Orvosi Hetilap, 1976. április (117. évfolyam, 14-17. szám)

1976-04-04 / 14. szám - Zsögön Éva: Április 4.

Április 4. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, hazánk felsza­badításának 31. évfordulóján tisztelettel és hálá­val hajtjuk meg fejünket azok emléke előtt, akik nem kímélték sem erejüket, sem életüket áldozni a világ békéjéért a fasizmus elleni nagy küzdelem­ben, a második világháborúban, melynek során a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújával szétrop­pantotta a hitleri hadigépezetet és döntő győzelmet aratott a fasizmus felett. Több mint három évtized telt el azóta, hogy el­dördültek az utolsó ágyúlövések az emberiség tör­ténetének legtöbb áldozatot követelő háborújában, abban a háborúban, melyben az új társadalmi rendszernek, a szocializmusnak kellett összemérnie erejét a világimperializmus állig felfegyverzett osztagaival, a fasiszta Németországgal és szövetsé­geseivel. Az erőpróbát a Lenin által teremtett ál­lam sikerrel kiállta és bebizonyította, hogy nincs a világon olyan erő, amely meg tudná dönteni a szo­cializmust, feltartóztathatná az emberiséget a tár­sadalmi haladás útján. Igazolódtak Lenin szavai: „Sohasem fogják legyőzni azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai nagy többségükben felis­merték, megérezték és látták, hogy saját hatalmu­kat, a szovjethatalmat — a dolgozók hatalmát — védelmezik, hogy azt az ügyet védelmezik, amely­nek győzelme nekik és gyermekeiknek biztosítja azt a lehetőséget, hogy élvezzék minden áldását a kultúrának, mindannak, amit az emberi munka létrehozott”. Ma — akárcsak tegnap és holnap — az évfor­duló ünnepén az egész emberiség szempontjából időszerű e küzdelem eredményeire és azokra az ese­ményekre történő emlékezés, amelyek lehetővé tet­ték, hogy a szocializmus kilépjen egyetlen ország keretei közül és világrendszerré váljon. A szovjet nép győzelme sok tekintetben meg­határozta a világtörténelem további menetét. A fa­siszta Németország és szövetségeseinek veresége összhangban volt az egész­ haladó emberiség érde­keivel. Bebizonyosodott a kommunisták igaza, meg­valósult az a lenini tétel, hogy a háború elkerül­hetetlenül „a szocializmus terjedésére vezet”. A szocialista rendszer bebizonyította legyőzhetetlen­ségét, a Szovjetunió világhatalommá vált. A világ­kapitalizmus erői lényegesen meggyengültek. A ka­pitalizmus Európában alapjáig megrendülten ke­rült ki a háborúból. Lehetőség nyílt arra, hogy az antifasiszta el­lenállási mozgalom az egész kizsákmányoló rend­szer elleni osztályharccá váljon. Erősödött minde­nütt a kommunisták befolyása, és a nemzetközi kommunista mozgalom olyan szorosan összeforrott erőként lépett fel, amely megnyitja valamennyi nép előtt a béke és haladás távlatait. Az imperializmus erőinek gyengülésével egy időben a nemzeti felszabadító mozgalmak fellen­dültek és elkezdődött a gyarmati rendszer össze-Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 14. szám omlása. Több mint 80 új állam jelent meg a világ térképén, mely a szocialista világrendszerrel szö­vetségben óriási antiimperialista erővel rendelke­zik. A szocialista világrendszer kialakulásának kez­dete óta eltelt idő nyilvánvalóvá tette, hogy milyen óriási jelentőségű ez a rendszer maguknak a szo­cialista országoknak a népei szempontjából is. A szocialista országok népeik érdekében olyan prob­lémákat oldottak meg, amely kapitalista körülmé­nyek között nem lehetséges. Megszüntették az em­bernek ember által történő kizsákmányolását, a termelési eszközök magántulajdonát. Vezető szere­pet biztosítottak a leghaladóbb osztály, a munkás­­osztály részére mind a szocializmus alapjainak megteremtése, mind a fejlettebb szocialista társa­dalomban való átmenet során. Óriási mértékben növelték az anyagi terme­lést, ezzel együtt népeik jólétét, életszínvonalát. Mindezt a hős szovjet nép harca, győzelme tet­te lehetővé és nyitotta meg a szabadság felé vezető utat a világ népeinek. E győzelem Magyarország számára nemcsak a szabadságot jelentette, hanem azt is, hogy a ma­gyar nép új úton indulhatott el a társadalmi, gaz­dasági felemelkedés felé. Szocialista államunk ma olyan vívmányokat mutathat fel, amelyek gyöke­resen megváltoztatták politikai, társadalmi, gazda­sági arculatát. Az eltelt több mint három évtized alatt a nemzeti jövedelem csaknem megötszöröző­dött. A lakosság anyagi és kulturális színvonala óriási mértékben nőtt, hatalmas arányú javulás történt az élet- és munkakörülményekben. A fejlődés az egészségügy területén is kiemel­kedő volt. Az egészségügyi helyzet javulása az ál­talános anyagi és kulturális színvonal emelkedése mellett annak a nagy értékű támogatásnak köszön­hető, amelyben államunk az orvostudományt és az egészségügyi szolgálatok fejlesztését részesítette. A felszabadulást követő társadalmi, gazdasági, politikai átalakulás az egészségügyet új, minőségi­leg és mennyiségi szempontból is lényegesen na­gyobb feladat elé állította. Olyan ellátás kialakítá­sát követelte, amely az átalakulással járó változá­sokkal összhangban van formai és tartalmi vonat­kozásban egyaránt és amely a szocialista egészség­ügy lenini alapelveire épül. A felszabadulás előtt a társadalombiztosítás a lakosságnak mintegy 30%-ára terjedt ki. Elsőrendű feladat volt egészségpolitikánkban az, hogy belát­ható időn belül mindenki számára hozzáférhetővé váljon az egészségügyi ellátás. Ez csak a gazdasági fejlődéssel összhangban valósulhatott meg, a társa­dalombiztosításban részesülők számának fokozatos növelésével. 1965-ben már a lakosság 97%-a része­sült társadalombiztosításban. 1972-ben az új egész­ségügyi törvény alkotásakor a biztosítottak aránya már 99% volt. A társadalombiztosítás kiterjeszté­sével együtt az egészségügyi szolgálatok, az intéz­ményhálózat intenzív fejlesztéséről, kellő számú szakemberről, az igények és feltételek összhangjá­nak biztosításáról is gondoskodni kellett. Ez a sza­kasz, a szocialista egészségügy kiépítésének e jól meghatározható szakasza lezárult. 1975. július 1- től az egészségügyi ellátást minden magyar állam­

Next