Orvosi Hetilap, 1976. április (117. évfolyam, 14-17. szám)
1976-04-04 / 14. szám - Zsögön Éva: Április 4.
Április 4. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, hazánk felszabadításának 31. évfordulóján tisztelettel és hálával hajtjuk meg fejünket azok emléke előtt, akik nem kímélték sem erejüket, sem életüket áldozni a világ békéjéért a fasizmus elleni nagy küzdelemben, a második világháborúban, melynek során a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújával szétroppantotta a hitleri hadigépezetet és döntő győzelmet aratott a fasizmus felett. Több mint három évtized telt el azóta, hogy eldördültek az utolsó ágyúlövések az emberiség történetének legtöbb áldozatot követelő háborújában, abban a háborúban, melyben az új társadalmi rendszernek, a szocializmusnak kellett összemérnie erejét a világimperializmus állig felfegyverzett osztagaival, a fasiszta Németországgal és szövetségeseivel. Az erőpróbát a Lenin által teremtett állam sikerrel kiállta és bebizonyította, hogy nincs a világon olyan erő, amely meg tudná dönteni a szocializmust, feltartóztathatná az emberiséget a társadalmi haladás útján. Igazolódtak Lenin szavai: „Sohasem fogják legyőzni azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai nagy többségükben felismerték, megérezték és látták, hogy saját hatalmukat, a szovjethatalmat — a dolgozók hatalmát — védelmezik, hogy azt az ügyet védelmezik, amelynek győzelme nekik és gyermekeiknek biztosítja azt a lehetőséget, hogy élvezzék minden áldását a kultúrának, mindannak, amit az emberi munka létrehozott”. Ma — akárcsak tegnap és holnap — az évforduló ünnepén az egész emberiség szempontjából időszerű e küzdelem eredményeire és azokra az eseményekre történő emlékezés, amelyek lehetővé tették, hogy a szocializmus kilépjen egyetlen ország keretei közül és világrendszerré váljon. A szovjet nép győzelme sok tekintetben meghatározta a világtörténelem további menetét. A fasiszta Németország és szövetségeseinek veresége összhangban volt az egész haladó emberiség érdekeivel. Bebizonyosodott a kommunisták igaza, megvalósult az a lenini tétel, hogy a háború elkerülhetetlenül „a szocializmus terjedésére vezet”. A szocialista rendszer bebizonyította legyőzhetetlenségét, a Szovjetunió világhatalommá vált. A világkapitalizmus erői lényegesen meggyengültek. A kapitalizmus Európában alapjáig megrendülten került ki a háborúból. Lehetőség nyílt arra, hogy az antifasiszta ellenállási mozgalom az egész kizsákmányoló rendszer elleni osztályharccá váljon. Erősödött mindenütt a kommunisták befolyása, és a nemzetközi kommunista mozgalom olyan szorosan összeforrott erőként lépett fel, amely megnyitja valamennyi nép előtt a béke és haladás távlatait. Az imperializmus erőinek gyengülésével egy időben a nemzeti felszabadító mozgalmak fellendültek és elkezdődött a gyarmati rendszer össze-Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 14. szám omlása. Több mint 80 új állam jelent meg a világ térképén, mely a szocialista világrendszerrel szövetségben óriási antiimperialista erővel rendelkezik. A szocialista világrendszer kialakulásának kezdete óta eltelt idő nyilvánvalóvá tette, hogy milyen óriási jelentőségű ez a rendszer maguknak a szocialista országoknak a népei szempontjából is. A szocialista országok népeik érdekében olyan problémákat oldottak meg, amely kapitalista körülmények között nem lehetséges. Megszüntették az embernek ember által történő kizsákmányolását, a termelési eszközök magántulajdonát. Vezető szerepet biztosítottak a leghaladóbb osztály, a munkásosztály részére mind a szocializmus alapjainak megteremtése, mind a fejlettebb szocialista társadalomban való átmenet során. Óriási mértékben növelték az anyagi termelést, ezzel együtt népeik jólétét, életszínvonalát. Mindezt a hős szovjet nép harca, győzelme tette lehetővé és nyitotta meg a szabadság felé vezető utat a világ népeinek. E győzelem Magyarország számára nemcsak a szabadságot jelentette, hanem azt is, hogy a magyar nép új úton indulhatott el a társadalmi, gazdasági felemelkedés felé. Szocialista államunk ma olyan vívmányokat mutathat fel, amelyek gyökeresen megváltoztatták politikai, társadalmi, gazdasági arculatát. Az eltelt több mint három évtized alatt a nemzeti jövedelem csaknem megötszöröződött. A lakosság anyagi és kulturális színvonala óriási mértékben nőtt, hatalmas arányú javulás történt az élet- és munkakörülményekben. A fejlődés az egészségügy területén is kiemelkedő volt. Az egészségügyi helyzet javulása az általános anyagi és kulturális színvonal emelkedése mellett annak a nagy értékű támogatásnak köszönhető, amelyben államunk az orvostudományt és az egészségügyi szolgálatok fejlesztését részesítette. A felszabadulást követő társadalmi, gazdasági, politikai átalakulás az egészségügyet új, minőségileg és mennyiségi szempontból is lényegesen nagyobb feladat elé állította. Olyan ellátás kialakítását követelte, amely az átalakulással járó változásokkal összhangban van formai és tartalmi vonatkozásban egyaránt és amely a szocialista egészségügy lenini alapelveire épül. A felszabadulás előtt a társadalombiztosítás a lakosságnak mintegy 30%-ára terjedt ki. Elsőrendű feladat volt egészségpolitikánkban az, hogy belátható időn belül mindenki számára hozzáférhetővé váljon az egészségügyi ellátás. Ez csak a gazdasági fejlődéssel összhangban valósulhatott meg, a társadalombiztosításban részesülők számának fokozatos növelésével. 1965-ben már a lakosság 97%-a részesült társadalombiztosításban. 1972-ben az új egészségügyi törvény alkotásakor a biztosítottak aránya már 99% volt. A társadalombiztosítás kiterjesztésével együtt az egészségügyi szolgálatok, az intézményhálózat intenzív fejlesztéséről, kellő számú szakemberről, az igények és feltételek összhangjának biztosításáról is gondoskodni kellett. Ez a szakasz, a szocialista egészségügy kiépítésének e jól meghatározható szakasza lezárult. 1975. július 1- től az egészségügyi ellátást minden magyar állam