Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)
1976-03-07 / 10. szám - Domány Zoltán: A fogamzásgátló tabletták és a rák
Fővárosi Tanács János Kórháza, II. Szülészeti Osztály (főorvos: Háncsok Máriusz dr.) A fogamzásgátló tabletták és a rák Domány Zoltán dr. A fogamzásgátló tabletták a gyógyszerek alkalmazásának új aspektusát jelentik, hiszen egészséges asszonyok szednek rendszeresen, többnyire évekig gyógyszereket. Mindez sok szakemberben keltett és kelt aggodalmat még ma is. Ezen aggályok elsősorban az orális anticonceptio késői következményeire (ún. long term hatások) vonatkoznak. A korai mellékhatásokra vonatkozóan ugyanis a kísérletes toxikológiai vizsgálatok és a már több mint 15 éves múltra visszatekintő klinikai megfigyelések megfelelő támpontot nyújtanak. A heveny és subacut toxikus hatások tekintetében — minden valószínűség szerint — tehát különösebb meglepetésekkel számolni már nem kell. Viszont a késői mellékhatások terén sokkal nehezebb mérvadó adatokhoz jutni. Egyrészt a kísérletes módszerek megbízhatósága még nem éri el azt a szintet, hogy a humán extrapolációt megbízhatónak tekintsük. Másrészt az oralis contraceptio alkalmazása még túlságosan rövid ahhoz, hogy a klinikai tapasztalat alapján e kérdésekben egyértelműen állást lehessen foglalni. Ugyanakkor — és talán éppen az elmondottak miatt — éppen az orális anticonceptio késői hatására vonatkozóan hangzik el a legtöbb „rémhír” laikus körökben, de még orvosok között is. A klasszikus, progesztogén és ösztrogén összetételű orális anticonceptio hasznossága és nélkülözhetetlensége jelenleg nem kérdőjelezhető meg, nagyon lényeges ezért, hogy a késői hatások tekintetében — saját vizsgálati anyagunk és az irodalom folyamatos tanulmányozásával — reális és modern álláspontot alakítsunk ki. A késői mellékhatások esetében elsősorban a teratogén, a mutagén és a carcinogén hatások érdemelnek figyelmet. Az orális anticonceptio késői következményei közül az előbbi kettővel nemrég foglalkoztunk a lap hasábjain (13), most a carcinogenitással való kapcsolat kérdését szeretném összefoglalni a legújabb irodalmi adatok tükrében. A steroid hormonokból álló klasszikus orális anticoncipiens tabletták esetében a carcinogenitás vonatkozásában teoretikusan két ellentétes álláspont alakult ki. Az egyik: az orális anticonceptio álterhes állapotnak felel meg és így ez a női szervezet természetes állapotának fogható fel. Régebben, a születéskorlátozás módszereinek szélesebb körű elterjedése előtt, nem volt ritka, hogy a nők reprodukciós időszakuk túlnyomó részét terhes állapotban élték át. Mégsem ismert elfogadható adat atekintetben, hogy tumorgyakoriságuk felülmúlta Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 10. szám volna a szokásost. (Sőt ismert, hogy a terhességen átesett nőkben az emlődaganatok ritkábbak; 31). A méhnyakrák esetében viszont ismeretes a nemi élettel való kapcsolat, ez azonban inkább infectiosus tényezőkre és nem a terhességekre vezethető vissza (5). E nézet tehát a korábbi humán tapasztalatok alapján eleve elveti a fogamzásgátló tabletták carcinogenitásának lehetőségét. A másik nézet viszont elsősorban az állatkísérletek adataira támaszkodik. A steroidoknak komoly szerepük van sok szövet növekedésében, differenciálódásában és működésében. A hormonális miliő kísérletes megváltoztatása — akár a gonádok eltávolítása, akár exogén hormonbevitel, akár terhesség révén — csökkentheti vagy fokozhatja a spontán jelentkező tumorfrekvenciát vagy a különböző carcinogének indukálta tumorgyakoriságot (25). Sőt bizonyos emberi tapasztalatok is amellett szólnak, hogy az endogén hormonszint megváltozásai kapcsolódhatnak bizonyos tumorok jelentkezésével. Így nem zárható ki az a lehetőség, hogy kívülről bevitt nemi hormonok, tehát pl. az orális anticoncipiensek, elősegíthetik vagy gátolhatják az emberi daganatos betegségek létrejöttét. Mindkét — egymással szembenálló — nézet hívei tehát logikusnak látszó elméleti érveléssel támasztották alá állításukat. Ilyenkor — mint mindig — csakis a konkrét tapasztalati tények dönthetnek. Ezek két csoportra különíthetők el: az ilyen célból végzett kísérletes toxikológiai vizsgálatok eredményeire és a folyamatosan gyűjtött emberi megfigyelésekre, az ún. monitor funkcióra, amely eddig az emlő-, a méhnyak- és a májdaganatok vonatkozásában gyűjtött össze hasznosítható adatokat. A kísérletes vizsgálatok nem utalnak carcinogenitásra. A fogamzásgátló tabletták chronikus toxikológiai vizsgálatát nemzetközi munkamegosztásban végezték. Az angolok vállalták az egér- és patkányvizsgálatokat, míg az USA-ban a kutya- (vizsla) és majomkísérletek folynak. Az angol vizsgálat eredményéről már megjelent a hivatalos közlés (11, 15, 16). (Ezt minden orvosnak postázták is az Egyesült Királyságban.) A vizsgálathoz 13 000 nőstény és hím egeret és patkányt használtak fel. A kezelést 3 dózisban végezték. Az alacsony dózis a szokásos orális anticonceptio során alkalmazott dózis 2—5-szörösét jelentette. A közepes dózis 50—150- szer múlta felül az emberi dózist. A nagy dózis pedig a humán adag 200—400-szorosa volt. A progesztogén és az ösztrogén komponenst külön-külön és együtt is vizsgálták. Az egereket 80 héten, a patkányokat 2 éven át kezelték. (Az alkalmazott törzsek kifejezetten „tumorérzékenyek” voltak, különösen ösztrogén vonatkozásában. Ez magyarázhatja azt a nem szakemberek számára eléggé meglepő tényt, hogy pl. kontroll egerek 25%-ának tüdőtumora és 17%-ának pedig májrákja volt, míg a kontroll patkányok 26, 30, ill. 99%-ában észleltek mellékvese-, hypophysis-, ill. emlődaganatot.) A kis dózis — vagyis az emberi alkalmazásnak megfelelő kezelés — után a daganatos betegségek 1*