Orvosi Hetilap, 1975. július (116. évfolyam, 27-30. szám)
1975-07-06 / 27. szám - Gergely János - Eckhardt Sándor: Monoclonalis gammopathiák immunokémiai vizsgálata: anakronizmus vagy kutatási perspektíva?
Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet és Országos Onkológiai Intézet Monoclonalis gammopathiák immunokémiai vizsgálata: anakronizmus vagy kutatási perspektíva? Gergely János dr. és Eckhardt Sándor dr. A monoclonalis gammopathiák (MG) története a múlt század közepéig nyúlik vissza. MacIntyre és Bence Jones 1845-ben különleges tulajdonságú fehérjét találtak egy ismeretlen betegségben szenvedő beteg vizeletében (1, 2). A századfordulóig ismertté vált a kórfolyamat pathológiája (3) és Kahler nyomán (4) a csontvelőbetegség (myeloma) és a sajátságos proteinuria közti összefüggés. A csontvelő-punctio bevezetése a klinikai gyakorlatba (5) teljesebbé tette a képet, a betegség lényegének a felismerése azonban az 1950-es évek közepéig váratott magára. Heremans immunokémiai módszerekre támaszkodó megfigyelései (6) alapján ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a MG-kban a vérben extrém mértékben megszaporodó fehérjék az immunglobulinok valamelyikével azonosak. Ez a megállapítás egyrészt utat nyitott az immunoglobulinok szerkezetének megismerése felé, másrészt új megvilágításba helyezte a MG-kat. A MG-ra vonatkozó irodalom ma már köteteket tesz ki, a problémakör számos vonatkozásban tisztázottnak tekinthető. Új eredmények azonban új kérdésekre irányítják a figyelmet, így a MG-k tanulmányozásának aktualitása mit sem csökkent. Közleményünkben — amely 187 eset immunokémiai és klinikai feldolgozása során szerzett tapasztalatokat összefoglaló munkánkat vezeti be — néhány ilyen aktuális kérdésre kívánjuk a figyelmet felhívni, illetve kívánunk tapasztalataink alapján egyes problematikus kérdésben állást foglalni. I. Terminológia A kérdéses betegségcsoportba tartozó kórképek számos elnevezése közül (pl. paraimmunoglobulinopathia, myelomatosis, paraproteinaemiák) magunk a monoclonalis gammopathia (MG), elnevezést választottuk (7). Ezalatt az immunglobulint termelő immunocytadlonok valamelyikének kóros (esetleg neoplasticus) burjánzását értjük, amely nagyfokú strukturális homogenitást mutató immununglobulin szaporulattal jár. A homogén immunglobulin molekula populáció kimutatható a vérben, ürülhet a vizelettel és lerakodhat a szövetekben. A monoclonalis gammopathia meghatározás Orvosi Hetilap 1975. 116. évfolyam, 27. szám kifejezésre juttatja, hogy egyetlen sejt-clon — a feltehetően 105—100 ellenanyag-termelő immunocyta clon valamelyike, indult burjánzásnak, és ennek produktuma, egy bizonyos (általában gamma mobilitású) immunglobulin szaporodik meg extrém mértékben. A meghatározás elfogadása egyben állásfoglalást jelent amellett, hogy a MG-kban megszaporodó sejtek a humorális immunválaszban aktív B-lymphocyta vonalból származnak; b) a MG-kban megszaporodó fehérjék a B- sejtvonal kórosan burjánzó sejtjeinek a termékei (ezért strukturális kapcsolatuk az ellenanyagokkal evidens). A MG-k közé sorolható kórképeket az 1. táblázatban foglaltuk össze. Megjegyzendő, hogy előfordulnak olyan esetek, melyekben két vagy több clon burjánzása két vagy több immunglobulin egyidejű szaporodását eredményezi. Ezeket a bi- vagy polyclonalis plasma-sejt szaporulatokat mégis az MG-k közé soroljuk, mivel ezek esetleg egy clonra vezethetők viszsza (8). De ha két vagy több clon burjánzik „monoclonálisan”, a folyamat mind eredetét, mind pedig a fehérjeproduktumot tekintve lényegében különbözik a reaktív plasmasejt-szaporulattól. Vitatható, hogy ide sorolhatók-e a különböző malignus folyamatokat kísérő paraproteinaemiák vagy azok a nem neoplastikus betegségek, melyekben monoclonalis jellegű immunglobulin-szaporulat alkalmanként kimutatható. Magunk az ilyen esetet nem vettük be vizsgálati anyagunkba. További kérdés, hogy az ún. „benignus monoclonalis hypergammaglobulinaemia”, melyre először Waldenstrom (9, 10) hívta fel a figyelmet, a MG-k kategóriájába sorolható-e. Magunk az ilyen eseteket — bár anyagunkban kevés ilyen fordult elő — ebbe a kategóriába soroljuk, mert a fehérjeképet tekintve nem találtunk különbséget más MG-vel összehasonlítva, mivel a monoclonális fehérjeszaporulat dominált. Az ilyen „benignus” MG-knak egyéb MG-val azonos elbírálása és folyamatos figyelemmel kísérése azért is indokolt, mert az esetek elég jelentős részében előbb-utóbb malignus folyamat megjelenésére lehet számítani (11). Nem sorolhatók ebbe a kategóriába azok a reaktív plasmasejt-szaporulatok, amelyek számos ellenanyag-termelő plasmasejt-clon egyidejű megszaporodásával, és ennek következtében diffúz, heterogén immunglobulin-szaporulattal járnak. II. Immunoglobulinok vizsgálata Az immunglobulin szerkezet intenzív tanulmányozásának megindulása szorosan összefügg Heremans (G) észlelésével, miszerint a MG-kban megszaporodó fehérjék immunglobulinok. A MG-khomogén immunglobulin molekula populációi az ellenanyagszerkezet-kutatás ideális modelljeivé váltak és nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy az ellenanyagok struktúrája sok tekintetben felderített. Az immunglobulinok szerkezetét illetően összefoglaló munkákra utalunk (12—15). MG-kban a 2. táblázatban összefoglalt Ig-ok ésЖ 1563