Orvosi Hetilap, 1977. december (118. évfolyam, 49-52. szám)

1977-12-04 / 49. szám - Győrffy Árpád - Krajczár Géza - Kiss Béla - Várhelyi Imre: A gyomor peptikus fekélyeinek elkülönítő kórisméje endoscopos és biopsiás vizsgálattal

Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Rák Kálmán dr.) Kórbonctani Intézet (igazgató: Endes Pongrác dr.) II. Sebészeti Klinika (igazgató: Schnitzler József dr.) A gyomor peptikus fekélyeinek elkülönítő kórisméje endoscopos és biopsiás vizsgálattal Győrffy Árpád dr., Krajczár Géza dr., Kiss Béla dr. és Várhelyi Imre dr. Az egyik legfontosabb gyomorbetegség, a peptikus fekély évtizedek óta a gastroenterológusok, a ra­diológusok és a sebészek érdeklődésének közép­pontjában áll, részben a máig sem egészen ismert pathomechanizmus (8), részben a differenciáldiag­nosztikai nehézségek miatt. Az Orvosi Hetilap is többször foglalkozott a benignus fekély és az ulcus képében jelentkező gyomorrák elkülönítésének ma is sok gondot okozó kérdésével (3, 5, 11, 12, 15, 16, 19, 29, 59). Az elkülönítés jelentőségéről — úgy gondoljuk — felesleges szólnunk. Irodalmi adatok tanúsága szerint a korai, azaz gyógyítható rákos folyamat az esetek 60—70%-ában fekély képében jelentkezik, felismerése a beteg sorsa szempontjá­ból döntő fontosságú (20, 36, 50). A műtéti ered­mények a gyomor-carcinomás betegeknek ebben a csoportjában a legjobbak (51, 56). Ismert az is, hogy az eredetileg biztosan be­nignus gyomorfekély az évek folyamán malignu­­san elfajulhat (9, 10, 18, 24, 25, 34, 38, 40, 56), ha ezt a nézetet nem is minden szerző osztja (6, 23, 48, 54, 55) vagy nem mindegyik foglal határozot­tan állást (30, 35, 37, 46, 49). Úgy tűnik, hogy többségben vannak azok, akik elfogadják a ma­lignus elfajulás lehetőségét. Az ulcus-carcinoma előfordulását régebben aránylag gyakorinak gon­dolták (25, 31, 40, 43), az utóbbi években gyako­riságát 1,5%-ban adják meg (10, 17, 24, 37, 56). A magyar szerzők közül Korpássy és mtsai 5,9 százalékos, Juhász 11,5%-os ulcus-carcinoma elő­fordulást találtak a boncolási anyagban (22, 27). Hetényi szerint igen kicsiny az a veszély, hogy a jóindulatú fekély rosszindulatúvá változik, s a klinikus számára az a fő probléma, hogy az adott fekély jó-, vagy rosszindulatú-e (21). Kellner a gyomorfekélyek 5—15%-át tartja praecancerosis­­nak, míg Friedrich szerint 4—6% körül van a be­nignus fekély malignus elfajulásának veszélye (11, 12, 25). Benkő a gyomorfekélyesek intézeti keze­lését javasolja teljes gyógyulásig, lehetségesnek tartja a rosszindulatú elfajulást (4). Udvardy 130 gyomorfekélyes betege közül 2 esetben észlelt ma­ Orvosi Hetilap 1977. 118. évfolyam, 49. szám lignis elfajulást (58). Pongrácz és Gyöngyössy 544 gyomorfekély és rák miatt resecált esetéből 3,6%­­ban (15 eset) fedett fel a szövettani vizsgálat ul­­cus-carcinomát (38). Varró szerint elméletileg ki­csi a valószínűsége, hogy jóindulatú fekély rákossá váljon (54). Simon mintegy 5%-os malignus elfa­julásról tett említést (48). A gyomorfekélyből szár­mazó biopsiás anyag kórszövettani vizsgálatában, a jó- és rosszindulatú fekély elkülönítésében Baj­­tai és mtsai szereztek nagy tapasztalatokat (1). Még néhány évvel ezelőtt is a gyomorfekélyek differenciáldiagnosztikájában nagyrészt a külön­böző radiológiai jeleknek, például a Hampton-vo­­nalnak volt jelentősége (2, 26), az endoscopok szá­mának növekedése, megfelelő szakembergárda ki­alakulása, az eszközök technikai tökéletesedése, histológiai biopsiás és cytológiai vizsgálatok végez­­hetősége folytán egyre inkább az endoscopia veszi át a radiológia szerepét ezen a területen (6, 7, 10, 13, 14, 18, 23, 24, 28, 32, 33, 34, 35, 37, 39, 41, 42, 44, 46, 47, 49, 57). Említést érde­mel, hogy Friedrich, Udvardy és Benkő már sok évvel ezelőtt felhívták a figyelmet a gastroscopos vizsgálat nagy fontosságára a fekély elkülönítő kór­­ismézésében (4, 5, 11, 12, 58), s az Orvosi Hetilap szerkesztősége ugyancsak világosan leszögezte ál­láspontját, mely szerint az endoscopos vizsgálat és a biopsia nagy fontosságú ebben a ténykedésben (52, 53). A klinika gyomor-bél szakrendelésén és kli­nikai osztályon hat év óta foglalkozunk a gyomor­fekélyek endoscopos vizsgálatával, s a makroszkó­pos kép, valamint a biopsiás vizsgálat segítségével igyekszünk elkülöníteni a malignus és a benignus gyomorfekélyeket. Vizsgálatainkkal a következő kérdésekre igyekszünk választ kapni: a) Milyen gyakran fejlődik ki ulcus-carcino­ma az eredetileg benignus fekélyből, illetve léte­zik-e egyáltalán a gyomor-carcinomának ez a ka­tegóriája? b) Lehetséges-e elkülöníteni már az első endo­scopos és biopsiás vizsgálattal a malignus és a be­nignus gyomorfekélyt, vagy csak a második, eset­leg harmadik vagy további ellenőrzés vezet a he­lyes diagnosishoz? c) A fekély makroszkópos vizsgálatával önma­gában lehetséges-e az elkülönítés? d) Egyezik-e a műtét előtti endoscopos és bio­psiás lelet a műtéti készítmény részletes feldol­gozása után megfogalmazott lelettel? e) Mikor helyes műtétet végezni persistáló be­nignus ulcus miatt, illetve a rendszeres ellenőrzés, a folyamat tartós endoscopos követése a gyógyulá­sig, csökkentheti-e az operáltak számát? Beteganyag és módszer A vizsgálatokat az Olympus-cég EFB, GFB, JFB 2 eszközeivel végeztük. A vizsgálatok során lehetőség nyílt biopsia végzésére is. Biopsiát a fekély széléből, esetenként, ha nem fedte vastag lepedék az ulcust, az alapból is végeztünk, 5—8 minta vételével. Makrosz­kóposan is alaposan megtekintettük a fekélyt, figye­lembe véve, hogy milyen a környéki redőzet, a fekély alakja, széle, a lepedék színe, a fekély alapjának gra­­nuláltsága; vizsgáltuk a gyomornyálkahártya esetleges 2943 1*

Next