Orvosi Hetilap, 1969. november (110. évfolyam, 44-48. szám)

1969-11-02 / 44. szám - 1969. november 7.

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * S z e r ke s z t ő : BR AUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. * HÍDVÉGI JENŐ no. ÉVFOJLYAM, 44. SZÁM, 1969. NOVEMBER 2. 1969. November 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulójának megünneplésére olyan időszakban kerül sor, amikor alig több mint egy év leforgása alatt hazánk történelmének két olyan jelentős for­dulópontjának 50., illetve 25. évfordulóját ünnepel­jük, mint a Tanácsköztársaság kikiáltása, illetve hazánk felszabadulása. E három történelmi esemény a legszorosabb összefüggésben áll egymással, illetve mindkét év­forduló végső soron az októberi forradalom követ­kezménye. Ezért talán minden eddiginél időszerűbb számunkra és a magyar történelem számára az ez évi megemlékezés november 7-éről. A Magyar Tanácsköztársaság — mint az orosz- országi forradalom első követője — a maga politi­kai, társadalmi eredményeivel és jelentőségével nemcsak a forradalmi munkásmozgalom jelentős eseménye volt, hanem — rövid fennállása ellenére — egyben annak bizonyítéka is, mire képes a dol­gozó nép, ha kezébe veszi sorsának intézését. A Horthy-uralom 25 éve alatt nagyon keveset hallot­tunk a Tanácsköztársaság szociális és egészségügyi intézkedéseiről, eredményeiről, de a felszabadulás óta eltelt időszak folyamán és különösen a 25 éves évforduló kapcsán sokat törlesztettünk ebből az adósságból. A Magyar Tanácsköztársaság szociális és egészségügyi vívmányai széles körben ismertek és széles körű a felismerés is, hogy a Tanácsköztár­saság egészségpolitikája, annak alapvető tenden­ciája aligha igényel átértékelést. Talán külön is fi­gyelemre méltó, hogy a Tanácsköztársaság egész­ségügyi és szociálpolitikája részleteiben aligha tá­maszkodhatott az oroszországi forradalom ilyen jellegű dokumentumaira, hiszen ezen dokumentu­mok részletes megszerzésére, megismerésére és al­kalmazására nem igen volt gyakorlati lehetőség. Hogy a Magyar Tanácsköztársaság ezen alapvető politikai állásfoglalása mégis — ma már közismer­ten — ennyire összhangban állt a Bolsevik Párt ál­lásfoglalásával, az pontosan arra a tényre mutat, hogy a proletár állam egészségügyi és szociálpoli­1 tikája magától értetődően következik és levezethe­tő a proletár állam alapvető politikai állásfoglalá­sából. Ugyanebből a tényből következik az is, hogy 25 évvel hazánk felszabadulása után, aktuális egész­ségpolitikai problémáink éppen úgy szocializmust építő országunk és társadalmunk politikai hitvallá­sából adódnak, mint ahogy a kommunizmust építő Szovjetunió egészségpolitikája is töretlenül halad több mint 50 évvel ezelőtt leszögezett elvei megva­lósításának irányába. Az elmúlt 50 év folyamán az egész világon be­következett politikai, társadalmi mozgás, tudomá­nyos és technikai fejlődés azonban figyelemre mél­tó változást vont maga után az egészségügyi ellátás megítélésében, helyének, szerepének megfogalma­zásában a tőkés világban is. A korábbi évtizedekben az egészségügyi ellátásnak jellegzetesen szocialista vonásait (a megelőzés jelentősége, szervezett egész­ségügyi ellátás, tervszerű hálózatfejlesztés, stb.) egyre több kapitalista ország egészségtudományi kutatói, szervezői tekintik a modern egészségügyi ellátás nélkülözhetetlen feltételeinek. Az egyes or­szágok dolgozói politikai és gazdasági helyzetüktől függően értek el kisebb vagy nagyobb eredménye­ket a társadalombiztosítási jog mennyiségének és minőségének kiterjesztésében. Arra lehet-e mindebből következtetni, hogy vajon a szocialista és a kapitalista országok egész­ségügyi ellátásának rendszere, egészségpolitikai alapállása közelít egymáshoz? Erre a kérdésre fel­tétlenül nemmel kell válaszolni. A szocialista egész­ségügy egyes alapelveinek a tőkés egészségügyi el­látási rendszerben történő bizonyosfokú alkalmazá­sa csupán azt bizonyítja, hogy hovatovább a kor­szerű egészségügyi ellátás elveit csak úgy lehet ér­telmezni és alkalmazni, ahogyan azt a szocialista társadalom megfogalmazza és gyakorlatában meg­valósítani igyekszik. De — míg a kapitalista egész­ségtudomány képviselői elveikben hirdethetik a szocialista egészségügy bizonyos elveit, azoknak szé­les körű általános gyakorlati megvalósítása csupán

Next

/
Thumbnails
Contents