Orvosi Hetilap, 1980. május (121. évfolyam, 18-21. szám)

1980-05-04 / 18. szám - Levendel László - Lakatos Mária: Asztmás betegek relaxáló kezelése

ról megerősítette. A kezdetben szükséges külső szuggesztiót nyújtani tudtuk a betegek felvilágosí­tásában, a betegség tüneteinek értelmezésében, a feszültség és szorongás, ill. ezzel szemben a rela­­xáltság jelentőségének, az eljárás megtanulhatósá­gának, begyakorolhatóságának megértetésében, a megadott instrukciókban. Az asztmás betegek gyógykezelése során gyak­ran találkozunk olyan tünetekkel (hörgőgörcs, a mellkasi izomzat spasmusa, izgalmi, szorongásos állapotok stb.), melyek lazító, relaxáló jellegű be­folyásolást igényelnének (40). A főleg gyógyszeres kezelésre szűkülő asztmagyógyítás korlátolt lehe­tőséget nyújt erre. A hörgő-spasmus oldására a xantin származékok (Theophyllin), az adrenerg szerek állnak rendelkezésre, de már a különböző görcsoldók, relaxánsok (No-Spa, Halidor, Scutamil, Mydeton, Relaxil stb.) ismételt próbálkozások után sem honosodtak meg tüneti szereink közt. A seda­­tivumok és ataracticumok asztmás betegeknél ugyancsak nem bizonyultak egyértelműen pozitív hatású tüneti szereknek. Maga a hörgő-spasmus gyógyszeres tartós oldása sem megoldott. A theo­­phyllin túladagolásának is megvannak a maga ve­szélyei, nem is szólva az adrenerg szerek excesszív használatának súlyos cardialis szövődményeiről, nem ritkán letális következményéről. Ezért hama­rosan felmerült a hörgő-spasmus befolyásolása re­laxációs módszerrel. Ennek lehetősége az ellazítás fokozatos kiterjesztése a nem akaratlagos izom­­tevékenységre, a simaizmok befolyásolására, a ve­getatív szabályozásra — éppen ez az egyik célja a relaxációs eljárásoknak. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a már kialakult hörgőgörcsöt, a pa­­roxismust relaxálással áttörni nem tudjuk, sőt a tünetes állapot sem alkalmas a relaxáció tanításá­ra, a tréningre sem. Itt tehát profilaktikus szem­léletű tüneti kezelésre volt szükség. A legtöbb be­teg megérzi a roham közeledtét, mert 15—20 perc­cel előtte kifejezett aurája van (szorító érzés a mellkasban, köhögés, orrviszketés, retrosternális nyomás, övérzés stb.). A relaxációra már betanított beteg többnyire ilyenkor még ki tudja védeni a roham kialakulását. Ha azonban már bekövetkezik, mert a hajnali órákban pl. arra ébred a beteg, akkor a relaxáció már nem segít és szükséges a spray használata. Ilyenkor arra tanítjuk a beteget, hogy ne elégedjen meg a pillanatnyi megkönnyeb­büléssel, amit a hörgtágítókkal elért, hanem kezd­jen el relaxálni, és ezzel jelentősen meghosszabbít­hatja a „desobstructiós” periódust. Lényegében a vegyi és élettani relaxálás kombinálásával kíván­juk a hörgtágító szerek excessiv használatát elke­rülni. Mindennapi gyakorlatunkban itt látjuk a beteg relaxálóképességének legközvetlenebb hasznát, de előnyei ezzel távolról sem kimerítettek. A légúti obstructio igen jelentős, gyakran domináló ténye­zője — különösen intrinsic dyskriniás asztmánál — a hörgőváladék pangása, a kisebb-nagyobb mérvű köpetretenció. Expectoráló technikánk lényege a köpet-viscositás csökkentése mellett a hörgtágítás­­sal és rendezett, betanított köhögtetéssel megköny­­nyített váladékeltávolítás. Ez, relaxálni tudó, „be­iskolázott” betegnek lényegesen hamarabb megta­nítható. Az asztmás betegek esetében jelentkező neuro­tikus tünetek részint a sajátos személyiségstruk­túra velejárója, részint másodlagos, a heves tüne­tekkel járó alapbetegség következménye. A relaxá­lással ezek a tünetek jól befolyásolhatók és ha nem is teszik teljesen feleslegessé — különösen eleinte — a pszichofarmakonok alkalmazását, azok meny­­nyisége jelentősen csökkenthető. A tréning meg­kezdéséig Frend­ont, Dalgolt, ritkán Seduxent adunk és a corticoid elvonást gyakran kísérő de­pressio befolyásolására Noverilt, esetleg Sapilen­­tet. Bár betegeink pszichodiagnosztikai kivizsgálá­sára nagy súlyt helyezünk, nincs lehetőségünk a betegek többségénél egyéni pszichoterápiára. A cso­portos pszichoterápia mellett a betegek tömeges el­látásában a relaxáció pszichoterápiás hatását lát­juk leginkább adekvátnak és még gazdaságosságá­nál fogva is leginkább célravezetőnek. Asztmás be­tegeken végzett személyiségvizsgálataink szerint is (41) az asztmás beteg megzavart személyiségfejlő­dése miatt infantilis, retardált, neurotikus vonáso­kat mutat és erősen dependens személyiségnek te­kinthető. Ez megmutatkozik az asztmás betegek gyógyszerkötődésében, az excessiv használatra való hajlamosságban, a mindig újabb és újabb (lehető­leg külföldi) gyógyszerek keresésében, a hazai or­voslásban, de azon belül is az asztma kezelésében fokozottan jelentkező gyógyszer-fetisizmusban. A relaxációs tréning bevonja magát a beteget is a gyógyítási folyamatba, autogén természete folytán alkalmas arra, hogy csökkentse a beteg gyógyszer- és terapeuta-dependenciáját. Ezért ez esetben a re­laxációs tréning személyiségkorrekciós pszichote­rápiás hatásúnak is tekinthető, túl a tüneti hatásán. Kétségtelen, hogy orvosi szuggesztióval, vagy ép­pen hipnózissal gyorsabb és sokszor látványosabb tüneti eredmény érhető el a betegek pszichés befo­lyásolásában, azonban a relaxációs tréning hatása mélyebb, maradandóbb és főleg nem fixálja a beteg függőségi igényét. Végül nagy szerepet tulajdonítunk a relaxáló eljárások elsajátításának az asztmás betegek lég­zésrehabilitációs kezelésének megalapozásában (35, 37, 38, 40). Tapasztalatunk szerint a relaxációs képesség segít a megzavart légzési mechanizmus célzott kor­rekciójában, a rekeszizom, az esszenciális és légzési segédizmok koordinált működésében, a thoracoab­­dominális és phrenicocostalis paradoxia befolyáso­lásában, az aktív kilégzés gazdaságosabb segítésé­ben, a mellkasi és hasi izmok célszerű innerválásá­­ban, a kiegyensúlyozottabb, a felső verticális lég­zéstípusnál gazdaságosabb légzéstípus kialakításá­ban. A tréningezett beteg minden vonatkozásban kooperatívabb. Ezek az előnyök vezettek arra, hogy az auto­gén tréning alapgyakorlatát rutinszerűen beépítet­tük az asztmás betegek csoportos légzésrehabilitá­ciós kezelésébe. Tehát betegeink a relaxáló kezelés alapismereteit és a tréning elemeit elsajátítják már az intézeten belül. Sok beteg igényelné a külön relaxáló kezelés intenzívebb, ill. következetesebb betanítását. Ez kapacitás kérdése. Jól képzett 1057

Next