Orvosi Hetilap, 1980. augusztus (121. évfolyam, 31-35. szám)
1980-08-03 / 31. szám - Kiszely Katalin: A gyermekkori epilepsziák kórlefolyásáról
Heim Pál Gyermekkórház Mentalhygiéniai és epilepszia Osztály A gyermekkori epilepsziák kórlefolyásáról Kiszely Katalin dr. Az elmúlt évtizedek forradalmi változást hoztak az epilepsziák gyógykezelésében. Ennek eredményeként se szeri, se száma a terápiás sikerekről szóló közléseknek, ugyanakkor azonban az ellenkezőjét is olvashatjuk. Az „Epilepsia” című folyóirat egyik szerkesztőségi közleményében pl. a következőket: „...az epilepszia prognózisa a legújabb terápiás lehetőségek ellenére sem változott. ..” (16). Hogyan lehet mindezt összeegyeztetni? Mi a tényleges helyzet? Közismert, hogy ma már nem epilepsziáról, hanem epilepsziákról beszélünk, mivel sokféle eredetű megjelenési formát és kórlefolyást mutató epilepszia van. Vannak betegek, akiket a modern kezelés minden lehetőségét felhasználva sem lehet tünetmentessé tenni, és olyanok, akik rendszertelen, nem megfelelő kezelés nélkül is tünetmentesek lesznek (66). Ez utóbbiak arányáról csak a népesség szűrése és a betegek követése, vagy egy területre kiterjesztett rendszeres gondozás segítségével szerezhetünk tudomást. Az ilyen esetben legfeljebb az a kérdés, vajon jogosan nevezik-e őket eplepsziásoknak? Ma azonban még mindazokat, akiken cerebrális rohamok kimutatható külső vagy belső ok nélkül ismételten jelentkeznek, tekintet nélkül arra, milyenek a gyógyulási kilátásaik, epilepsziásoknak nevezzük. Megkülönböztetünk azonban „oligoepilepsziákat” ritkán jelentkező rohamokkal, és „benignus” epilepsziákat, jó gyógyulási kilátásokkal, szemben a recidivákra, ill. progresszióra hajlamos formákkal. A közvélemény azonban ezekről az „enyhe” tünetekkel járó, ill. jó prognózisú, nagyrészt véglegesen rohammentessé váló epilepsziákról nem vesz tudomást. Számára az epilepszia csak az a súlyos, progresszív megbetegedés, mely az értelmi fejlődés megakadásához és pszichiátriai tünetekhez vezet. Igen fontos lenne, hogy legalább mi, orvosok lássunk tisztán, és ennek megfelelően formáljuk a közvéleményt. Jelen felmérésünk is ezt a célt szeretné szolgálni. Az epilepsziák nagy része már a gyermekkorban kezdődik, de a gyermekkori epilepsziák egy része nem folytatódik a felnőttkorban. Ugyanakkor a jelenlegi felnőttek többsége, épp megbetegedésének ebben az első, legkritikusabb szakában még nem részesülhetett korszerű antikonvulzív kezelésben (23). A gyermekkori epilepsziák kilátásai tehát átlagosan jobbak, mint a felnőttkorúaké. A tájékozódást nehezíti emellett, hogy az egyes dolgozatok alapját képező betegcsoportok Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 31. szám összetétele, az intézet jellegétől függően különböző. A legrosszabb kimenetelű esetek pszichiátriai osztályokon vannak, a legjobbak járóbetegrendelésen. Az egyes epilepsziák előfordulási aránya gyermek-epilepsziagondozókban közelíti meg talán legjobban az átlagos gyermekpopuláció összetételét. Gondozónkba válogatás nélkül küldik a betegeket, kivételt csak az e. n. gyermekotthonokban elhelyezettek, vagy kórházban hosszan tartózkodók egy része képez. Ezért kíséreljük meg, a választ a következő kérdésekre: 1. Milyenek ma az epilepsziás gyermek kilátásai? 2. Hogyan javítja azokat a korszerű epilepsziaellátás? Beteganyag és vizsgálati módszerek A vizsgálatok alapja a Heim Pál Gyermekkórház budapesti epilepsziás gyermekeket ellátó gondozójában legalább 5 éve folyamatosan ellenőrzött, 600, válogatás nélküli, epilepsziás gyermek. Bizonytalan vagy izolált rohamokban szenvedők, lázas görcsök nem szerepelnek a feldolgozásban. 5 évvel ezelőtt még viszonylag kevés volt a 3 éves kor alatt jelentkező gyermek, ezért a kisgyermekkor jellemző rohamformái nem, vagy a vártnál kisebb arányban szerepelnek. Első jelentkezéskor a betegek egyike sem töltötte még be 14. életévét, átlagosan 6 esztendősek voltak. Jelenleg több 20 éven felüli is van közöttük. A megfigyelési idő 5—15 év. A betegek kivizsgálása részben a kórház idegosztályán történt. Minden betegen rendszeresen végeztünk elektroenkefalográfiás (ezentúl EEG) és pszichológiai vizsgálatokat. Gyógyszerszint meghatározására, sajnos, csak az utóbbi években lett lehetőségünk. 19 % 1. ábra1867