Orvosi Hetilap, 1980. január (121. évfolyam, 1-4. szám)
1980-01-06 / 1. szám - Czeizel Endre: A fogamzásgátló tabletták magzati ártalmassága
Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Tóth Béla dr.), Humángenetikai laboratórium (vezető: Czeizel Endre dr.) A fogamzásgátló tabletták magzati ártalmassága Czeizel Endre dr. A fogamzásgátló tabletták (FT-k) esetleges magzati ártalmassága az utóbbi időben sokat emlegetett probléma. A genetikai tanácsadás során is gyakran teszik fel a kérdést, hogy a terhesség alatt szedett FT-k okoznak-e veleszületett rendellenességet, vagy hogy a hosszabb ideig FT-t szedő nők későbbi terhességeiben gyakrabban kell-e számolni az utódok ártalmával. Ezen túl magunknak e kérdéssel a Veleszületett Rendellenesség Felügyelet munkája során is szembe kellett néznünk: 1975- ben a hazai Veleszületett Rendellenesség Monitor a végtaghiányos rendellenességek gyakoriságának jelentős emelkedését jelezte (11). Az ellenőrző vizsgálatok ennek valósságát alátámasztották és ezért epidemiológiai felmérést szerveztünk a kóroki tényezők feltárása céljából. A személyes vizsgálattal rendellenesség típusokra elkülönített esetek és az illesztett kontrollok szüleivel rögzített interjús adatfelvétel történt. 3 hónappal a conceptiót megelőzően FT-t szedők aránya csaknem kétszer magasabbnak bizonyult a, végtaghiányos csoportban (12). (A végtaghiányos rendellenességek gyakorisága 1976-ban és 1977-ben némileg még tovább emelkedett.) Végül 1970-ben a többes születések gyakorisága hirtelen és szignifikánsan megnőtt (10). Azóta előfordulásuk lényegében ezen a magasabb szinten stabilizálódott. A FT-k szerepe e jelenség hátterében is vizsgálatra szorult. A FT-k utódokra gyakorolt esetleges hatását két eltérő kóreredeti kategóriára kell elkülöníteni. Egyfelől a fogamzást megelőzően az ivarsejtekben olyan genetikai ártalmak, tehát mutációk alakulhatnak ki, amelyek azután a magzatokban-utódokban halálozást, rendellenességeket, ill. örökletes betegségeket idézhetnek elő. Ezzel a problémával másutt foglalkoztunk (13), hozzátéve, hogy az irodalmi adatokra alapozott állásfoglalásunk szerint a jelenleg használt klasszikus típusú FT-k mutagén hatásától tartani nem kell. Másfelől a fogamzástól a születésig az anyai szervezetben fejlődő magzat exogén eredetű ártalma vezethet a születéskor vagy később észlelhető rendellenességekhez. Munkámban a FT-kat ez utóbbi nézőpontból értékelem. I. A terhesség alatti magzati ártalmak általános jellemzése A terhesség alatt a magzatra ható exogén hatások értékelésekor számos szempontot kell mérlegelni. Most csak hármat emelek ki. Az egyik az idő-faktor. Eszerint a terhességet 3 különböző időszakra különítjük el (1. ábra). Az első két hétben kialakuló magzati ártalmak („zygopathiák”) a „minden vagy semmi” szabályát követik: a zygota a károsodást követően vagy elpusztul (az ilyen terhességeket fel sem ismerik, ezek az ún. inapparens terhességek), vagy épen születik meg. A terhesség 2. és 8. hete között az ártalmak („embryopathiák”) következménye már háromirányú. A halálozás ekkor spontán vetélésben nyilvánul meg. A kevésbé súlyos ártalmak az organogenesis károsítása miatt congenitalis malformatiókhoz vezethetnek. Ezen időszakon belül az egyes specifikus "malformatio típusoknak jól körülhatárolt kritikus periódusa van, így ezek ekkor — és általában csak ekkor — alakulhatnak ki. A kritikus periódus elsősorban az eltérő anyagcsere-intenzitással indokolható. Mindig az éppen leggyorsabban fejlődő szerveknek, szöveteknek a legnagyobb az oxigén és tápanyagigénye, így ez utóbbiak csökkenése miatt a károsodás esetükben a legnyilvánvalóbb. Végül a küszöb alatti noxák, ill. a restitutio ad integrum esetén az újszülött épen jön a világra. A harmadik fázisban, a terhesség 8. hete és a szülés között egy újabb lehetőséggel is számolni kell. Ilyenkor ugyanis az ún. funkcionális jellegű, tehát makroszkóposan nem nyilvánvaló betegségek („fetopathiák”) dominálnak. Ebben a szakaszban is kialakulhatnak malformatiók, de már csak bizonyos szervrendszerekben (így az idegrendszerben és csontvázban), és ezek szembetűnősége elmarad az embryopathiákétól. A másik fontos szabály a noxa-specificitás. Eszerint a teratogén ártalmak támadáspontja általában specifikus és ezért jellemző lokalizációjú malformatiók alakulnak ki. Ennek következtében klinikailag is felismerhető bizonyos teratogén ártalmak hatása, erre utal a congenitalis rubeola, contergan, röntgen, hydantoin, alkohol stb. syndroma. A harmadik lényeges jellegzetesség, hogy az exogén noxák általában multiplex rendellenességeket, tehát syndromákat idéznek elő. A magyarázat nyilvánvaló: egyrészt a noxa érvényesülésének időpontjában több intenzív anyagcseréjű, tehát fokozott érzékenységű szerv és szövet is lehet. Másrészt a noxa specificitás is legtöbbször multiplex támadáspontú (pl. rubeolavírus esetén az endothel sejtek). A terhesség alatt a magzatra ható külső effektusok, így a klasszikus FT-k érékelésekor kétfajta hatásmechanizmussal kell számolni: a közvetlenül a magzatra ható teratogén effektussal és az anyai szervezeten keresztül közvetve érvényesülő maternális hatással. II. A teratogén hatás A FT-k teratogenitásának emlegetésekor joggal felmerül a kérdés: hogyan szedhet valaki a terhesség alatt FT-t? Hiszen ezeket éppen ennek megelőzésére alkalmazzák. Terhesség alatt a FT-k szedésére, ha ritkán isa terhességek mintegy 0,3—3 Az Európai Teratológus Társaság VI. kongreszszusán (Szentendre, 1978. szeptember 7-én) elhangzott referátum magyar változata. Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 1. szám 1*