Orvosi Hetilap, 1979. december (120. évfolyam, 48-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám - Lapis Károly: Baló József dr. (1895-1979)
ezt akkor, amikor a magyar orvostudományt azon időben döntően befolyásoló német orvostudományban még nagyrészt olyan patihológiai szemlélet uralkodott. Virológiai tanulmányait újabb, hosszabb amerikai tanulmányútja után, 1931-ben „A láthatatlan kórokozók, filtrálható vírusok” c. könyvben foglalta össze, amikor ilyen jellegű összefoglaló mű még ritkaságszámba ment a világirodalomban is olyannyira, hogy a könyve német nyelven két kiadásban is megjelent. Szegeden teljes szélességében kibontakozott sokoldalú tudományos tevékenysége, az elmondottak mellett elmélyült tanulmányokat folytatott különböző praeblastomatosisokra, a leukoplakiára, a pancreas-vezeték hasal-sejtes metaplasiára és a vastagbél-polyposisra vonatkozóan. Utóbbira vonatkozóan kiterjedt összehasonlító vizsgálatokat végzett embereken, sertéseken, szarvasmarhákon, talán mindvégig legkedvesebbnek megmaradt tanítványával, Korpássy Bélával. Tapasztalataikat 1936-ban megjelent német nyelvű monográfiában foglalták össze. Még a szegedi évek alatt, 1940-ben, ugyancsak német nyelvű „Die Erkrankungen der weissen Substanz des Gehirns und des Rückenmarkes” c. monográfiában foglalta össze az idegrendszer demyelinisatiójával járó kóros folyamataira vonatkozó tapasztalatait is. Élesszemű, az új jelenségeket, problémákat korán felismerő és megragadó pathológus volt. Tudományos érdeklődésébe tartozó problémák művelése mellett mindig jutott energiájából a napi gyakorlat által felvetett problémák tanulmányozására, így szegedi évei alatt foglalkozott a paprikahasítók foglalkozási ártalomként kialakuló tüdőbetegségével. Az elmondottakból láthatjuk, hogy szegedi intézetében intenzív és szerteágazó tudományos munkásság folyt, a vezetése alatt álló intézet méltán foglalt helyet az abban az időben nagyhírű szegedi tanszékek sorában, melyek élén akkoriban a hazai orvostudomány kiemelkedő egyéniségei álltak mint Szent-Györgyi Albert, Issekutz Béla, Miskolczy Dezső, Jancsó Miklós, Rusznyák István, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Bár Baló professzor mindig inkább a csendes búvárkodást, az elmélyült munkát kedvelő ember volt, részt vett a Szegedi Egyetem közéletében is. Kétszer is, 1932/33-ban, és 1941/42-ben a kar dékánja, 1939/40-ben pedig az egyetem rektora volt. Szilárd jelleme, puritánsága, humánuma, igazságszeretete révén a háborús években a gyorsan változó idők sodrában is mindenkor mindenkivel szemben megőrizte emberségét, segítségére volt az üldözötteknek, és kiállt értük. Munkássága alapján 1940-ben az MTA levelező, majd 1946-ban pedig rendes tagjává választották. 1948-ban azonban az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorából kihagyták, mely bizony, mint az utóbbi évek beszélgetései során elmondta, nagyon bántotta — és hozzátehetjük, joggal —, mert méltánytalannak tartotta azt. Ez sem szegte kedvét azonban az egyébként érzékeny tudósnak. Fáradhatatlanul dolgozott a reábízott súlyos háborús károkat szenvedett, budapesti intézet rendbetételén. Sugárzó tudományszeretete vonzotta a fiatalokat, az öreg intézet hamarosan benépesült pályakezdő fiatalokkal, akik körültekintő, gondos irányítás mellett ismerkedtek a methodikákkal, a kutatómunka buktatóival és örömeivel, a nagy tiszteletben álló tanár és felesége, Banga professzorasszony példáját követve, az esti órákban is benépesítve a laboratóriumokat. Sok energiát fordított az oktatás újjászervezésére, megírta több kiadást megért kórbonctani tankönyvét, melynek első kötete már 1948-ban megjelent, de második kötete csak 1952-ben került kiadásra. 1961—62-ben alaposan átdolgozott formában jelent meg. Tankönyvén orvosgenerációk nőttek fel, s a szakorvosjelöltek felkészülését is szolgálta. Könyve nem volt könnyen emészthető, de rendkívül korszerű ismeretek tárháza volt, és egyben tükrözte a szaktudomány fejlődésének sodró áramát, s nem megmerevített ismereteket közölt. Ábraanyaga pedig a háború dúlta Európában egyedülállóan gazdag és didaktikus volt. Az érbetegségekre, az arteriosclerosisra vonatkozóan Szegeden megkezdett tanulmányai a budapesti intézetben bontakoztak ki igazán. Az artériák elasztikus rostjainak pusztulását előidéző okok után kutatva — a vezetése alatt álló intézet biokémiai laboratóriumát vezető feleségével, Banga professzorasszonnyal ideális szakmai együttműködésben dolgozva — felfedezték a pancreas elastase enzimét, melyért 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki őket. Az idegrendszer és erek pathológiája mellett Baló professzor érdeklődésének és munkásságának harmadik főirányát a daganatpathológia képezte. Hazánkban a kísérletes daganatkutatás egyik megalapítója és kiemelkedő művelője volt. Elsőként mutatott rá Magyarországon a vírusok szerepére a daganatok keletkezésében. Nemzetközileg is jelentős munkásságot fejtett ki a tüdőrák pathológiájára vonatkozóan. Tüdőrák és Tüdőadenoma c. könyve német nyelven két kiadást ért meg. Elsőként ismerte fel bizonyos vegyületek, így a hydrazin származékok daganatkeltő hatását. A% 2903