Orvosi Hetilap, 1980. május (121. évfolyam, 18-21. szám)
1980-05-04 / 18. szám - Levendel László - Lakatos Mária: Asztmás betegek relaxáló kezelése
ról megerősítette. A kezdetben szükséges külső szuggesztiót nyújtani tudtuk a betegek felvilágosításában, a betegség tüneteinek értelmezésében, a feszültség és szorongás, ill. ezzel szemben a relaxáltság jelentőségének, az eljárás megtanulhatóságának, begyakorolhatóságának megértetésében, a megadott instrukciókban. Az asztmás betegek gyógykezelése során gyakran találkozunk olyan tünetekkel (hörgőgörcs, a mellkasi izomzat spasmusa, izgalmi, szorongásos állapotok stb.), melyek lazító, relaxáló jellegű befolyásolást igényelnének (40). A főleg gyógyszeres kezelésre szűkülő asztmagyógyítás korlátolt lehetőséget nyújt erre. A hörgő-spasmus oldására a xantin származékok (Theophyllin), az adrenerg szerek állnak rendelkezésre, de már a különböző görcsoldók, relaxánsok (No-Spa, Halidor, Scutamil, Mydeton, Relaxil stb.) ismételt próbálkozások után sem honosodtak meg tüneti szereink közt. A sedativumok és ataracticumok asztmás betegeknél ugyancsak nem bizonyultak egyértelműen pozitív hatású tüneti szereknek. Maga a hörgő-spasmus gyógyszeres tartós oldása sem megoldott. A theophyllin túladagolásának is megvannak a maga veszélyei, nem is szólva az adrenerg szerek excesszív használatának súlyos cardialis szövődményeiről, nem ritkán letális következményéről. Ezért hamarosan felmerült a hörgő-spasmus befolyásolása relaxációs módszerrel. Ennek lehetősége az ellazítás fokozatos kiterjesztése a nem akaratlagos izomtevékenységre, a simaizmok befolyásolására, a vegetatív szabályozásra — éppen ez az egyik célja a relaxációs eljárásoknak. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a már kialakult hörgőgörcsöt, a paroxismust relaxálással áttörni nem tudjuk, sőt a tünetes állapot sem alkalmas a relaxáció tanítására, a tréningre sem. Itt tehát profilaktikus szemléletű tüneti kezelésre volt szükség. A legtöbb beteg megérzi a roham közeledtét, mert 15—20 perccel előtte kifejezett aurája van (szorító érzés a mellkasban, köhögés, orrviszketés, retrosternális nyomás, övérzés stb.). A relaxációra már betanított beteg többnyire ilyenkor még ki tudja védeni a roham kialakulását. Ha azonban már bekövetkezik, mert a hajnali órákban pl. arra ébred a beteg, akkor a relaxáció már nem segít és szükséges a spray használata. Ilyenkor arra tanítjuk a beteget, hogy ne elégedjen meg a pillanatnyi megkönnyebbüléssel, amit a hörgtágítókkal elért, hanem kezdjen el relaxálni, és ezzel jelentősen meghosszabbíthatja a „desobstructiós” periódust. Lényegében a vegyi és élettani relaxálás kombinálásával kívánjuk a hörgtágító szerek excessiv használatát elkerülni. Mindennapi gyakorlatunkban itt látjuk a beteg relaxálóképességének legközvetlenebb hasznát, de előnyei ezzel távolról sem kimerítettek. A légúti obstructio igen jelentős, gyakran domináló tényezője — különösen intrinsic dyskriniás asztmánál — a hörgőváladék pangása, a kisebb-nagyobb mérvű köpetretenció. Expectoráló technikánk lényege a köpet-viscositás csökkentése mellett a hörgtágítással és rendezett, betanított köhögtetéssel megkönynyített váladékeltávolítás. Ez, relaxálni tudó, „beiskolázott” betegnek lényegesen hamarabb megtanítható. Az asztmás betegek esetében jelentkező neurotikus tünetek részint a sajátos személyiségstruktúra velejárója, részint másodlagos, a heves tünetekkel járó alapbetegség következménye. A relaxálással ezek a tünetek jól befolyásolhatók és ha nem is teszik teljesen feleslegessé — különösen eleinte — a pszichofarmakonok alkalmazását, azok menynyisége jelentősen csökkenthető. A tréning megkezdéséig Frendont, Dalgolt, ritkán Seduxent adunk és a corticoid elvonást gyakran kísérő depressio befolyásolására Noverilt, esetleg Sapilentet. Bár betegeink pszichodiagnosztikai kivizsgálására nagy súlyt helyezünk, nincs lehetőségünk a betegek többségénél egyéni pszichoterápiára. A csoportos pszichoterápia mellett a betegek tömeges ellátásában a relaxáció pszichoterápiás hatását látjuk leginkább adekvátnak és még gazdaságosságánál fogva is leginkább célravezetőnek. Asztmás betegeken végzett személyiségvizsgálataink szerint is (41) az asztmás beteg megzavart személyiségfejlődése miatt infantilis, retardált, neurotikus vonásokat mutat és erősen dependens személyiségnek tekinthető. Ez megmutatkozik az asztmás betegek gyógyszerkötődésében, az excessiv használatra való hajlamosságban, a mindig újabb és újabb (lehetőleg külföldi) gyógyszerek keresésében, a hazai orvoslásban, de azon belül is az asztma kezelésében fokozottan jelentkező gyógyszer-fetisizmusban. A relaxációs tréning bevonja magát a beteget is a gyógyítási folyamatba, autogén természete folytán alkalmas arra, hogy csökkentse a beteg gyógyszer- és terapeuta-dependenciáját. Ezért ez esetben a relaxációs tréning személyiségkorrekciós pszichoterápiás hatásúnak is tekinthető, túl a tüneti hatásán. Kétségtelen, hogy orvosi szuggesztióval, vagy éppen hipnózissal gyorsabb és sokszor látványosabb tüneti eredmény érhető el a betegek pszichés befolyásolásában, azonban a relaxációs tréning hatása mélyebb, maradandóbb és főleg nem fixálja a beteg függőségi igényét. Végül nagy szerepet tulajdonítunk a relaxáló eljárások elsajátításának az asztmás betegek légzésrehabilitációs kezelésének megalapozásában (35, 37, 38, 40). Tapasztalatunk szerint a relaxációs képesség segít a megzavart légzési mechanizmus célzott korrekciójában, a rekeszizom, az esszenciális és légzési segédizmok koordinált működésében, a thoracoabdominális és phrenicocostalis paradoxia befolyásolásában, az aktív kilégzés gazdaságosabb segítésében, a mellkasi és hasi izmok célszerű innerválásában, a kiegyensúlyozottabb, a felső verticális légzéstípusnál gazdaságosabb légzéstípus kialakításában. A tréningezett beteg minden vonatkozásban kooperatívabb. Ezek az előnyök vezettek arra, hogy az autogén tréning alapgyakorlatát rutinszerűen beépítettük az asztmás betegek csoportos légzésrehabilitációs kezelésébe. Tehát betegeink a relaxáló kezelés alapismereteit és a tréning elemeit elsajátítják már az intézeten belül. Sok beteg igényelné a külön relaxáló kezelés intenzívebb, ill. következetesebb betanítását. Ez kapacitás kérdése. Jól képzett 1057