Orvosi Hetilap, 1980. január (121. évfolyam, 1-4. szám)

1980-01-06 / 1. szám - Czeizel Endre: A fogamzásgátló tabletták magzati ártalmassága

Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Tóth Béla dr.), Humángenetikai laboratórium (vezető: Czeizel Endre dr.) A fogamzásgátló tabletták magzati ártalmassága Czeizel Endre dr. A fogamzásgátló tabletták (FT-k) esetleges mag­zati ártalmassága az utóbbi időben sokat emlege­tett probléma. A genetikai tanácsadás során is gyakran teszik fel a kérdést, hogy a terhesség alatt szedett FT-k okoznak-e veleszületett rendellenes­séget, vagy hogy a hosszabb ideig FT-t szedő nők későbbi terhességeiben gyakrabban kell-e számolni az utódok ártalmával. Ezen túl magunknak e kér­déssel a Veleszületett Rendellenesség Felügyelet munkája során is szembe kellett néznünk: 1975- ben a hazai Veleszületett Rendellenesség Monitor a végtaghiányos rendellenességek gyakoriságának jelentős emelkedését jelezte (11). Az ellenőrző vizs­gálatok ennek valósságát alátámasztották és ezért epidemiológiai felmérést szerveztünk a kóroki té­nyezők feltárása céljából. A személyes vizsgálattal rendellenesség típusokra elkülönített esetek és az illesztett kontrollok szüleivel rögzített interjús adatfelvétel történt. 3 hónappal a conceptiót meg­előzően FT-t szedők aránya csaknem kétszer ma­gasabbnak bizonyult a, végtaghiányos csoportban (12). (A végtaghiányos rendellenességek gyakori­sága 1976-ban és 1977-ben némileg még tovább emelkedett.) Végül 1970-ben a többes­ születések gyakorisága hirtelen és szignifikánsan megnőtt (10). Azóta előfordulásuk lényegében ezen a ma­gasabb szinten stabilizálódott. A FT-k szerepe e je­lenség hátterében is vizsgálatra szorult. A FT-k utódokra gyakorolt esetleges hatását két eltérő kóreredeti kategóriára kell elkülöníteni. Egyfelől a fogamzást megelőzően az ivarsejtekben olyan genetikai ártalmak, tehát mutációk alakul­hatnak ki, amelyek azután a magzatokban-utódok­­ban halálozást, rendellenességeket, ill. örökletes be­tegségeket idézhetnek elő. Ezzel a problémával másutt foglalkoztunk (13), hozzátéve, hogy az iro­dalmi adatokra alapozott állásfoglalásunk szerint a jelenleg használt klasszikus típusú FT-k mutagén hatásától tartani nem kell. Másfelől a fogamzástól a születésig az anyai szervezetben fejlődő magzat exogén eredetű ártalma vezethet a születéskor vagy később észlelhető rendellenességekhez. Munkám­ban a FT-kat ez utóbbi nézőpontból értékelem. I. A terhesség alatti magzati ártalmak általános jellemzése A terhesség alatt a magzatra ható exogén ha­tások értékelésekor számos szempontot kell mér­legelni. Most csak hármat emelek ki. Az egyik az idő-faktor. Eszerint a terhességet 3 különböző idő­szakra különítjük el (1. ábra). Az első két hétben kialakuló magzati ártalmak („zygopathiák”) a „minden vagy semmi” szabályát követik: a zygota a károsodást követően vagy elpusztul (az ilyen ter­hességeket fel sem ismerik, ezek az ún. inapparens terhességek), vagy épen születik meg. A terhesség 2. és 8. hete között az ártalmak („embryopathiák”) következménye már háromirányú. A halálozás ek­kor spontán vetélésben nyilvánul meg. A kevésbé súlyos ártalmak az organogenesis károsítása miatt congenitalis malformatiókhoz vezethetnek. Ezen időszakon belül az egyes specifikus "malformatio típusoknak jól körülhatárolt kritikus periódusa van, így ezek ekkor — és általában csak ekkor — ala­kulhatnak ki. A kritikus periódus elsősorban az eltérő anyagcsere-intenzitással indokolható. Mindig az éppen leggyorsabban fejlődő szerveknek, szöve­teknek a legnagyobb az oxigén és tápanyagigénye, így ez utóbbiak csökkenése miatt a károsodás ese­tükben a legnyilvánvalóbb. Végül a küszöb alatti noxá­k, ill. a restitutio ad integrum esetén az új­szülött épen jön a világra. A harmadik fázisban, a terhesség 8. hete és a szülés között egy újabb lehe­tőséggel is számolni kell. Ilyenkor ugyanis az ún. funkcionális jellegű, tehát makroszkóposan nem nyilvánvaló betegségek („fetopathiák”) dominál­nak. Ebben a szakaszban is kialakulhatnak malfor­­matiók, de már csak bizonyos szervrendszerekben (így az idegrendszerben és csontvázban), és ezek szembetűnősége elmarad az embryopathiákétól. A másik fontos szabály a noxa-specificitás. Eszerint a teratogén ártalmak támadáspontja általában spe­cifikus és ezért jellemző lokalizációjú malforma­­tiók alakulnak ki. Ennek következtében klinikailag is felismerhető bizonyos teratogén ártalmak hatása, erre utal a congenitalis rubeola, contergan, röntgen, hydantoin, alkohol stb. syndroma. A harmadik lé­nyeges jellegzetesség, hogy az exogén noxák általá­ban multiplex rendellenességeket, tehát syndromá­­kat idéznek elő. A magyarázat nyilvánvaló: egyrészt a noxa érvényesülésének időpontjában több intenzív anyagcseréjű, tehát fokozott érzékenységű szerv és szövet is lehet. Másrészt a noxa specificitás is leg­többször multiplex támadáspontú (pl. rubeolavírus esetén az endothel sejtek). A terhesség alatt a magzatra ható külső effek­tusok, így a klasszikus FT-k érékelésekor kétfajta hatásmechanizmussal kell számolni: a közvetlenül a magzatra ható teratogén effektussal és az anyai szervezeten keresztül közvetve érvényesülő mater­­nális hatással. II. A teratogén hatás A FT-k teratogenitásának emlegetésekor jog­gal felmerül a kérdés: hogyan szedhet valaki a ter­hesség alatt FT-t? Hiszen ezeket éppen ennek meg­előzésére alkalmazzák. Terhesség alatt a FT-k sze­désére, ha ritkán is­­a terhességek mintegy 0,3—3 Az Európai Teratológus Társaság VI. kongresz­­szusán (Szentendre, 1978. szeptember 7-én) elhangzott referátum magyar változata. Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 1. szám 1*

Next