Orvosi Hetilap, 1975. november (116. évfolyam, 44-48. szám)
1975-11-02 / 44. szám - Medves László: November 7.
1. November 7. A világ haladó embermillióival együtt köszöntjük a Szovjetunió, leghívebb barátunk, az első munkás-paraszt állam nemzeti ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulóját, és tisztelettel emlékezünk azokra, akik győzelemre vitték a forradalom ügyét. A köszöntésre most olyan évben kerül sor, amikor a magyar dolgozó nép felszabadulásának 30. évfordulóját ünnepelhette, a világ békeszerető, haladó erői pedig a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójáról emlékezhettek meg, amikor Európa történetének leghosszabb békekorszakát éli. Az évfordulók arra serkentenek, hogy elgondolkodjunk azokról a lehetőségekről, amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió léte és áldozatai, a fasizmus megsemmisítése és hazánk felszabadítása biztosítottak számunkra. Oroszország népe, proletariátusa a bolsevik párt és Lenin vezetésével 1017-ben szétzúzta a kizsákmányoló osztályok elnyomó hatalmát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom — történelmi igazságot szolgáltatva —,a termelőeszközöket a dolgozókra bízta, békét hirdetett és elítélt mindenfajta nemzeti elnyomást. Egy nagy nép lerázta magáról bilincseit. Az elnyomottak és kizsákmányoltak a föld egyhatodán elnyomóik és kizsákmányolóik fölé kerekedtek. Olyan hatalom született 58 esztendővel ezelőtt, amely felszabadította és végérvényesen önmaga urává tette a dolgozó embert; olyan osztályuralom született, amely az osztálynélküli társadalom felépítését tűzte ki célul. A marxizmus—leninizmus tudományos elméletének volt nagy gyakorlati próbája az októberi szocialista forradalom, s az elmélet kiállta ezt a próbát. Bizonyítást nyertek a marxizmus tézisei. Bebizonyosodott, hogy a marxizmus élő, eleven eszme, amely a gyakorlat tüzében tovább formálódik, alakul és erősödik. 1917 októberének jelentőségét a kortársak már születésének pillanatában felismerték, tudták, vagy érezték, mert a forradalom a béke és a társadalmi haladás jegyében született. A háborúban kifáradt, agyongyötört emberek a békét és a szabadságot remélték az októberi forradalom győzelmétől. És mert a magyar nép is ezt várta, ezt kívánta, a forradalom eszméinek lángja hamar átterjedt hazánkra is. E forradalmi tüzet a hazatért hadifoglyok hozták szívükben és tudatukban. A háborútól, az évezredes elnyomástól agyonkínzott országban elegendő volt egyetlen szikra, hogy magasba csapjanak a forradalom lángjai. A Nagy Októberi Szocialista forradalom a társadalmi-történelmi fejlődés szükségszerű következménye volt. Joggal hangsúlyozhatta Lenin: „történelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi méretekben megismétlődjék az, ami nálunk történt”. A lenini megállapítás nemzetközi érvényét bizonyították azok az internacionalisták, akik a forradal Orvosi Hetilap 1975. 116. évfolyam, 44. szám lomért, október eszméiért fegyvert fogtak. Büszkén emlékezünk arra a 100 000 magyar internacionalistára, akik a forradalmárok soraiban harcoltak. Büszkén emlékezünk arra is, hogy elsőként hazánk proletariátusa követte az októberi példát. A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak szülötte a nagy október eszméinek és példájának, hanem első történelmi bizonyítéka is annak, hogy a proletár forradalom nem egyedi, orosz jelenség — mint amivel az imperialisták megkísérelték lekicsinyelni jelentőségét —, hanem az emberi társadalom fejlődésének egyetemes érvényű törvényszerűsége. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egyetemes emberi haladás új korszakát, a világtörténelem új fejezetét nyitotta meg. Alapjaiban rázta meg a tőkés világrendszert, soha be nem gyógyuló sebet ütve rajta. Az imperialista intervenció — érezve a veszély nagyságát — meg-megújuló rohammal akarta vérbefojtani a fiatal szovjet államot. Szovjet-Oroszország népei azonban felülkerekedtek az élet-halál harcban és bebizonyították, hogy a tömegeket átható marxizmus—leninizmus eszméje legyőzhetetlen erővé vált. A Szovjetunió rendkívül nehéz körülmények között vállalta a szocialista társadalom felépítésének úttörő munkáját és a szovjet emberek megvalósították, amire vállalkoztak. Hazájukat rendkívül rövid idő alatt — egyidejű küzdelemben az imperializmus legreakciósabb, legembertelenebb erőivel — a világ egyik iparilag, technikailag, katonailag és kulturálisan legfejlettebb hatalmává emelték. A Szovjetunió követendő példa lett a világ haladó erői számára és támogatására ma is számíthat minden szabadságáért küzdő nép. Az októberi forradalom győzelme óta nagyot változott a világ. Olyan korban élünk, amikor egyre több nép ismeri fel, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmus jelenti a jövőt, hogy a szocializmus és a társadalmi haladás egymástól elválaszthatatlanok. A forradalom útja azonban sem a Szovjetunió, sem a többi nép számára nem volt könnyű és ma sem az. Az imperialista államok évtizedekig hidegháborús feszültséget tartottak fenn és hadállásaikat változatlan elkeseredettséggel védik. Az emberiség legjobbjai pedig feszült várakozással figyelik, sikerül-e megakadályozni egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború kirobbanását? Sikerül-e a termelő munka eredményeit a népek, az egész emberiség javára hasznosítani? Tudunk-e okosan, emberhez méltóan élni a tudomány és technika új eredményeivel? Tudunk-e olyan igazságos, elnyomástól és kizsákmányolástól mentes világot teremteni, ahol a népek szabadon és békében élnek, ahol az alkotó munka öröme, a képességek kibontakoztatásának lehetősége minden ember számára megadatik, ahol megvalósul az egyén és a közösség érdekeinek összhangja? Ezekre a kérdésekre adnak egyre meggyőzőbb, bíztató választ a Szovjetunió és a szocialista országok eredményei. Egyre inkább érezhetjük, hogy mennyire felemelőbb, emberibb érzés a népgazdaság, a kultúra, a nép egészségügyének érdekében olyan körülmények között dolgozni, amikor a békés egymás mellett élés politikája valósággá válik . 2583