Orvosi Hetilap, 1977. december (118. évfolyam, 49-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám - Győrffy Árpád - Krajczár Géza - Kiss Béla - Várhelyi Imre: A gyomor peptikus fekélyeinek elkülönítő kórisméje endoscopos és biopsiás vizsgálattal
Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Rák Kálmán dr.) Kórbonctani Intézet (igazgató: Endes Pongrác dr.) II. Sebészeti Klinika (igazgató: Schnitzler József dr.) A gyomor peptikus fekélyeinek elkülönítő kórisméje endoscopos és biopsiás vizsgálattal Győrffy Árpád dr., Krajczár Géza dr., Kiss Béla dr. és Várhelyi Imre dr. Az egyik legfontosabb gyomorbetegség, a peptikus fekély évtizedek óta a gastroenterológusok, a radiológusok és a sebészek érdeklődésének középpontjában áll, részben a máig sem egészen ismert pathomechanizmus (8), részben a differenciáldiagnosztikai nehézségek miatt. Az Orvosi Hetilap is többször foglalkozott a benignus fekély és az ulcus képében jelentkező gyomorrák elkülönítésének ma is sok gondot okozó kérdésével (3, 5, 11, 12, 15, 16, 19, 29, 59). Az elkülönítés jelentőségéről — úgy gondoljuk — felesleges szólnunk. Irodalmi adatok tanúsága szerint a korai, azaz gyógyítható rákos folyamat az esetek 60—70%-ában fekély képében jelentkezik, felismerése a beteg sorsa szempontjából döntő fontosságú (20, 36, 50). A műtéti eredmények a gyomor-carcinomás betegeknek ebben a csoportjában a legjobbak (51, 56). Ismert az is, hogy az eredetileg biztosan benignus gyomorfekély az évek folyamán malignusan elfajulhat (9, 10, 18, 24, 25, 34, 38, 40, 56), ha ezt a nézetet nem is minden szerző osztja (6, 23, 48, 54, 55) vagy nem mindegyik foglal határozottan állást (30, 35, 37, 46, 49). Úgy tűnik, hogy többségben vannak azok, akik elfogadják a malignus elfajulás lehetőségét. Az ulcus-carcinoma előfordulását régebben aránylag gyakorinak gondolták (25, 31, 40, 43), az utóbbi években gyakoriságát 1,5%-ban adják meg (10, 17, 24, 37, 56). A magyar szerzők közül Korpássy és mtsai 5,9 százalékos, Juhász 11,5%-os ulcus-carcinoma előfordulást találtak a boncolási anyagban (22, 27). Hetényi szerint igen kicsiny az a veszély, hogy a jóindulatú fekély rosszindulatúvá változik, s a klinikus számára az a fő probléma, hogy az adott fekély jó-, vagy rosszindulatú-e (21). Kellner a gyomorfekélyek 5—15%-át tartja praecancerosisnak, míg Friedrich szerint 4—6% körül van a benignus fekély malignus elfajulásának veszélye (11, 12, 25). Benkő a gyomorfekélyesek intézeti kezelését javasolja teljes gyógyulásig, lehetségesnek tartja a rosszindulatú elfajulást (4). Udvardy 130 gyomorfekélyes betege közül 2 esetben észlelt ma Orvosi Hetilap 1977. 118. évfolyam, 49. szám lignis elfajulást (58). Pongrácz és Gyöngyössy 544 gyomorfekély és rák miatt resecált esetéből 3,6%ban (15 eset) fedett fel a szövettani vizsgálat ulcus-carcinomát (38). Varró szerint elméletileg kicsi a valószínűsége, hogy jóindulatú fekély rákossá váljon (54). Simon mintegy 5%-os malignus elfajulásról tett említést (48). A gyomorfekélyből származó biopsiás anyag kórszövettani vizsgálatában, a jó- és rosszindulatú fekély elkülönítésében Bajtai és mtsai szereztek nagy tapasztalatokat (1). Még néhány évvel ezelőtt is a gyomorfekélyek differenciáldiagnosztikájában nagyrészt a különböző radiológiai jeleknek, például a Hampton-vonalnak volt jelentősége (2, 26), az endoscopok számának növekedése, megfelelő szakembergárda kialakulása, az eszközök technikai tökéletesedése, histológiai biopsiás és cytológiai vizsgálatok végezhetősége folytán egyre inkább az endoscopia veszi át a radiológia szerepét ezen a területen (6, 7, 10, 13, 14, 18, 23, 24, 28, 32, 33, 34, 35, 37, 39, 41, 42, 44, 46, 47, 49, 57). Említést érdemel, hogy Friedrich, Udvardy és Benkő már sok évvel ezelőtt felhívták a figyelmet a gastroscopos vizsgálat nagy fontosságára a fekély elkülönítő kórismézésében (4, 5, 11, 12, 58), s az Orvosi Hetilap szerkesztősége ugyancsak világosan leszögezte álláspontját, mely szerint az endoscopos vizsgálat és a biopsia nagy fontosságú ebben a ténykedésben (52, 53). A klinika gyomor-bél szakrendelésén és klinikai osztályon hat év óta foglalkozunk a gyomorfekélyek endoscopos vizsgálatával, s a makroszkópos kép, valamint a biopsiás vizsgálat segítségével igyekszünk elkülöníteni a malignus és a benignus gyomorfekélyeket. Vizsgálatainkkal a következő kérdésekre igyekszünk választ kapni: a) Milyen gyakran fejlődik ki ulcus-carcinoma az eredetileg benignus fekélyből, illetve létezik-e egyáltalán a gyomor-carcinomának ez a kategóriája? b) Lehetséges-e elkülöníteni már az első endoscopos és biopsiás vizsgálattal a malignus és a benignus gyomorfekélyt, vagy csak a második, esetleg harmadik vagy további ellenőrzés vezet a helyes diagnosishoz? c) A fekély makroszkópos vizsgálatával önmagában lehetséges-e az elkülönítés? d) Egyezik-e a műtét előtti endoscopos és biopsiás lelet a műtéti készítmény részletes feldolgozása után megfogalmazott lelettel? e) Mikor helyes műtétet végezni persistáló benignus ulcus miatt, illetve a rendszeres ellenőrzés, a folyamat tartós endoscopos követése a gyógyulásig, csökkentheti-e az operáltak számát? Beteganyag és módszer A vizsgálatokat az Olympus-cég EFB, GFB, JFB 2 eszközeivel végeztük. A vizsgálatok során lehetőség nyílt biopsia végzésére is. Biopsiát a fekély széléből, esetenként, ha nem fedte vastag lepedék az ulcust, az alapból is végeztünk, 5—8 minta vételével. Makroszkóposan is alaposan megtekintettük a fekélyt, figyelembe véve, hogy milyen a környéki redőzet, a fekély alakja, széle, a lepedék színe, a fekély alapjának granuláltsága; vizsgáltuk a gyomornyálkahártya esetleges 2943 1*