Orvosi Hetilap, 1975. november (116. évfolyam, 44-48. szám)

1975-11-02 / 44. szám - Medves László: November 7.

1. November 7. A világ haladó embermillióival együtt köszöntjük a Szovjetunió, leghívebb barátunk, az első mun­kás-paraszt állam nemzeti ünnepét, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 58. évfordulóját, és tisztelettel emlékezünk azokra, akik győzelemre vitték a forradalom ügyét. A köszöntésre most olyan évben kerül sor, amikor a magyar dolgozó nép felszabadulásának 30. évfordulóját ünnepelhette, a világ békeszerető, haladó erői pedig a fasizmus felett aratott győze­lem 30. évfordulójáról emlékezhettek meg, amikor Európa történetének leghosszabb békekorszakát éli. Az évfordulók arra serkentenek, hogy elgon­dolkodjunk azokról a lehetőségekről, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió léte és áldozatai, a fasizmus megsem­misítése és hazánk felszabadítása biztosítottak szá­munkra. Oroszország népe, proletariátusa a bolsevik párt és Lenin vezetésével 1017-ben szétzúzta a ki­zsákmányoló osztályok elnyomó hatalmát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom — történelmi igazságot szolgáltatva —,a termelőeszközöket a dol­gozókra bízta, békét hirdetett és elítélt mindenfajta nemzeti elnyomást. Egy nagy nép lerázta magáról bilincseit. Az elnyomottak és kizsákmányoltak a föld egyhatodán elnyomóik és kizsákmányolóik fö­lé kerekedtek. Olyan hatalom született 58 eszten­dővel ezelőtt, amely felszabadította és végérvénye­sen önmaga urává tette a dolgozó embert; olyan osztályuralom született, amely az osztálynélküli társadalom felépítését tűzte ki célul. A marxizmus—leninizmus tudományos elmé­letének volt nagy gyakorlati próbája az októberi szocialista forradalom, s az elmélet kiállta ezt a próbát. Bizonyítást nyertek a marxizmus tézisei. Bebizonyosodott, hogy a marxizmus élő, eleven eszme, amely a gyakorlat tüzében tovább formáló­dik, alakul és erősödik. 1917 októberének jelentő­ségét a kortársak már születésének pillanatában felismerték, tudták, vagy érezték, mert a forrada­lom a béke és a társadalmi haladás jegyében szü­letett. A háborúban kifáradt, agyongyötört emberek a békét és a szabadságot remélték az októberi for­radalom győzelmétől. És mert a magyar nép is ezt várta, ezt kívánta, a forradalom eszméinek lángja hamar átterjedt hazánkra is. E forradalmi tüzet a hazatért hadifoglyok hozták szívükben és tudatuk­ban. A háborútól, az évezredes elnyomástól agyon­­kínzott országban elegendő volt egyetlen szikra, hogy magasba csapjanak a forradalom lángjai. A Nagy Októberi Szocialista forradalom a tár­sadalmi-történelmi fejlődés szükségszerű következ­ménye volt. Joggal hangsúlyozhatta Lenin: „törté­nelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi mére­tekben megismétlődjék az, ami nálunk történt”. A lenini megállapítás nemzetközi érvényét bizonyí­tották azok az internacionalisták, akik a forradal Orvosi Hetilap 1975. 116. évfolyam, 44. szám lomért, október eszméiért fegyvert fogtak. Büsz­kén emlékezünk arra a 100 000 magyar internacio­nalistára, akik a forradalmárok soraiban harcoltak. Büszkén emlékezünk arra is, hogy elsőként ha­zánk proletariátusa követte az októberi példát. A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak szülötte a nagy október eszméinek és példájának, hanem első tör­ténelmi bizonyítéka is annak, hogy a proletár for­radalom nem egyedi, orosz jelenség — mint amivel az imperialisták megkísérelték lekicsinyelni jelen­tőségét —, hanem az emberi társadalom fejlődésé­nek egyetemes érvényű törvényszerűsége. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egyetemes emberi haladás új korszakát, a világtör­ténelem új fejezetét nyitotta meg. Alapjaiban ráz­ta meg a tőkés világrendszert, soha be nem gyó­gyuló sebet ütve rajta. Az imperialista intervenció — érezve a veszély nagyságát — meg-megújuló rohammal akarta vér­­befojtani a fiatal szovjet államot. Szovjet-Oroszor­­szág népei azonban felülkerekedtek az élet-halál harcban és bebizonyították, hogy a tömegeket át­ható marxizmus—leninizmus eszméje legyőzhetet­len erővé vált. A Szovjetunió rendkívül nehéz körülmények között vállalta a szocialista társadalom felépítésé­nek úttörő munkáját és a szovjet emberek meg­valósították, amire vállalkoztak. Hazájukat rend­kívül rövid idő alatt — egyidejű küzdelemben az imperializmus legreakciósabb, legembertelenebb erőivel — a világ egyik iparilag, technikailag, ka­tonailag és kulturálisan legfejlettebb hatalmává emelték. A Szovjetunió követendő példa lett a vi­lág haladó erői számára és támogatására ma is szá­míthat minden szabadságáért küzdő nép. Az októberi forradalom győzelme óta nagyot változott a világ. Olyan korban élünk, amikor egy­re több nép ismeri fel, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmus jelenti a jövőt, hogy a szo­cializmus és a társadalmi haladás egymástól elvá­laszthatatlanok. A forradalom útja azonban sem a Szovjetunió, sem a többi nép számára nem volt könnyű és ma sem az. Az imperialista államok év­tizedekig hidegháborús feszültséget tartottak fenn és hadállásaikat változatlan elkeseredettséggel vé­dik. Az emberiség legjobbjai pedig feszült várako­zással figyelik, sikerül-e megakadályozni egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború kirobba­nását? Sikerül-e a termelő munka eredményeit a népek, az egész emberiség javára hasznosítani? Tudunk-e okosan, emberhez méltóan élni a tudo­mány és technika új eredményeivel? Tudunk-e olyan igazságos, elnyomástól és kizsákmányolástól mentes világot teremteni, ahol a népek szabadon és békében élnek, ahol az alkotó munka öröme, a képességek kibontakoztatásának lehetősége min­den ember számára megadatik, ahol megvalósul az egyén és a közösség érdekeinek összhangja? Ezekre a kérdésekre adnak egyre meggyőzőbb, bíztató választ a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok eredményei. Egyre inkább érezhetjük, hogy mennyire felemelőbb, emberibb érzés a népgazda­ság, a kultúra, a nép egészségügyének érdekében olyan körülmények között dolgozni, amikor a bé­kés egymás mellett élés politikája valósággá válik . 2583

Next