Orvosi Hetilap, 1980. március (121. évfolyam, 9-13. szám)
1980-03-02 / 9. szám - Schultz Károly - Veisenbach János: Masszív meconium-aspiratiós syndroma
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Gyermekklinika (igazgató: Mestyán Gyula dr.) Masszív meconiumaspiratiós syndroma Schultz Károly dr. és Weisenbach János dr. Az újszülöttkori légzési zavarok domináns szerepet játszanak a neonatális morbiditásban és mortalitásban. Jóllehet az idiopathikus respiratorikus distress syndroma (IRDS) koraszülöttekben vezető haláloki tényező, egyéb respiratorikus vagy cardiorespiratorikus zavarban megnyilvánuló tünetcsoportok is kisebb-nagyobb tehertételt jelentenek az újszülöttpathológiában és mortalitásban. Ezen adaptatiós zavarokban a perinatalis asphyxia a leggyakoribb aetropathogenetikai tényező. A túlnyomórészt érett vagy túlhordott újszülöttekben előforduló úgynevezett „meconium-aspiratiós syndroma” is az asphyxia következménye. Míg az elmúlt évtizedben a korszerű oxygen- és respiratiós terápia kiterjedt alkalmazásával jelentős haladás történt az IRDS kezelésében (3, 5, 16, 24), a meconium-aspiratio prognosisa lényegesen nem javult, a halálozás igen magas (20—50%), ami elsősorban az érett újszülöttek perinatális mortalitását terheli (10, 29, 30). E postasphyxiás tünetcsoport lényege, hogy a légutakba kerülő meconiumos magzatvíz vagy sűrű meconium-massza kisebb-nagyobb atelectasiát vagy egy főbronchusban, esetleg a tracheában teljes légúti blokkot okoz. Klinikailag a meconium-aspiratio hypoxiában, hypercapniában, cardialis elégtelenségben és acidosisban manifesztálódik. A cardiorespiratorikus tüneteket súlyosbítja vagy prolongálja a meconium okozta kémiai gyulladás, melynek talaján később könnyen bacteriális pneumonia alakulhat ki. Mindebből érthető, hogy a meconium-aspiratio az életveszély és a szövődmények szempontjából egyik legnagyobb figyelmet érdemlő postasphyxiás tünetcsoportnak tekintendő. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy a következőkben saját tapasztalataink és megfigyeléseink tükrében elemezzük a tünetcsoport fontosabb aspektusait. Anyag és módszer 1974. január 1-től 1977. december 31-ig terjedő 4 éves időszakban a pécsi Gyermekklinika újszülöttosztályain 29 újszülött csecsemőt ápoltunk meconiumaspiratio miatt. A syndroma diagnosztikus kritériumainak a következőket tekintettük: 1. meconiumos magzatvíz és látható meconium az újszülött tracheájában vagy garatjában. 2. Tachypnoe, dyspnoe mint a respiratorikus zavar legszembetűnőbb klinikai manifesztációi. 3. Durva gócos atelectasiák a mellkas röntgenfelvételén. Minden meconiumot aspirált újszülöttben laryngoscopos feltárást végeztünk és a garatban vagy tracheában maradt meconiumot szívással eltávolítottuk. Ezt követően a meconiumos gyomortartalmat is leszívtuk. A mellkasról a status-felvételt követően, majd a klinikai állapot súlyosságától és alakulásától függően ismételt felvételt készítettünk. Minden esetben az arteria temporalis superficialis punctiójával nyert vérből meghatároztuk a sav-bázis statust, 8 újszülöttben az arteria ombilicalis katéterezésével az artériás oxygenisatiót is követtük. A terápia egységes elvek szerint történt; az oxygenisatiós zavart először fejburán át adott oxygennel, ennek sikertelensége esetén tartós pozitív légúti nyomás (CPAP, Continuous Positive Airway Pressure) vagy kilégzési pozitív végnyomás (PEEP, Positive End Expiratory Pressure) alkalmazásával próbálták javítani. Az acidosis korrekciója céljából az ismert Siggaard—Andersen-képlet alapján számított nátrium-bicarbonát mennyiségét glucose-oldatban peripheriás vénába infundálták. A tartós gépi lélegeztetést Baby-Bird vagy Bennett typusú respiratorral végeztük. Eredmények Terhespathologia és meconium-aspiratio. Eseteink többségében a terhesség zavartalan lefolyású volt, négy esetben szerepelt toxaemia a terhességi anamnesisben (1. táblázat). Ugyanakkor nagyszámban fordult elő műtéti, ill. eszközös szülés, tíz esetben sectio caesarea, három esetben üregi fogasműtét. E körülményen kívül a születéskor észlelt alacsony Apgar-pontszám (egyperces átlagos Apgarpontszám 3, az ötperces 5,9), valamint a resuscitatio szükségessége is egyértelműen demonstrálja, hogy az asphyxia miatt volt szükség a beavatkozásokra. Születési súly és terhességi kor szerinti megoszlás Az irodalmi adatokkal összhangban saját megfigyeléseinkből is következik, hogy a meconiumaspiratio szinte kizárólag érett újszülöttekben fordul elő, gyakran postmaturitással, vagy dysmata-1. táblázat. Terhes pathologia meconium aspiratióban Terhességi anamnesis Esetek száma Zavartalan lefolyású terhesség 19 Toxaemia4 Anyai infekció (láz, pyura)2 Placenta praevia1 Idő előtti burokrepedés2 Terhesgondozásra nem járt1 Szülés lefolyása Esetek száma Spontán szülés Sectio caesarea Fogasműtét (üregi) Köldökzsinór-rendellenesség Vacuum extractio Az Eü. Min. 5. sz. tárcaszintű kutatási főirányához kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján. (Számjel: 3-23-0502-04-1/M) Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 9. szám 1* 495