Orvosi Hetilap, 1979. december (120. évfolyam, 48-52. szám)

1979-12-02 / 48. szám - Lapis Károly: Baló József dr. (1895-1979)

ezt akkor, amikor a magyar orvostudományt azon időben döntően befolyásoló német orvostudomány­ban még nagyrészt olyan patihológiai szemlélet uralkodott. Virológiai tanulmányait újabb, hosszabb ame­rikai tanulmányútja után, 1931-ben „A láthatatlan kórokozók, filtrálható vírusok” c. könyvben fog­lalta össze, amikor ilyen jellegű összefoglaló mű még ritkaságszámba ment a világirodalomban is olyannyira, hogy a könyve német nyelven két ki­adásban is megjelent. Szegeden teljes szélességében kibontakozott sokoldalú tudományos tevékenysége, az elmondot­tak mellett elmélyült tanulmányokat folytatott kü­lönböző praeblastomatosisokra, a leukoplakiára, a pancreas-vezeték hasal-sejtes metaplasiára és a vastagbél-polyposisra vonatkozóan. Utóbbira vo­natkozóan kiterjedt összehasonlító vizsgálatokat végzett embereken, sertéseken, szarvasmarhákon, talán mindvégig legkedvesebbnek megmaradt ta­nítványával, Korpássy Bélával. Tapasztalataikat 1936-ban megjelent német nyelvű monográfiában foglalták össze. Még a szegedi évek alatt, 1940-ben, ugyancsak német nyelvű „Die Erkrankungen der weissen Substanz des Gehirns und des Rückenmarkes” c. monográfiában foglalta össze az idegrendszer de­­myelinisatiójával járó kóros folyamataira vonat­kozó tapasztalatait is. Élesszemű, az új jelenségeket, problémákat korán felismerő és megragadó pathológus volt. Tudományos érdeklődésébe tartozó problémák mű­velése mellett mindig jutott energiájából a napi gyakorlat által felvetett problémák tanulmányo­zására, így szegedi évei alatt foglalkozott a pap­­rikahasítók foglalkozási ártalomként kialakuló tüdőbetegségével. Az elmondottakból láthatjuk, hogy szegedi in­tézetében intenzív és szerteágazó tudományos munkásság folyt, a vezetése alatt álló intézet mél­tán foglalt helyet az abban az időben nagyhírű szegedi tanszékek sorában, melyek élén akkoriban a hazai orvostudomány kiemelkedő egyéniségei áll­tak mint Szent-Györgyi Albert, Issekutz Béla, Mis­­kolczy Dezső, Jancsó Miklós, Rusznyák István, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Bár Baló professzor mindig inkább a csendes búvárkodást, az elmélyült munkát kedvelő ember volt, részt vett a Szegedi Egyetem közéletében is. Kétszer is, 1932/33-ban, és 1941/42-ben a kar dé­kánja, 1939/40-ben pedig az egyetem rektora volt. Szilárd jelleme, puritánsága, humánuma, igazság­­szeretete révén a háborús években a gyorsan változó idők sodrában is mindenkor mindenkivel szemben megőrizte emberségét, segítségére volt az üldözötteknek, és kiállt értük. Munkássága alapján 1940-ben az MTA leve­lező, majd 1946-ban pedig rendes tagjává válasz­tották. 1948-ban azonban az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorából kihagyták, mely bizony, mint az utóbbi évek beszélgetései során elmondta, nagyon bántotta — és hozzátehet­jük, joggal —, mert méltánytalannak tartotta azt. Ez sem szegte kedvét azonban az egyébként érzékeny tudósnak. Fáradhatatlanul dolgozott a reábízott súlyos háborús károkat szenvedett, buda­pesti intézet rendbetételén. Sugárzó tudománysze­­retete vonzotta a fiatalokat, az öreg intézet hama­rosan benépesült pályakezdő fiatalokkal, akik kö­rül­tekintő, gondos irányítás mellett­ ismerkedtek a methodikákkal, a kutatómunka buktatóival és örömeivel, a nagy tiszteletben álló tanár és fele­sége, Banga professzorasszony példáját követve, az esti órákban is benépesítve a laboratóriumokat. Sok energiát fordított az oktatás újjászerve­zésére, megírta több kiadást megért kórbonctani tankönyvét, melynek első kötete már 1948-ban megjelent, de második kötete csak 1952-ben került kiadásra. 1961—62-ben alaposan átdolgozott for­mában jelent meg. Tankönyvén orvosgenerációk nőttek fel, s a szakorvosjelöltek felkészülését is szolgálta. Könyve nem volt könnyen emészthető, de rendkívül korszerű ismeretek tárháza volt, és egyben tükrözte a szaktudomány fejlődésének sod­ró áramát, s nem megmerevített ismereteket kö­zölt. Ábraanyaga pedig a háború dúlta Európában egyedülállóan gazdag és didaktikus volt. Az érbetegségekre, az arteriosclerosisra vonat­kozóan Szegeden megkezdett tanulmányai a buda­pesti intézetben bontakoztak ki igazán. Az arté­riák elasztikus rostjainak pusztulását előidéző okok után kutatva — a vezetése alatt álló intézet bio­kémiai laboratóriumát vezető feleségével, Banga professzorasszonnyal ideális szakmai együttműkö­désben dolgozva — felfedezték a pancreas elastase enzimét, melyért 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki őket. Az idegrendszer és erek pathológiája mel­lett Baló professzor érdeklődésének és munkássá­gának harmadik főirányát a daganatpathológia képezte. Hazánkban a kísérletes daganatkutatás egyik megalapítója és kiemelkedő művelője volt. Elsőként mutatott rá Magyarországon a vírusok szerepére a daganatok keletkezésében. Nemzet­közileg is jelentős munkásságot fejtett ki a tüdő­rák pathológiájára vonatkozóan. Tüdőrák és Tüdő­­adenoma c. könyve német nyelven két kiadást ért meg. Elsőként ismerte fel bizonyos vegyületek, így a hydrazin származékok daganatkeltő hatását. A% 2903

Next