Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)

1969-09-07 / 36. szám - Pharmakogenetika

2078 ORVOSI HETILAP Hogyan határozza meg a gyógyszerreakciót az örökletesség? Nem két túlságosan távoli fogalom a genetika és pharmakodynamia, semhogy erőltetés nélkül összekapcsolhatók lennének? Korántsem. Amióta a fehérjeszintézisnek és ezzel az enzym- szintézisnek — lévén az enzym fehérje — mind több részletét ismerjük (32), és amióta tudjuk, hogy a fehérje-, ill. enzymszintézis meghatározott geneti­kai irányítás alatt áll (az „egy gén — egy fehérje”, ill. az „egy gén — egy polypeptidláne” elve alapján), azóta azt is el kell fogadnunk, hogy ez alól a szabály alól a szervezet teljes enzymkészletének sajátos ré­sze: a gyógyszerek metabolizálását végző gyógyszer­bontó enzymkészlet sem kivétel. Nyilvánvaló, hogy az emberi genotypusba a gyógyszerbontó enzymek képződéséhez információt adó gének is beletartoz­nak, és a külső megnyilvánulás mikéntjét, a pheno- typust, jelen esetben az egyénre sajátos gyógyszer­reakciót ez a genetikai kontroll alatt álló gyógyszer­bontó enzymkészlet szabja meg. Ilyenformán kézenfekvő, hogy a genetika és a pharmakodynamia (a szervezeten belüli „gyógyszer­mozgás”) nemcsak hogy nem távoli, hanem olyan két közeli fogalom, amelynek napjainkban szükség­szerűen kellett összetalálkoznia, összekapcsolódnia és a pharmakogenetikában mint új, önálló tudo­mányágban mintegy egybeolvadnia. A következő, lényeges kérdés: hol, milyen pon­ton válik meghatározóvá, realitássá e kapcsolat? Ha egyetlen szóval kívánunk válaszolni, akkor a válasz így hangzik: a gyógyszermetabolizmusban vagy bio- transformációban. _ A hhoz, hogy egy gyógyszer felszívódása és fe­hér jetransport ja után hatását a receptoron kifejt­hesse, és hogy a szervezetből akadálytalanul eltá­vozhassák, kiürüljön, előbb vízoldékonnyá kell vál­nia. Ez a vízoldékonnyá tétel a gyógyszer molekulá­ris felépítése megváltoztatásával, enzymatikus át­alakításával megy végbe. Ez a folyamat a gyógy- szermetabolizmus. A gyógyszermolekula általában négyféle változáson mehet át, e négy fő metaboliz- mus-forma: az oxydáció, a redukció, a hydrolysis és a konjugáció (glukuronsavhoz, glycinhez, stb., stb. kötés). Zavartalan gyógyszermetabolizmushoz tel­jes, és működésképes gyógyszerbontó enzymkészlet szükséges. Alapvetően fontos, hogy az enzymműkö- dés specificitásának szabálya a gyógyszerbontó en- zymekre is érvényes, vagyis: meghatározott gyógy­szer metabolizálásához meghatározott enzym vagy enzymek működésére van szükség. Valamennyi gyógyszerbontó enzym szintézise — mint említet­tük — genetikus irányítás alatt áll. Fehérjetermé­szetüknek megfelelően a gyógyszerbontó enzymek szintézisét is a DNS irányítja azáltal, hogy kódjával gondoskodik a felépítésükhöz szükséges aminosa- vak helyes sorrendjéről, feltételezve természetesen, hogy az enzymképzés energiaszolgáltató rendszere hibátlan. Üjabban, amióta az azonos működésű, de moleku­láris összetételben eltérő ún. izoenzymeket is ismerjük, felvetődik ezen izoenzymek pharmakogenetikai szere­pének lehetősége is. A kérdés még nyílt, megoldásra vár. A gyógyszerbontó enzymek kétfélék lehetnek: 1. olyanok, amelyek kizárólag a szervezetbe került gyógyszer metabolizálását végzik (pl. INH-acetylase, pseudocholinesterase, atropinesterase), ezek, bár szerves részei a szervezet enzymkészletének, való­jában „nyugvó” enzymeknek, egy speciális „enzym- tartalék”-nak tekinthetők; 2. olyan enzymek, ame­lyek gyógyszermetabolizmuson kívül más, gyógy­szerek jelenlétéhez nem kötött élettani funkciókat is ellátnak (pl. a bilirubinkonjugációt is végző glu- kuronyltransferase vagy a vörösvérsejt anyagcseré­jében szerepet játszó, a sejthártya integritását biz­tosító glutathion reductase). Egyazon enzym több gyógyszer metabolizmusát is végezheti; úgy is kifejezhetnénk ezt, hogy a fen­tebb említett „egy gén — egy enzym (polypeptid)” gondolatsor „egy gén — egy enzym (polypeptid- lánc) — egy gyógyszer”, vagy „egy gén — egy en­zym (polypeptid-lánc) — több gyógyszer” formu­lává bővíthető (1. ábra). óén Enzym Gyógyszer GYÓGYSZER- KIÜRÍTÉS GYÓGYSZER- KIÜRÍTÉS HATÁS HATÁS A RECEPTORON A RECEPTORON 1. ábra. Egészséges egyed hibátlan működésű és teljes, vagyis a ma ismert és forgalomban levő valameny- nyi gyógyszer metabolizálásához szükséges enzym- mel rendelkezik. Beszélni kell, ha csak röviden is, a gyógyszer­bontó enzymkészlet fejlődéséről is, mégpedig kettős értelemben. Megkülönböztethetjük ugyanis a gyógy­szerbontó enzymek faji és egyedi kialakulását. Az előbbi a környezet hatásával kapcsolatos, zoológiái (de természetesen ehhez kapcsolódóan pharmakolo- giai, sajátosan experimentális pharmakologiai) ér­dekesség, amellyel különösen a gyógyszerkutatók­nak kell számolnia, az utóbbi sajátos gyermekgyó­gyászati probléma. Földünk élőlényeinek, pontosabban állatvilágá­nak ma élő reprezentánsai ugyanis bizonyos eltéré­A B * f ' r a b

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents