az immunhiány jelentkezik ugyan előbb, de az oki összefüggés nincs bizonyítva. Az is közismert tény, hogy időskorban gyenge az antitesttermelés, és a daganatok ebben a korban gyakrabban fordulnak elő, de a causalitás kérdése itt sem tisztázott. Az immunszuppresszió szintén elősegíti a tumorok növekedését. Spontán tumor keletkezéséhez nem szükségszerű az immunitás csökkenése, de mai elképzeléseink szerint az onkogén vegyszerek immunszuppresszív hatásukkal segítik elő a tumornövekedést. Ma már a transplantált humán tumorok kialakulása is ismeretes immunszuppresszió alatt. Három olyan esetet közöltek, ahol az átültetett vesében daganatsejtek voltak. A recipiens természetesen állandóan szuppressziós kezelést kapott. A tumor kinőtt és áttételeket okozott. Az egyik esetben az immunszuppresszió megszüntetésére a daganatos vesét ledobta a gazda. A második veseátültetés sikerült, új daganat nem keletkezett, bár a beteg immunrendszerét újra szuppresszálták (7). Gondolnunk kell rá, hogy a spontán daganatképződés is gyakoribb lesz a hosszú ideig kezelt betegekben. Az egész kérdésnek nagy gyakorlati jelentősége van, mert nemcsak a szervátültetés aránylag kisszámú eseteiben használják az immunszuppreszsziót, hanem autoimmun betegségek gyógyítására is. Az Egyesült Államokban évente 150 000 betegnek adják ezt a kezelést (32). Az antilymphocyta savókezelés is fokozhatja a tumorok előfordulását elméleti megfontolások alapján. Gyakorlatban a hatás sokkal bonyolultabb. Kísérleti tumorokban az ALS hatása :agátlástól,a fokozásig erősen variál, akár kémiai, akár víruseredetű daganatról van szó Immunszelekció