Orvosi Hetilap, 1975. július (116. évfolyam, 27-30. szám)

1975-07-06 / 27. szám - Gergely János - Eckhardt Sándor: Monoclonalis gammopathiák immunokémiai vizsgálata: anakronizmus vagy kutatási perspektíva?

Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet és Országos Onkológiai Intézet Monoclonalis gammopathiák immunokémiai vizsgálata: anakronizmus vagy kutatási perspektíva? Gergely János dr. és Eckhardt Sándor dr. A monoclonalis gammopathiák (MG) története a múlt század közepéig nyúlik vissza. Mac­Intyre és Bence Jones 1845-ben különleges tulajdonságú fe­hérjét találtak egy ismeretlen betegségben szen­vedő beteg vizeletében (1, 2). A századfordulóig ismertté vált a kórfolyamat pathológiája (3) és Kahler nyomán (4) a csontvelőbetegség (myeloma) és a sajátságos proteinuria közti összefüggés. A csontvelő-punctio bevezetése a klinikai gyakorlat­ba (5) teljesebbé tette a képet, a betegség lénye­gének a felismerése azonban az 1950-es évek kö­zepéig váratott magára. Heremans immunokémiai módszerekre támaszkodó megfigyelései (6) alapján ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a MG-kban a vér­ben extrém mértékben megszaporodó fehérjék az immunglobulinok valamelyikével azonosak. Ez a megállapítás egyrészt utat nyitott az immunoglo­­bulinok szerkezetének megismerése felé, másrészt új megvilágításba helyezte a MG-kat. A MG-ra vonatkozó irodalom ma már kötete­ket tesz ki, a problémakör számos vonatkozásban tisztázottnak tekinthető. Új eredmények azonban új kérdésekre irányítják a figyelmet, így a MG-k tanulmányozásának aktualitása mit sem csökkent. Közleményünkben — amely 187 eset immunoké­miai és klinikai feldolgozása során szerzett tapasz­talatokat összefoglaló munkánkat vezeti be — né­hány ilyen aktuális kérdésre kívánjuk a figyelmet felhívni, illetve kívánunk tapasztalataink alapján egyes problematikus kérdésben állást foglalni. I. Terminológia A kérdéses betegségcsoportba tartozó kórké­pek számos elnevezése közül (pl. paraimmunoglo­­bulinopathia, myelomatosis, paraproteinaemiák) magunk a monoclonalis gammopathia (MG), elne­vezést választottuk (7). Ezalatt az immunglobulint termelő immunocyta­dlonok valamelyikének kóros (esetleg neoplasticus) burjánzását értjük, amely nagyfokú strukturális homogenitást mutató immu­­nunglobulin szaporulattal jár. A homogén immun­globulin molekula populáció kimutatható a vér­ben, ürülhet a vizelettel és lerakodhat a szövetek­ben. A monoclonalis gammopathia meghatározás Orvosi Hetilap 1975. 116. évfolyam, 27. szám kifejezésre juttatja, hogy egyetlen sejt-clon — a feltehetően 105—100 ellenanyag-termelő immuno­cyta clon valamelyike, indult burjánzásnak, és en­nek produktuma, egy bizonyos (általában gamma mobilitású) immunglobulin szaporodik meg extrém mértékben. A meghatározás elfogadása egyben ál­lásfoglalást jelent amellett, hogy a­ MG-kban megszaporodó sejtek a humorális immunválaszban aktív B-lymphocyta vo­nalból származnak; b) a MG-kban megszaporodó fehérjék a B- sejtvonal kórosan burjánzó sejtjeinek a ter­mékei (ezért strukturális kapcsolatuk az el­lenanyagokkal evidens). A MG-k közé sorolható kórképeket az 1. táb­lázatban foglaltuk össze. Megjegyzendő, hogy előfordulnak olyan ese­tek, melyekben két vagy több clon burjánzása két vagy több immunglobulin egyidejű szaporodását eredményezi. Ezeket a bi- vagy polyclonalis plas­­ma-sejt szaporulatokat mégis az MG-k közé sorol­juk, mivel ezek esetleg egy clonra vezethetők visz­­sza (8). De ha két vagy több clon burjánzik „mono­­clonálisan”, a folyamat mind eredetét, mind pedig a fehérjeproduktumot tekintve lényegében külön­bözik a reaktív plasmasejt-szaporulattól. Vitatha­tó, hogy ide sorolhatók-e a különböző malignus folyamatokat kísérő paraproteinaemiák vagy azok a nem neoplastikus betegségek, melyekben mono­clonalis jellegű immunglobulin-szaporulat alkal­manként kimutatható. Magunk az ilyen esetet nem vettük be vizs­gálati anyagunkba. További kérdés, hogy az ún. „benignus monoclonalis hypergammaglobulin­aemia”, melyre először Waldenstrom (9, 10) hívta fel a figyelmet, a MG-k kategóriájába sorolható-e. Magunk az ilyen eseteket — bár anyagunkban ke­vés ilyen fordult elő — ebbe a kategóriába sorol­juk, mert a fehérjeképet tekintve nem találtunk különbséget más MG-vel összehasonlítva, mivel a monoclonális fehérjeszaporulat dominált. Az ilyen „benignus” MG-knak egyéb MG-val azonos elbí­rálása és folyamatos figyelemmel kísérése azért is indokolt, mert az esetek elég jelentős részében előbb-utóbb malignus folyamat megjelenésére le­het számítani (11). Nem sorolhatók ebbe a kategóriába azok a reaktív plasmasejt-szaporulatok, amelyek számos ellenanyag-termelő plasmasejt-clon egyidejű meg­szaporodásával, és ennek következtében diffúz, he­terogén immunglobulin-szaporulattal járnak. II. Immunoglobulinok vizsgálata Az immunglobulin szerkezet intenzív tanul­mányozásának megindulása szorosan összefügg Heremans (G) észlelésével, miszerint a MG-kban megszaporodó fehérjék immunglobulinok. A MG-k­­homogén immunglobulin molekula populációi az ellenanyagszerkezet-kutatás ideális modelljeivé váltak és nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy az ellenanyagok struktúrája sok tekintetben felde­rített. Az immunglobulinok szerkezetét illetően összefoglaló munkákra utalunk (12—15). MG-kban a 2. táblázatban összefoglalt Ig-ok ésЖ 1563

Next