Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)

1976-03-07 / 10. szám - Domány Zoltán: A fogamzásgátló tabletták és a rák

Fővárosi Tanács János Kórháza, II. Szülészeti Osztály (főorvos: Háncsok Máriusz dr.) A fogamzásgátló tabletták és a rák Domány Zoltán dr. A fogamzásgátló tabletták a gyógyszerek alkalma­zásának új aspektusát jelentik, hiszen egészséges asszonyok szednek rendszeresen, többnyire évekig gyógyszereket. Mindez sok szakemberben keltett és kelt aggodalmat még ma is. Ezen aggályok első­sorban az orális anticonceptio késői következmé­nyeire (ún. long term hatások) vonatkoznak. A ko­rai mellékhatásokra vonatkozóan ugyanis a kísér­letes toxikológiai vizsgálatok és a már több mint 15 éves múltra visszatekintő klinikai megfigyelé­sek megfelelő támpontot nyújtanak. A heveny és subacut toxikus hatások tekintetében — minden valószínűség szerint — tehát különösebb meglepe­tésekkel számolni már nem kell. Viszont a késői mellékhatások terén sokkal nehezebb mérvadó adatokhoz jutni. Egyrészt a kísérletes módszerek megbízhatósága még nem éri el azt a szintet, hogy a humán extrapolációt megbízhatónak tekintsük. Másrészt az oralis contraceptio alkalmazása még túlságosan rövid ahhoz, hogy a klinikai tapasztalat alapján e kérdésekben egyértelműen állást lehes­sen foglalni. Ugyanakkor — és talán éppen az el­mondottak miatt — éppen az orális anticonceptio késői hatására vonatkozóan hangzik el a legtöbb „rémhír” laikus körökben, de még orvosok között is. A klasszikus, progesztogén és ösztrogén össze­tételű orális anticonceptio hasznossága és nélkü­lözhetetlensége jelenleg nem kérdő­jelezhető meg, nagyon lényeges ezért, hogy a késői hatások te­kintetében — saját vizsgálati anyagunk és az iro­dalom folyamatos tanulmányozásával — reális és modern álláspontot alakítsunk ki. A késői mellékhatások esetében elsősorban a teratogén, a mutagén és a carcinogén hatások érde­melnek figyelmet. Az orális anticonceptio késői kö­vetkezményei közül az előbbi kettővel nemrég fog­lalkoztunk a lap hasábjain (13), most a carcinoge­­nitással való kapcsolat kérdését szeretném össze­foglalni a legújabb irodalmi adatok tükrében. A steroid hormonokból álló klasszikus orális anticoncipiens tabletták esetében a carcinogenitás vonatkozásában teoretikusan két ellentétes állás­pont alakult ki. Az egyik: az orális anticonceptio álterhes állapotnak felel meg és így ez a női szer­vezet természetes állapotának fogható fel. Régeb­ben, a születéskorlátozás módszereinek szélesebb körű elterjedése előtt, nem volt ritka, hogy a nők reprodukciós időszakuk túlnyomó részét terhes ál­lapotban élték át. Mégsem ismert elfogadható adat atekintetben, hogy tumorgyakoriságuk felülmúlta Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 10. szám volna a szokásost. (Sőt ismert, hogy a terhességen átesett nőkben az emlődaganatok ritkábbak; 31). A méhnyakrák esetében viszont ismeretes a nemi élettel való kapcsolat, ez azonban inkább infectio­sus tényezőkre és nem a terhességekre vezethető vissza (5). E nézet tehát a korábbi humán tapasz­talatok alapján eleve elveti a fogamzásgátló tab­letták carcinogenitásának lehetőségét. A másik né­zet viszont elsősorban az állatkísérletek adataira támaszkodik. A steroidoknak komoly szerepük van sok szövet növekedésében, differenciálódásában és működésében. A hormonális miliő kísérletes meg­változtatása — akár a gonádok eltávolítása, akár exogén hormonbevitel, akár terhesség révén — csökkentheti vagy fokozhatja a spontán jelentkező tumorfrekvenciát vagy a különböző carcinogének indukálta tumorgyakoriságot (25). Sőt bizonyos emberi tapasztalatok is amellett szólnak, hogy az endogén hormonszint megváltozásai kapcsolódhat­nak bizonyos tumorok jelentkezésével. Így nem zárható ki az a lehetőség, hogy kívülről bevitt ne­mi hormonok, tehát pl. az orális anticoncipiensek, elősegíthetik vagy gátolhatják az emberi daganatos betegségek létrejöttét. Mindkét — egymással szembenálló — nézet hívei tehát logikusnak látszó elméleti érveléssel támasztották alá állításukat. Ilyenkor — mint min­dig — csakis a konkrét tapasztalati tények dönt­hetnek. Ezek két csoportra különíthetők el: az ilyen célból végzett kísérletes toxikológiai vizsgá­latok eredményeire és a folyamatosan gyűjtött em­beri megfigyelésekre, az ún. monitor funkcióra, amely eddig az emlő-, a méhnyak- és a májdaga­­natok vonatkozásában gyűjtött össze hasznosít­ható adatokat. A kísérletes vizsgálatok nem utalnak carcino­­genitásra. A fogamzásgátló tabletták chronikus toxikoló­giai vizsgálatát nemzetközi munkamegosztásban végezték. Az angolok vállalták az egér- és pat­kányvizsgálatokat, míg az USA-ban a kutya- (vizs­la) és majomkísérletek folynak. Az angol vizsgálat eredményéről már megjelent a hivatalos közlés (11, 15, 16). (Ezt minden orvosnak postázták is az Egye­sült Királyságban.) A vizsgálathoz 13 000 nőstény és hím egeret és patkányt használtak fel. A keze­lést 3 dózisban végezték. Az alacsony dózis a szo­kásos orális anticonceptio során alkalmazott dózis 2—5-szörösét jelentette. A közepes dózis 50—150- szer múlta felül az emberi dózist. A nagy dózis pedig a humán adag 200—400-szorosa volt. A pro­gesztogén és az ösztrogén komponenst külön-­külön és együtt is vizsgálták. Az egereket 80 héten, a patkányokat 2 éven át kezelték. (Az alkalmazott törzsek kifejezetten „tumorérzékenyek” voltak, különösen ösztrogén vonatkozásában. Ez magya­rázhatja azt a nem szakemberek számára eléggé meglepő tényt, hogy pl. kontroll egerek 25%-ának tüdőtumora és 17%-ának pedig májrákja volt, míg a kontroll patkányok 26, 30, ill. 99%-ában észlel­tek mellékvese-, hypophysis-, ill. emlődaganatot.) A kis dózis — vagyis az emberi alkalmazásnak megfelelő kezelés — után a daganatos betegségek 1*

Next